Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-05-04 / 8. szám

ro * V JT о? >=*í 3 О у 0&Лф( No gr 'Г A 12 Nő Apunak erdőillata van. Bajusza bokrok sűrűje, szakálla a fák lomb­ja. Zöldillat. Levélszag. De az anyuszagot jobban szeretem. Hálóingé­ből, párnájából, dunnájából száll az illat. És ha bebújok a szekrénybe, befúrom fejem a ruhái közé, és szívom, szívom ... soha nem tudok betelni vele. Olyan, mintha anyuba bújnék. Testvérkémnek túrósza­­gú a feje, mert folyton tejet iszik. És pisiszagú a popsija, amíg anyu be nem keni finom kenőcsökkel. Nagymamának kalácsillata van, nagyapának füstszaga, Pamacs cicánk szőrszagú, Kati babám csupa habfürdőszag. Csak nekem nincs illatom. N. TÓTH ANIKÓ MESKETÉK Vannak világos és sötét mesketék. A világos mesketék könyvek­ben lapulnak, és ha föllapozzuk őket este, a szemünkbe világítanak, és nem hagynak aludni. A sötét mesketék a szoba sarkaiban kupo­rognak. Csak akkor jönnek elő, ha leszáll a sötétség. Nem bánják a csillagfényt meg az utcai neonokat. Bebújnak a takarónk alá, és mi­kor jól megszívják magukat álomillattal, akkor sutyorogni kezdenek a fülünkbe. Kuncognak is közben, mert mindig jókedvűek. Hamar el­­álmosodnak, elterülnek a párnán. Jó velük elaludni. A puszik. Amikor összeér a szám valaki másnak a szájával vagy az arcával. Vannak halkfinom puszik meg cuppanósak, de a cuppanó­sak nem sikerülnek mindig. Anyu puszija puha és illatos. Apu puszija egy kicsit szúr, de nagyon vidám. Kisöcsém szájában cuppanós-ned­ves puszik laknak. Nagyanyó rengeteg apró puszit nyom a homlo­komra, nagyapó kövér, hangos puszival fogad. És a sok rokon ked­venc szórakozása a puszilkodás, de nem tanulták meg az igazi puszi­kat. Mindig megtorlóm az arcom utánuk. Amikor meg idegen-isme­rősök jönnek, és anyu-apu puszit parancsol, akkor bebújok az ágy alá. Nem akarom, hogy összeérjen az arcunk. Pedig én sokféle puszit tudok. A titokpuszi a legjobb. De azt csak Manikó ismeri.

Next

/
Thumbnails
Contents