Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-02-10 / 3. szám
Kedves Gyerekek! Egy olyan újságot szeretnék most nektek bemutatni, amelyet végtüles-végig gyerekek írtak és rajzoltak. A somorjai suli-lap címe: Tollforgató. A szerkesztésben három kedves tanár néni; Pokstaller Otília, Andrejkovics Gabriella és Karika Lívia segít, s az írások azt bizonyítják, hogy a somorjai alapiskolások között tényleg sok az ügyes tollforgató. Őket köszöntőm most szeretettel, további jó munkát kívánva: Ez a világ a boszorka Papírszeletkék „Szeretném, ha megváltozna az iskolában a tanítás módja. A múltkor olvastam egy cikket az amerikai iskoláról. Összehasonlítottam a miénkkel, de nehezen ment, sőt, nem is találtam olyan dolgot, ami egyezett volna. Hogy is van ott? Ha a tanító észreveszi, hogy a gyerek fáradt, kiviszi a friss levegőre.” „Miért nem mehet mindenki osztálykirándulásra? Ha valakit otthon kell hagyni, miért a rosszabbakat?” „Otthon ketten élünk anyuval. Egyéves koromban elvált aputól. Délutánonként olyan üres a lakás! Anyu ötkor-hatkor jár haza. Nincs testvérem, egyedül érzem magam. Elszáll belőlem a jókedv, a nevetés. A tanulásban sem tud senki segíteni.” „Nagymama hazajöhetne a kórházból, el is engednék, mert már nem tudnak rajta segíteni. Nem jöhet haza mégsem, mert nincs, aki ápolja, pedig hat gyereket nevelt föl. Mindenki rohan, dolgozik, ő szegény meg ott sír, és várja, meglátogatja-e valaki.” „A barátnőim folyton sugdolóznak, és az olyan rossz! Miért nem tudhatják mások is a titkukat? Öten vagyunk jó barátnők, és ketten mindig sugdolóznak.” Ez a világ nagyon kerek, Benne lakik sok-sok gyerek. Minden gyerek azt szeretné, Ha a napot levehetné. De ezt senki nem teheti, Mert a kezét megégeti. Németh Erzsébet Elemér vagyok, a füleim nagyok cintányérra teszem, jó vacsorát eszem Pollák Krisztián 12 Nő Holdlakók Arról szeretnék most mesélni, milyen szörnyűség ért minket. Mint tudjátok, a Csallóközben, a Duna mentén gyönyörű erdő zöldellt. Egy napon nagy csapat ember érkezett, fűrésszel és fejszével a hátán. Hozzáláttak a munkához. Egész nap csattogott a fejsze, süvített a fűrész, dübörögtek a gépek, s az egész erdő könnyezve dőlt ki. A madársereg ijedten repült el ebből a szörnyűségből. Hová repülhettek? Hová lett a gyönyörű madárdal? S az állatok? Mind elmenekültek. Az árnyas erdő helyén sivatag, homokbuckák, sár, pusztaság az úr. Ha arra sétálunk, olyan, mintha a Holdon járnánk. így lettünk mi holdlakók. Németh Zsófia
