Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-01-27 / 2. szám
ШЙНШ Botlik József - Dupka György £z tó ű tat., című könyvéről Ez irdatlan hegyek közé szorult katlan. S az út... kígyó vedlett bőre. Hány népet vitt temetőbe... (Kovács Vilmos: Verecke) „Szívet cseréljen, aki hazát cserél..." de vajon mit érezhették azok a kárpátaljai magyar őslakosok, akik — szülőföldjükhöz hűen — kénytelenek voltak tehetetlenül szemlélni a gyakori határátrendezéseket, és elszenvedni a változtatások következményeit? Több évtizedes kényszerű hallgatás — elhallgattatás — után 1989-ben Magyarország végre „felfedezte” a Kárpátalját, és azóta hajlandó tudomást venni az ott élő kb. kétszázezer magyar ajkú szovjet (ma ukrán) állampolgár sorskérdéseiről, szellemi törekvéseiről. „A történelmi Kárpátalja az örök természeti szépség és az örökös emberi nyomorúság tökéletes kontrasztja. Túl a fizikai tájélményen, amely a legnevesebb írókat is megihlette, itt minden ■egy évezredes történelem szellemét idézi: a vereckei szoros a honfoglaló ősöket és Batu kán országdúló hordáit, az ungvári vár a meghódolt Labore szláv fejedelmet és Anonymus költői képzeletét, a huszti várrom a kun betöréseket, a beregszászi domonkos rendi kolostor az itt élő-időző Erzsébet királynét stb." — vallotta a kárpátaljai magyar irodalom máig élő legnagyobb írója: Kovács Vilmos. A fentiek, továbbá az e tájon zajló jelentős társadalmi-politikai események (pl.: a beregszászi magyar autonóm körzet létrehozásának kezdeményezése) motiválták Botlik Józsefet és Dupka Györgyöt, hogy egy terjedelmes kötetben mutassák be Kárpátalja történelmét, sorsfordulóit, az ottani magyarság megmaradásáért, kisebbségi jogaiért vívott csatározásait: 1918-tól 1991-ig, a torz tájékoztatáspolitikának „köszönhetően” ez idáig nyilvánosságra nem hozott tények, adatok, dokumentumok segítségével. E könyvben a vidékről ismertetett általános (természeti, gazdasági, társadalmi stb.) jellemzők, tudnivalók után külön fejezetekben elemzik Kárpátalja történetét az 1919-1944 közti négy szakaszban: 1. A Magyar Tanácsköztársaság idején; 2. Csehszlovákia részeként az első bécsi döntésig; 3. Megosztva Magyarország és Csehszlovákia kötelékében, majd Karpatszka Ukrajina néven függetlenséget deklarált államalakulatként; 4. Ismét Magyarországhoz csatolva. Elemzik a véres sztálini diktatúra éveit, amikor a magyarság helyzetét „vagonkérdésként” kezelték (málenykij robot, deportálások stb.), s kitérnek az Ukrán SZSZK Kárpátontúli Területévé nyilvánításának időszakával, amikor még hosszú ideig űzött vadnak számított az öntudatos magyar és ruszin, aki nem érezte magát sem orosznak, sem ukránnak. A továbbiakban a szerzők részletezik a kultúra, az oktatásügy, a vallás és a tudományos élet területén elért eredményeket az egyes korszakokban, valamint a magyar érdekvédelmi szervezet (KMKSZ) megalakítását célzó törekvések történetét. Boltik József - Dupka György Ez hát a hon... A kötet második felében közölt dokumentumok és statisztikai kimutatások egyrészt bizonyságul szolgálnak a leírtakhoz, másrészt pedig segítik az olvasót a kárpátaljai magyarság változatos, tragédiáktól terhes múltjában való eligazodásban. Végül az orosz és német nyelvű kivonat is a Kelet-Közép-Európa népeinek közeledését szolgálja, hiszen csak egymás megismerése, az előítéletek lerombolása, a kölcsönös megbékélés, a szellemi és gazdasági