Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-01-27 / 2. szám
РЯЯДЯ aNÓ-ben Wiedermann Mónika, a Pozsonyi Magyar Gimnázium érettségiző diákja — Mónika, olvasóink téged elsősorban a divatrovatból ismerhetnek, ahol rendszeresen mutatsz be ruhákat, pulóvereket. Bizonyára sokan szeretnék tudni, milyen lány vagy. — Nem tartom magam se szépnek, se okosnak. Normális csaj vagyok, olyan, mint a legtöbb. Szeretek zenét hallgatni, imádok táncolni. Kedvencem Phil Collins és Elton John. Az, hogy 1990-ben a Miss Csallóköz versenyen első lettem, Zselizen pedig második, nem befolyásolja az életemet. A szépségszakma sem érdekel? — A Miss Csallóköz versenyre a bátyám nevezett be tudtomon kívül. Nagyon mérges voltam, nem is akartam elmenni, de aztán mégis úgy döntöttem, ott leszek, nehogy azt gondolják rólam, hogy félek. A verseny után több ajánlatot kaptam, például egy fotómodellképző cégtől, de nem érdekelt. Nem akarok fotómodell vagy manöken lenni. Ha hívnak, elmegyek ugyan fotózni, de csak szórakozásból. Nekem egészen más célom van, azt szeretném elérni. — Elárulhatod, mi ez a cél? Fogorvos akarok lenni. Hogy miért éppen az? Szerintem egy nőnek jobban megfelel, mint, mondjuk, a sebészet. — Na jó, egy orvosnőnek sem árt, ha csinos. Az alakodra például hogyan vigyázol? — Sehogy. Imádók enni és aludni. Leginkább a csokoládét szeretem. Vonzanak a cukrászdák. Ha meglátok egy tábla csokit, menthetetlenül „bűnbe esek”. Sminkelésre meg nincs időm, mert reggel általában későn ébredek, s futni kell az iskolába. — Öltözködésben melyik stílust kedveled? — Szeretem a farmert, de még jobban az elegáns, finom anyagokból varrott cuccokat. Általában anyuval járok vásárolni, de az is tetszik, amit egyedül vesz vagy varr nekem. — Észrevettem, hogy nagyon jó a viszonyod az édesanyáddal. — Igen, ő a legjobb barátnőm. Mindent elmesélek neki, ő pedig őszintén megmondja a véleményét. Az a legnagyobb baja velem, hogy túl sokat eszem. Sokszor figyelmeztet, hogy állítsam már le magam, de nem mindig hallgatok rá. — A fiúkkal mi a helyzet? — Nem akarok még komoly kapcsolatot, ezért inkább csak barátkozom velük. Különben a nálam magasabb, sportos, intelligens srácok tetszenek. Fontosnak tartom, hogy fölnézhessek a fiúra, ugyanakkor 6 ne kezeljen le engem. S azt is szeretem, ha kiáll a nézetei mellett. Ezt én is megteszem, ha szükség van rá. — Az életben mit tartasz a legfontosabbnak? Az önbizalmat, mert segít abban, hogy a vereségek után talpra tudjunk állni. — Köszönöm a csevegést. társával együtt őt is „elfújta” meleg székéből. (Többek szerint még melegebbe.) A milliók felől érdeklődöm, de válaszadás helyett mentegetődzik. Látszik rajta, hogy zavarban van. S mint mondja, már alig emlékszik ilyen kicsiségekre. — Á levegőszennyezés címén befizetett pénz elosztásáról a jnb tanácsának ülésein határoztunk. A pénz 40 %-át a Mező- és Erdőgazdasági Minisztériumnak utalták át, a többit természetesen a leginkább sújtott községek kapták. S hogy mire használták föl? Például vízvezeték, szennyvízlefolyó építésére. — Amennyiben abban az évben nem használták föl, a következőben a „tartalékalapra” vezették át. S innen már bárminemű célra „fordítódhatott”. — Jegyzőkönyvek, dokumentumok vannak az ülésekről? — A jnb feloszlatása után a hivatalos iratok a levéltárba kerültek 6 Nő mondja nyugodt lélekkel Václavsky úr. A levéltárban az aktáknak viszont nyomuk sincs. Háttérinformációként az alkalmazottak megsúgják, hogy az előző rendszerben Václavsky úr állítólag tisztességtelenül „nagy” vagyonra tett szert. A pénznek tehát nyoma veszett. Meg a dokumentumoknak is. így — más választásom nem lévén — körlevél segítségével kérek tájékoztatást a szenynyezett települések polgármestereitől. A válaszok figyelemre méltóak: Baco Pál, Boly polgármesterének levele: „,„ a vajáni hőerőmű által okozott szennyeződésért az utóbbi években egy fillért sem kaptunk. Viszont az egyes mezőgazdasági üzemek nagyságukhoz mérten több százezres kárpótlásban részesültek. Ezzel a problémával a falugyűléseken is foglalkoztunk. A jelenlevő jnb képviselői kérésünkre azt a magyarázatot adták, hogy a pénzbeli kárpótlás a hnb költségvetésébe dotációként van belekalkulálva. A polgárok részéről elhangzott személyes panaszokra az illetékesek azt válaszolták, hogy mindenki bírósági szakértővel becsültesse föl a kárát. Ehhez a módszerhez azonban egyetlen személy sem folyamodott, attól félve, hogy az ezzel járó anyagi kiadások öszszege meghaladná az esetleges kárpótlás nagyságát.” Bodnár Tibor, Nagykapos polgármestere: ...sajnos, jelenleg sem látjuk tisztázottnak, hogy ki és milyen módon fogja megoldani a jövőben a bírságokból befolyó öszszegek igazságos elosztását, illetve további sorsát..” Iske polgármestere: „...1988-ban kétszázezer koronát kaptunk útaszfaltozásra...” Hasonlóan válaszolt Zétény, Szinyér, Király-LAMPL ZSUZSANNA helmec, Mokcsa-Mogyorós, Kisgéres, Battyán, Budkovce, Dobra, Szeretva, Lelesz, Pólyán, sőt Vaján polgármestere is. Végezetül idézzük Titka Tivadarnak, Bés polgármesterének leveléből: ...községünk közvetlenül a vajáni hőerőmű tövében fekszik, hiszen az erőmű 2/3 részét bési területre építették. Sajnos semmiféle pénzbeli kártérítést nem kaptunk, pedig még a minisztériumhoz is fordultunk kérvényünkkel. Kutaink szennyezettek, a központi vízvezetéket szeretnénk lerakatni. Anyagi támogatás nélkül viszont nem megy. S hogy hová lettek a milliók? Kiderül az utolsó mondatból: ...Az egykori jnb olyan községeknek adta, amelyek azt sem tudják, hol fekszik a vajáni hőerőmű!..." Ennél találóbb befejezés talán nem is kell. A mérleget összetartó kar pedig nagyot rúg — a serpenyőkbe. ISKI IBOLYA
