Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-05-04 / 8. szám
Hogyan oldják meg a felvilágosítást a szerelmi kultúrájára mindig büszke Franciaországban, a katolikus Olaszországban és az e téren liberális hagyományokkal rendelkező Svédországban? Franciaországban „Sok szükség nincs rá, de azért akadnak, akiknek hasznára válik” — vélekedik ismerősünk végzős középiskolás lánya, amikor az iskolai szexuális felvilágosításról faggatom. Kérdés persze, hogy a párizsi kislány véleménye a távoli kis települések hasonló korú lányaira is érvenyes-e, de kétségtelen, hogy a francia gyermekek elég korán megismerkednek az élet minden aspektusával... A francia állami iskolai tantervben mindenesetre kötelezően szerepel a szexuális felvilágosítás, ami az állampolgári oktatáson belül „Az egészség és az élet" című tanterv része. A mindig a korosztályi szinteknek megfelelő szexuális nevelés célját a tanterv a következőkben határozza meg: „Felkészítés a serdülőkor fiziológiai és pszichológiai változásaira; az élet keletkezése, ezen belül a szexuális ciklusok, a fogamzás, a fogamzásgátlás és a születésszabályozás kérdése, a szexuális betegségek, az utóbbi időszakban hangsúlyozva az AIDS terjedését, a betegség elleni védekezést”. Ennek során a középiskolások megismerkednek az őket fenyegető szexuális veszélyekkel — például a felnőttek részéről —, felhívják a figyelmüket a szükséges védekezés módjaira, a társadalmi, illetve a rendőri szervek által nyújtott védelemre. Külön tantervi pont „A társadalom egészségevédelme, az egyén felelőssége”. A tantervi utasítások előírják, hogy az előadásokat egyrészt a tantestület tagjai, a biológia szakos tanárok, másrészt az iskolaorvos és a védőnő tartsa meg. A körzeti oktatásügyi szervek ezeken túl még külön előadókat is kiküldhetnek. A pedagógusok számára részletes tantervi eligazító készült, az előadásokat számos videofilm segíti, ezeket az oktatásügyi minisztérium küldi meg az iskoláknak. A katalógusokban sok film szerepel, elsősorban a fogamzás és a magzat fejlődése, illetve a védekezés és a szüíésszabályozás témájáról. Ugyancsak előírja a tanterv, hogy „a foglalkozások egy részét kifejezetten a tanulók kérdései alapján kell összeállítani, illetve nyílt fórumként kell megtartani”. A szexuális felvilágosítás kérdései a tanterven kívül is szerepelnek az iskolákban, a legtöbb helyen működő egészségvédő klubokban, ahol még nyíltabban tárgyalhatják meg a fiatalok a nemi élet kérdéseit részben maguk között, részben meghívott előadók közreműködésével. Miután a szexualitás a francia társadalomban már elég régóta nem tabutéma, a hangvétel meglehetősen nyílt. A különböző egészségvédelmi 24 Nő HOGYAN szervezetek, főként az AIDS elleni küzdelemre alakult országos társadalmi, illetve állami szervezetek gyakran küldenek előadókat. Sőt, az iskolákban immár többé-kevésbé megszokott, hogy a felső tagozatosok számára a klubok útján ingyen teszik hozzáférhetővé az óvszereket. Legújabban felmerült — de még vitatott — a gondolat, hogy a középiskolákban állítsanak fel óvszer-autamatákat is. Hogy azért az iskolákban mégsem teljesen szükségtelen, de nem is teljesen eredményes a felvilágosítás, azt az is bizonyítja, hogy a középiskolák felső tagozataiban egyre több az állapotos lány. Olyannyira, hogy nemrégiben külön miniszteri utasítás kellett ahhoz, hogy helyzetüket az iskolában szabályozzák, és megfelelő segítséget nyújtsanak számukra. Mindez azonban csupán az állami iskolákra vonatkozik: a tantervnek e része ugyanis nem kötelező az egyházi iskoláit számára. Persze a tanulók a biológiai alapfogalmakkal ott is megismerkednek, a fogamzásról, a születésről ugyancsak szó esik. Több egyházi iskola engedélyezte, hogy a tanulók — ha nem is a tanórákon — egészségvédelmi klubokban a szexuális élet kérdéseivel is foglalkozzanak. Értelemszerűen persze, az ugyancsak megfelelő szellemiséget képviselő előadók bevonásával. Olaszországban Az olasz gyerekek igen közel vannak ahhoz, hogy a jövő tanévtől — egy ez év januárjában félig elfogadott új törvény alapján. — az óvodásoktól a felső tagozatosokig a tananyag részeként rendszeres szexuális oktatásban részesüljenek. A félig ez esetben azt jelenti, hogy a képviselőház itt törvényalkotásra is feljogosított kulturális és oktatási bizottsága már jóváhagyta a szöveget. Jött volna a szenátusi jóváhagyás, csakhogy közben feloszlott a parlament, így a törvényerőre emelkedéshez meg kell várni az áprilisi választásokat. Az esély mindazonáltal jó, mert az eddigi ellenzők — főként a kereszténydemokrata képviselők —, úgy tetszik, mostanra belátták, hogy a társadalom a szexkérdésben régen túl van az általuk képviselni óhajtott morális gátlásokon, és még mindig jobb, ha a diákok a még nem létező órákon tanulnak némi szexismeretet, mintha a már mindenütt megtalálható szexlapokból, pornófilmekből teszik ugyanezt. A tanároknak tehát ezután törvény előírta kötelességük lehet „korrekt tájékoztatás útján elsajátít-VITÁK A SZEXUÁLIS tatni és tudatossá tenni a szexuális élet ismeretét, jelentőségét”. A tanügyi keretben végzett felvilágosítás nem külön tanórakon történne, hiszen be kívánják építeni a meglevő tantárgyak anyagaba. A törvény mindenesetre úgy szól, hogy a szexóra „több tárgyat érintő kérdéskörnek tekintendő”. Vagyis ha vita merül fel a tantestületben, kire tartozzék, akár még az irodalomóra is szóba jöhet. Bár a téma pártolói külső szakértők, orvosok, pszichológusok bevonását, a „csoportos megbeszéléseket” is szükségesnek látják ez ügyben, és ezt írja elő az új jogszabály is, „gyakorlati órákról”, ahogyan azt Staller Hona radikális képviselő javasolta, egyelőre nincs szó. A jövendő tanerőket viszont továbbképzésben kell részesíteni, elsősorban az egészségügyi központokban és a pedagógiai intézetekben. A „nagy áttörést” errefelé a szexuális nevelést régóta szorgalmazó baloldali pártok, mozgalmak a katolikus konzervativizmussal szemben sikeresnek tartják. Silvia Costa kereszténydemokrata képviselőnő szerint viszont egyáltalán nem igaz, hogy a katolikus morál elítélné az ilyen oktatást. „Arról van szó, hogy sikerült végre etikai kérdésekben közös nevezőre jutnunk. Mi is fontosnak tartjuk a szexoktatást, de szerintünk ez nem csupán biológiai és
