Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-05-04 / 8. szám

MONDJÁK MEG?

FELVILÁGOSÍTÁSRÓL

egészségügyi kérdés, hanem etikai is, és ez tükröződik a több tantárgyat érintő meghatározásban”. A képviselőnő szerint az is a keresztény szempont érvényesülését jelenti, hogy — bár a dolog mikéntjéről még ő sem tud — a szexoktatásnak a család, a szülők közreműködésével kell történnie, s ki kell térnie a kérdés lélektani, etikai, szociális és jogi mozzanataira. „Elismerem, hogy régen harcolni kellett azért, hogy a téma egyáltalán szóba hozható legyen. Ma a fiatalok orientálása a fontos, az ismereteik megvannak iskolai óra nélkül is” — csinál végül a kapitulációból erényt.

Az ügyben mindig kissé cinikus sajtó mindenestre jobbára mosollyal és kétkedve fogadta a „vívmányt”. Nem a tényt becsülte kevéssé, inkább azt vetette a honatyák szemére, hogy mindez eső után köpönyeg. Lehet benne valami. Éppen a napokban írta meg több újság, hogy az egyik jó nevű római belvárosi gimnáziumban az iskolai büfében szendvicsek és üdítő italok mellett a büfés újabban már — és még csak nem is titokban — óvszereket is kínál.

Svédországban

„Itt működnek majd Európa legjobb iskolái — jelentette be natározottan, nyomban hivatalba lépését követően, Beatrice Ask svéd iskolaügyi miniszter, amikor a múlt év őszén konzervatív kormánykoalíció vette át a stafétabotot a választásokon vesztes szociáldemokratáktól. Erről mostanság annyit lehetett konkrétan is megtudni, hogy a svéd tanügyérek az eddigi készségfejlesztés helyett nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni a tudásra és a nyelvismeretekre, hogy az eddig csak nyolcadikban és kilencedikben adott bizonyítvány helyett már korábban akarnak osztályozni, s hogy az oktatás egészét — mint nyilatkozták — a keresztény erkölcsi szellemnek kell áthatnia.

Hogy ezekből az elképzelésekből mit lehet megvalósítani, az még hosszú viták és sok-sok idő múlva fog csak kiderülni. Amiben viszont máris világelsők a svédek, az a szexuális oktatás, ami ma az 1942-ben indult első kezdeményezések után 1955 óta valamennyi svéd iskolában kötelező tantárgy. A tantárgy pontos elnevezése tulajdonképpen „Szexuális és együttélési oktatás", és ebben a szorosan vett szexuális ismereteken túl benne foglaltatnak a fogamzásgátlás, az AIDS elleni védekezés, sőt a párkapcsolatok nem kifejezetten testi problémái is. Szó esik a családi együttélés szabályairól, két ember

— nemcsak szexuális — kapcsolatának természetéről is. Olyannyira, hogy itt szerezhet gyakorlati ismereteket a nebuló a családi költségvetés elkészítése és a közös pénzzel való gazdálkodás művészété tárgyában is. Hiszen — mondják a tanterv összeállítói — ki ne tudná, hány házasság borul fel az anyagiak miatt.

A szexuális oktatás alapjait már a gyerekek hétéves korában kezdik lerakni, majd fokozatosan térnek rá az együttélés kérdéseire, a nemiségre, a nétköznapi konfliktusok feloldásának módjára. A 7-9. osztályban aztán már konkrét, az együttéléssel és szexualitással kapcsolatos kérdések vannak napirenden. De ugyanekkor tárgyalják a nemek közti egyenjogúság, a prostitúció, a nemi erőszak, az AIDS különféle vonatkozásait. ilyenkor foglalkoznak a fogamzásgátlással is, illetve a gyermek fejlődésével a fogamzástól a felnőtté válásig. Az alsó tagozaton az egyébként is az osztályban tevékenykedő tanár oktatja a tantárgyat, a felső tagozaton vendégelőadókat

— nővéreket, orvosokat, szülésznőket, szexológusokat, gyógyult alkoholistákat, narkománokat is meghívnak. A tárgyat heti egy-két órában tanítják, ezenkívül évente egyszer „témahetet” tartanak. Ekkor a fenti témák valamelyikében elmélyedhetnek a tanulók, például hozzáolvashatnak, aktívan feldolgozhatják a hallottakat. A svéd gyakorlatiasság odáig terjed, hogy például a fogamzásgátlási ismereteket nem csupán elvi lehetőségként taglalják, hanem — például a fiúknak — pontosan megtanítják az óvszer rendeltetéssszerű használatát is. Egyszóval mindenre megpróbálják felkészíteni a fiatalokat.

Az eredmény nem elsősorban a házasságkötéseknél mutatkozik meg. Stockholmban például a lakosság fele egyszemélyes háztartásban él. A tizenéves kori abortuszok számának folyamatos csökkenése viszont figyelemre méltó. Ugyancsak feltűnő az első szexuális próbálkozás későbbre tolódása is. Míg korábban az átlagos svéd ifjú — beleértve a lányokat is — 13-14 éves kora táján szerezte első ez irányú élményeit, ma 15-16 éves korukban próbálkoznak először a fiatalok. Ez utóbbiba persze nyilvánvalóan az AIDS- től való félelem is belejátszik, de vitathatatlan szerepe van a hatékony iskolai nemi felvilágosításnak is.

Az újkonzervatív „tanrend” bevezetésével mindeme eredmények ellenére sokan tartanak attól, hogy az oktatáspolitikai súlyponteltolással a szexleckére fordított órák számát csökkentik, netán kihagyják a tananyagból. Ezért emelik fel egyre többen intő szavukat, nehogy a tanügyi okosok a szocialista fürdővízzel együtt kiöntsék a gyerekkel kapcsolatos ismereteket is.

(hvg)

Nő 25