Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-01-27 / 2. szám
A ty ólmos, lassan kavargó felhők mintha havat hordoznának. Nővé Mésto na Moravé történelmi főterén lassan havazni kezd... A kisvárosi idillt csak két járőröző rendőr zavarja meg. Nem mindennapi események történtek ugyanis nemrég a városkában. Az újságok szerint a romák tömegestül hagyják el Nővé Méstot. Pár nappal Prágában vagy az észak-csehországi kerületben. Nővé Mésto na Moravé-na к nyolc és fél ezer lakosa van, ebből kilencvennyolc cigány. Ezenkívül él még egy kisebb cigány közösség a városkához csatolt Vlachovice nevű kisközségben. A romák szétszórva élnek a /ehérek” között. Cerny úr azt állítja, eddig semmi probléma nem volt velük. „Vagy hat család igényelt rendA bőrfejűek az erdőben lapulnak... ezelőtt egy tizenhat éves diák, David Surúvka gyilkosság áldozata lett. A tűzoltók bosszút esküsznek Két héttel a temetés előtt a cigány családok azzal a kéréssel fordulnak a polgármesterhez, hogy védje meg őket a helyi tűzoltók bosszújával szemben. A meggyilkolt fiú ugyanis a helyi tűzoltóegylet tagja volt, és mikor társai tudomást szereztek a gyilkosságról, bosszút fogadtak. Tömegesen a rendőrkapitányság elé vonultak, és a gyilkos kiadatását követelték. A polgármesternek természetesen nem állt módjában megvédeni a cigány családokat. Ehelyett azt ajánlotta a hozzá folyamodóknak, hogy hagyják el kis időre a városkát... — Bizony, itt félnek a cigányok! — bólogat a pincér a terecske egyik bisztrójában. — Tegnap este egy csapat bőrfejű érkezett a városba, éjjel a közeli erdőben aludtak. A kisvárosban azóta betiltották az alkohol árusítását. A söntéspult mellett a fiatalok rasszista dalokat gajdolásznak, az Őrlik cseh együttes fajgyűlölő dalait, az ún. „fehér rock gyöngyszemeit.” A polgármester, Cerny úr szerint a városkában jelenleg csönd van. A gyilkosság persze foglalkoztatja az embereket, tapasztalni bizonyosfajta feszültséget. — Elsősorban a fiatalság van fölháborodva — mondja. Az önkormányzat attól tart, hogy hasonló rendzavarásokra kerül sor, mint nemrég szeresen szociális segélyt vagy egyszeri kisegítést. A többség rendesen dolgozik." Mint később kiderült, büntetőjogi szempontból nem is gyilkosságról van szó, hanem halálos kimenetelű súlyos testi sértésről. A romák születésnapi bulit rendeztek, ahol kisebb nézeteltérésre került sor. Egyikük kést ragadott, és menekülő társa után vetette magát. A kultúrház felé vették útjukat, ahol éppen diszkóbál folyt. A tizenhat éves David a lépcsőkön állt társaival, mikor odaérkezett az egyik késsel hadonászó roma. David barátja megállította, karon ragadta — és a roma abban a pillanatban szúrt. Az elkövetkező napok során azon a helyen, ahol az esemény történt, David osztálytársai gyertyákat égettek. Nemsokára pedig graffitók jelentek meg a városka utcáin: „Halál a cigányokra?’, „Halott cigány a jó cigány?’ feliratokkal. „Idehívjuk a skinheadeket, s azok majd rendet csinálnak” — mondogatták a fiatalok utcaszerte. A városka lakosainak véleménye persze nem egyöntetű, megoszlik a bűn és bűnösség kérdését illetően, „itt eddig a cigányokkal semmi baj nem volt” — mondja egy huszonhat éves munkás. Ez a gyilkosság egy szerencsétlen véletlen következménye. Véleményem szerint nem lehet a többieket is emiatt büntetni”. Idősebb házaspár: „Tenni kéne már végre valamit! A cigányok már nagyon elszemtelenedtek. Itt eddig csönd volt és nyugalom. Ki kellene végre őszintén mondani, hogy a cigányok másak, mint mi. A legjobb lenne, ha elkülönítenék őket.” Két motorbiciklis fiú: „Ezt a cigány bandát a legjobb lenne felakasztani.” A kultúrház bejáratánál csonkig égett gyertyák, állandóan jönnekmennek az emberek, ki koszorút, ki virágcsokrot hoz. Az üvegezett bejárati ajtóra Zencuch diák véleményét ragasztották ki: „Nem akarom én sértegetni a romákat, de el kellene végre kicsit gondolkozniuk. Cigányok, ha túlteng bennetek az agresszivitás, azt ajánlom nektek, hagyjátok el a mi földünket, és menjetek oda, ahol mindent újrakezdhettek! Nem vagyunk bosszúálló nemzet, de nem tudunk belenyugodni egy ártatlan ember halálába. Éppen ezért nem várhattok tőlünk se megbocsátást, se sajnálatot! Sokáig voltatok kivételezett helyzetben, itt az ideje, hogy kiegyenlítsük a számlát. S ezt most nem anyagi vagy fizikai értelemben gondolom, hanem erkölcsileg; ideje lenne megjavítani a kapcsolatainkat. S elsősorban a Ti oldalatokról várunk több megértést.” A temetés Fél három — kezdődik a temetés. A ravatal előtt vagy ötszáz ember áll. Eljöttek a tűzoltók is, leszegett fejjel, díszuniformisban állják körül a koporsót. „Szörnyű eset" -— dadogja egy öreg néni. „Vajon miért tette?” David egyik barátja maga keresi meg az újságírókat „Én David rokona vagyok, s el szeretnék valamit mondani. A gyilkosság után az egész bandánk lenyiratkozott kopaszra. Már előtte is tetszettek nekem a bőrfejűek, Dávidnak úgyszintén. Igaz, mi hosszú hajat hordtunk, de együttéreztünk velük. Szüléinknek szintén tetszik, hogy megnyiratkoztunk. Értsék meg, mi nem erőszakot akarunk, hanem törvényes rendet. Nem vagyunk fasiszták, és nem is leszünk.” Egy felmérés szerint a romákkal való együttélés kérdése jobban foglalkoztatja a cseh társadalmat, mint a gazdasági reform vagy az államjogi elrendezés jövője. Emil §cuka, a Roma Polgári Kezdeményezés elnöke így nyilatkozik: „A romák számára sokkal egyszerűbb volt a vándorélet, nem kötötte őket a környező társadalom erkölcsi rendje. A felelősség vállalása még most is problematikus a cigányok számára. A gondot én mégis abban látom, hogy némely újságok fölfújják a roma kérdést, s bűnbakként állítják be a cigányságot. A bőrfejűekről pedig csak annyit; egyik barátom leült velük egy sörre. Világosan megmondták neki. „Vagy Ti tesztek magatok között rendet, vagy megcsináljuk mi, de az számotokra már sokkal kellemetlenebb lesz. Nekünk semmi kifogásunk ellenetek — amíg rendesen viselkedtek. Ne feledjétek, mi parancsot teljesítünk...” (A RESPEKT nyomán) Nő 7