együttműködés eredményezheti a nemzetiségi — kisebbségi konfliktusok megszűnését. A kötetet lapozgatva tekintsünk bizakodással a jövő elé, s higgyük, hogy: „A harcot, amelyet őseink vívtak, / békévé oldja az emlékezés...” (Mandátum Kiadó, Budapest Universum Kiadó, Szeged, 199D MISKÓ ILDIKÓ BARTÓK BÉLA ZENEI TALÁLKOZÓ KOMÁROMBAN Országos zenei rendezvényeink sora az elmúlt év végén egy újabbal gazdagodott. November 30-a és december 1-je között háromnapos zenei találkozóra került sor Komáromban, ahol a Csehszlovákiai Magyar Zenebarátok elnöke, Duka Zólyomi Emese bejelentette, hogy a következőkben rendszeressé kívánják tenni a komolyzene eme ünnepét. Terveik szerint háromévenként rendezik majd meg a Bartók Béla Zenei Találkozót Szlovákia azon városaiban, amelyekhez valamilyen módon kötődik a bartóki életmű. Ez a zenei rendezvény szervesen illeszkedik majd bele hazai zenei életünkbe, hiszen a kórusmozgalom olyan hagyományos országos fórumai, mint a Kodály Napok, a Csengő Énekszó és a népzenei fesztiválok mellett éppen a hangszeres komolyzenének nem volt tere eddig. A háromévenként három napig tartó Bartók Béla Zenei Találkozón a különböző jellegű hangversenyek, profik és amatőrök, zeneiskolások hangversenye mellett rendszeresen fellépnének a Kodály Napok és a Csengő Énekszó legkiemelkedőbb tejesítményt nyújtó együttesei is, s alkalom nyílna arra, hogy ebből az alkalomból országos zenei vetélkedőt rendezzenek középiskolásoknak. A vetélkedőt a szervezők mindig az adott év júniusában hirdetik meg, s témájában Bartók Bélához, illetve a 20. század zenéjéhez kötik. A tél elején megrendezett első találkozó minden vonatkozásában ezt a kialakítandó hagyományt igyekezett megalapozni. A nyitóhangversenyre a Duna Menti Múzeumban került sor november 29-én, ahol a helyi zeneiskola növendékei, Csehi Ágota zongoraművész, a Concordia Vegyeskar, a helyi zeneiskola növendékei és Boráros Imre színművész lépett a közönség elé. Duka Zólyomi Emese, a rendezvény fő szervezője itt hirdette meg a Bartók Béla Zenei Találkozót. A következő napon, szombaton a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás művészeti alapiskoláinak növendékei, valamint a komáromi Béke utcai alapiskola Kicsinyek Kórusa lépett fel a Bartók a gyermekeknek című műsorban. A középiskolások zenei vetélkedője, az Utam Bartókhoz ugyanennek a napnak a délutánján folyt, amikor az iskolai és a kerületi fordulók válogatása után a kassai, a rozsnyói, a galántai és a komáromi magyar gimnáziumból, valamint a losonci pedagógiai szakközépiskolából kikerült csapatok vetélkedtek. Este Bartók-művekben gyönyörködhetett Komárom zeneértő közönsége Török Ferenc, Sítuta Miklós, Szlanicska Eleonóra, Bukoveczky Erzsébet, Zlatica Poulová, Gáffor Ilona, valamint a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola növendékeinek előadásában. A harmadik nap zárókoncertjén a 20. századi kórusmuzsika legjobb hazai együtteseinek szemléje zajlott. A kassai Csengettyű, a dunaszerdahelyi Vox Camerata, a zselizi Voces Selisyenses, a Galántai Magyar Gimnázium leánykara, a komáromi Béke utcai Alapiskola gyermekkórusa, a Concordia vegyeskar és az Ifjú Szívek zenekara lépett a közönség elé. A zenei találkozó utolsó akkordja a Bartók Béla emléktábla megkoszorúzása és a vasárnapi csendben hosszú ideig csengő énekszó volt. Viszontlátásra Ipolyságon 1994-ben! 14 Nő FARKAS VERONIKA
