Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-02-10 / 3. szám

Van végre kiskutyám! Hurrá! Éljen! Vivát! Van egy kis­kutyám! Nem is egy: kettő! Az éj­szaka a szomszédunk talált egy egész fészekalja kiskutyát. Az anyjuk nem volt sehol, így hát nyugodtan elvihettük őket. Nagypapa kiválasztotta a két leg­szebbet, éspedig egy dundit lapát­füllel, meg egy hosszú, tacskófor­ma fickót. Máris azon kezdtem töprengeni, hogy mi legyen a ne­vük. A nagy töprengéstől ugyan­csak elfáradtam, és ahogy lefe­küdtem, el is aludtam. Másnap reggel, ahogy felébred­tem, eszembe jutottak új pajtása­im. Rohantam a kutyaólhoz. Lát­tam rajtuk, hogy már ettek, mert a hátukra fordultak és elégedetten szuszogtak, és horkoltak is hozzá (ha a kutyák tudnak egyáltalán horkolni). Nagyapáék örömmel közölték, hogy a kaja mellé nevet is adtak a két kis árvának! A kövé­ret Gömbinek, a másikat — nyú­lánk alakja miatt — Hurinak akarták nevezni. A Gömbivel még elégedett voltam, na de Huri! Javaslom, legyen inkább Szimat. Ez a krimibe illő név ugyan nem illik egy hortyogó szőrgombóc­hoz, melynek még rendes kutya­formája sincs, de sebaj, majd bele­nő a nevébe. Mindjárt elkészítettük a személyi igazolványukat is. Gömbi a saját­ját (erős jellem lévén) azonnal széttépte. Szimat, úgy látszik, sze­reti a papírt, mert jogosítványát egészben lenyelte, és nagyon elé­gedettnek látszott. De megőriztük a másolatokat. íme: Gömbi von Galapagosy Vincenzió Terra ferra Származása: nemesi Személyleírása: hosszú szőrzet, barna szem, kajla fülek, turcsi orr, jellemző a pukkadásig tömött has. Másik: Szimat Holmes Testvére Gömbi úrnak, de ko­rántsem olyan tunya. Horoszkóp­ja szerint nagy nyomozókarrier előtt áll. Személyleírása: kisportolt (?) al­kat, hegyes fül, rizsszem fogak, sonkarózsaszín nyelv. De ettől eltekintve is nagyon ara­nyosak. A kár, amit okoznak (pl. törött cserepek, széttépett seprűk és felmosórongyok), igazán ele­nyésző. De az a fő, hogy hurrá, éljen, vivát, van egy kiskutyám! Limpár Éva Pokstaller Otília sok évtizedes tapasztalattal rendelkező pe­dagógus. A Somorjai Alapis­kola felső tagozatán tanít magyar nyelvet és irodalmat. Amikor munkájáról kérdezem, mosolyog és fiatalos energiával kezd beszélni: — Irodalmat, édes anyanyelvet bottal nem lehet tanítani. Csak em­berséggel és szeretettel. Ha ez nincs meg a nevelőben, akkor nagyon szá­raz robotemberré válik. Az óra sze­rintem egy könnyed, emberi beszél­getés kell, hogy legyen. — Tény hogy sok múlik a tanár és a diák kapcsolatán. — Minden azon múlik. Én nem ha­gyományos felépítésű órákat tartok. történelemismeret. Én sohasem ra­gaszkodtam a tankönyvekben levő tananyaghoz, bár azért így is gyakran okozott problémát, hogy a történe­lemkönyvek vagy egyáltalán nem, vagy elferdítve tartalmazták törté­nelmünk eseményeit. Ezért aztán in­kább a Képes Történelem sorozatot, illetve olyan szépirodalmi műveket lapozgatunk, amelyek az adott kor­szakról hitelesen szólnak. Együtt tesszük helyre a dolgokat, s a gyere­kek boldogok, hogy aktív részesei az órának. Az irodalom, a művészetek iránt való nyitottságra kell nevelni, s nem szabad elvenni senkitől a felfe­dezés örömét. Nagyon fontos, hogy a gyerek megbeszélhesse valakivel ze-MAGATARTÁSFORMÁK — Egy pedagógus mindennapjai — Nagyon régóta bekapcsolom a gyere­keket is. Beszélhetünk új módszerekről? — Számomra nem volt szükséges az éles váltás. Olyan magatartásfor­mát kaptam, örököltem, hogy amikor csengetés után becsukom az ajtót, már csak a magam lelkiismeretével kell elszámolnom. A novemberi for­radalom óta talán egyszerűbb a dol­gunk, de az az igazság, hogy nemcsak idehaza, hanem a világon mindenütt át kell értékelni az oktató-nevelő munkát. Akadnak persze lelkes szak­emberek, akik az adott területen jó eredménnyel alkalmazzák saját mód­szereiket, de ezeket másolni nem iga­zán ésszerű dolog. Általános és lassan már mindenütt elfogadott viszont, hogy a hatalmi tekintélyen alapuló kapcsolatok helyett a gyereket part­nerként kell kezelni. Csak erre épít­hetünk, ha szellemileg fogékony, egészséges erkölcsű emberkéket sze­retnénk látni magunk körül. — Mi minden férhet bele egy-egy órába? — Ahhoz, hogy a tananyag befo­gadásához ideális légkör kialakuljon, beszélgetni kell. Ha én is elmondom, akár a csalódásaimat is, a gyerek ki­nyílik. Persze ez így eléggé sarkított. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a gyerek önbizalma megnő, ha érzi, hogy ő is részese az órának, s ha a ta­nárt mint embert is el tudja fogadni. Az óra felépítésének a szervezése lé­nyegében már jóval előbb elkezdő­dik, s csupán része annak az oktató­nevelő munkának, amelyet végzünk. Éspedig? — Érdemben én csupán a magam szakterületéről szólhatok. Magyar irodalmat magyar történelem nélkül egyszerűen nem lehet tanítani. Min­den magyaróra egy bizonyos fokig Fotó: Kontár Gyula nei, képzőművészeti vagy olvas­mányélményeit. — Mit gondol, van erre idő? Hi­szen folyton azt hallani, hogy mennyire túlterheltek a mai gye­rekek. — Egy bizonyos részük elfoglalt, igen. A tehetségesek rajzra, tornára, zenére, színjátszó körbe járnak, s ez leköti szabad idejük nagy részét. De higgye el, hogy a kevésbé nyitottak­kal együtt ők is nagyon élvezik, hogy a megszokott, két részből álló tanítási óra helyett kötetlen beszélgetés ke­retében tanulhatnak. Mert azért per­sze a lényeg a tudás átadása! Ha érdektelenné válik valaki, ak­kor mindig bennünk, felnőttekben van a hiba. Esetleg nem csak a peda­gógusokban, a közömbös szülőkben is. Az a fontos, hogy a ^gyereket meg­tanítsuk választani! En már lassan nyugdíj előtt állok, de ha jönnek a visszajelzések a tanítványaimtól, ak­kor megtáltosodom. Úgy érzem, hogy rengeteg lelki és szellemi tarta­lékom van még. És hát... szeretném még sokáig végezni a munkámat! M. CSEPÉCZ SZILVIA Nő 13

Next

/
Thumbnails
Contents