Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-02-10 / 3. szám
Van végre kiskutyám! Hurrá! Éljen! Vivát! Van egy kiskutyám! Nem is egy: kettő! Az éjszaka a szomszédunk talált egy egész fészekalja kiskutyát. Az anyjuk nem volt sehol, így hát nyugodtan elvihettük őket. Nagypapa kiválasztotta a két legszebbet, éspedig egy dundit lapátfüllel, meg egy hosszú, tacskóforma fickót. Máris azon kezdtem töprengeni, hogy mi legyen a nevük. A nagy töprengéstől ugyancsak elfáradtam, és ahogy lefeküdtem, el is aludtam. Másnap reggel, ahogy felébredtem, eszembe jutottak új pajtásaim. Rohantam a kutyaólhoz. Láttam rajtuk, hogy már ettek, mert a hátukra fordultak és elégedetten szuszogtak, és horkoltak is hozzá (ha a kutyák tudnak egyáltalán horkolni). Nagyapáék örömmel közölték, hogy a kaja mellé nevet is adtak a két kis árvának! A kövéret Gömbinek, a másikat — nyúlánk alakja miatt — Hurinak akarták nevezni. A Gömbivel még elégedett voltam, na de Huri! Javaslom, legyen inkább Szimat. Ez a krimibe illő név ugyan nem illik egy hortyogó szőrgombóchoz, melynek még rendes kutyaformája sincs, de sebaj, majd belenő a nevébe. Mindjárt elkészítettük a személyi igazolványukat is. Gömbi a sajátját (erős jellem lévén) azonnal széttépte. Szimat, úgy látszik, szereti a papírt, mert jogosítványát egészben lenyelte, és nagyon elégedettnek látszott. De megőriztük a másolatokat. íme: Gömbi von Galapagosy Vincenzió Terra ferra Származása: nemesi Személyleírása: hosszú szőrzet, barna szem, kajla fülek, turcsi orr, jellemző a pukkadásig tömött has. Másik: Szimat Holmes Testvére Gömbi úrnak, de korántsem olyan tunya. Horoszkópja szerint nagy nyomozókarrier előtt áll. Személyleírása: kisportolt (?) alkat, hegyes fül, rizsszem fogak, sonkarózsaszín nyelv. De ettől eltekintve is nagyon aranyosak. A kár, amit okoznak (pl. törött cserepek, széttépett seprűk és felmosórongyok), igazán elenyésző. De az a fő, hogy hurrá, éljen, vivát, van egy kiskutyám! Limpár Éva Pokstaller Otília sok évtizedes tapasztalattal rendelkező pedagógus. A Somorjai Alapiskola felső tagozatán tanít magyar nyelvet és irodalmat. Amikor munkájáról kérdezem, mosolyog és fiatalos energiával kezd beszélni: — Irodalmat, édes anyanyelvet bottal nem lehet tanítani. Csak emberséggel és szeretettel. Ha ez nincs meg a nevelőben, akkor nagyon száraz robotemberré válik. Az óra szerintem egy könnyed, emberi beszélgetés kell, hogy legyen. — Tény hogy sok múlik a tanár és a diák kapcsolatán. — Minden azon múlik. Én nem hagyományos felépítésű órákat tartok. történelemismeret. Én sohasem ragaszkodtam a tankönyvekben levő tananyaghoz, bár azért így is gyakran okozott problémát, hogy a történelemkönyvek vagy egyáltalán nem, vagy elferdítve tartalmazták történelmünk eseményeit. Ezért aztán inkább a Képes Történelem sorozatot, illetve olyan szépirodalmi műveket lapozgatunk, amelyek az adott korszakról hitelesen szólnak. Együtt tesszük helyre a dolgokat, s a gyerekek boldogok, hogy aktív részesei az órának. Az irodalom, a művészetek iránt való nyitottságra kell nevelni, s nem szabad elvenni senkitől a felfedezés örömét. Nagyon fontos, hogy a gyerek megbeszélhesse valakivel ze-MAGATARTÁSFORMÁK — Egy pedagógus mindennapjai — Nagyon régóta bekapcsolom a gyerekeket is. Beszélhetünk új módszerekről? — Számomra nem volt szükséges az éles váltás. Olyan magatartásformát kaptam, örököltem, hogy amikor csengetés után becsukom az ajtót, már csak a magam lelkiismeretével kell elszámolnom. A novemberi forradalom óta talán egyszerűbb a dolgunk, de az az igazság, hogy nemcsak idehaza, hanem a világon mindenütt át kell értékelni az oktató-nevelő munkát. Akadnak persze lelkes szakemberek, akik az adott területen jó eredménnyel alkalmazzák saját módszereiket, de ezeket másolni nem igazán ésszerű dolog. Általános és lassan már mindenütt elfogadott viszont, hogy a hatalmi tekintélyen alapuló kapcsolatok helyett a gyereket partnerként kell kezelni. Csak erre építhetünk, ha szellemileg fogékony, egészséges erkölcsű emberkéket szeretnénk látni magunk körül. — Mi minden férhet bele egy-egy órába? — Ahhoz, hogy a tananyag befogadásához ideális légkör kialakuljon, beszélgetni kell. Ha én is elmondom, akár a csalódásaimat is, a gyerek kinyílik. Persze ez így eléggé sarkított. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a gyerek önbizalma megnő, ha érzi, hogy ő is részese az órának, s ha a tanárt mint embert is el tudja fogadni. Az óra felépítésének a szervezése lényegében már jóval előbb elkezdődik, s csupán része annak az oktatónevelő munkának, amelyet végzünk. Éspedig? — Érdemben én csupán a magam szakterületéről szólhatok. Magyar irodalmat magyar történelem nélkül egyszerűen nem lehet tanítani. Minden magyaróra egy bizonyos fokig Fotó: Kontár Gyula nei, képzőművészeti vagy olvasmányélményeit. — Mit gondol, van erre idő? Hiszen folyton azt hallani, hogy mennyire túlterheltek a mai gyerekek. — Egy bizonyos részük elfoglalt, igen. A tehetségesek rajzra, tornára, zenére, színjátszó körbe járnak, s ez leköti szabad idejük nagy részét. De higgye el, hogy a kevésbé nyitottakkal együtt ők is nagyon élvezik, hogy a megszokott, két részből álló tanítási óra helyett kötetlen beszélgetés keretében tanulhatnak. Mert azért persze a lényeg a tudás átadása! Ha érdektelenné válik valaki, akkor mindig bennünk, felnőttekben van a hiba. Esetleg nem csak a pedagógusokban, a közömbös szülőkben is. Az a fontos, hogy a ^gyereket megtanítsuk választani! En már lassan nyugdíj előtt állok, de ha jönnek a visszajelzések a tanítványaimtól, akkor megtáltosodom. Úgy érzem, hogy rengeteg lelki és szellemi tartalékom van még. És hát... szeretném még sokáig végezni a munkámat! M. CSEPÉCZ SZILVIA Nő 13
