Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-05-04 / 8. szám

...kérdezem Liszka Évától, a jó­kora adag szervezőkészséggel meg­áldott pedagógustól, aki az Érsekúj­vári Czuczor Gergely Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskolában dolgozik, s a csicsói anyanyelvi olvasótábor fő szervezői közé tartozik. — Nagyon örülnék, ha fölépülne! Az idei nyáron immár negyedik al­kalommal szervezzük meg a tábort. A történelmi múlt ismerete nélkül nehéz a tájékozódás, ezért úgy ter­veztük, hogy az irodalom és a zene mellett most a magyar mondavilág felhasználásával próbáljuk meg be­kerülhetnek hozzánk. Na most ez így nagyon komolyan hangzik, ho­lott csupán arról van szó, hogy a dél-szlovákiai iskolákba szétküld­­tünk egy jelentkezési ívet, amelyre az irodalom iránt fogékony harma­dikos-negyedikes gyerekek írásban válaszolhatnak. Egy olvasótáborba csak olyan gyerekek jelentkezhet­nek, akik rendszeresen olvasnak. — Általános jelenség azonban, hogy a szülők egyre nehezebben vesznek könyvet. — Igen, s az iskolakönyvtárak ál­lománya rendszerint éppolyan si-Fotó: Prikler László milyen érzéseket váltott ki belőlük a történet, az egyes szereplők jelle­me. Ez elég igényes és fárasztó munka, és hát vannak gyerekek, akik tényleg nem humán érdeklő­désűek. Ezért is szerveztem olvasó­kört azoknak, akik fokozottan fi­gyelnek a szépirodalomra. A Kincs­kereső kisködmönt; A Pál utcai fi­úkat vagy a Bambit olvasva azután kiderült, hogy a gyerekek remekül ráéreznek a dolgokra. Ebből jött az olvasótábor ötlete is. A magyarság eredete, a honfoglalás kori élet pe­dig: mind-mind a gyökereink, hiszen magunkban hordozzuk a múltat, be­lőle építkezünk. Az idei tábor ezt próbálja majd erősíteni. — Milyen a tábori élet? — A napunk általában kötött foglalkozással kezdődik. Van egy kiválasztott könyv, amelyet csak ott olvasunk, majd megbeszéljük a kö­zös élményeket. A délelőtt másik ré­szében rendszerint egy-egy vendég­gel találkozhatnak a gyerekek, hadd említsem példaként Gágyor Józse­fet, aki a népi játékok kiváló isme­rője, és minden évben meglátogatja a tábort. Az írók, költők, előadók rendszerint örömmel fogadják a meghívásunkat, és érdekes beszél­getésekkel, zenés műsorral tarkítják a napi programot. Délután, a szabad foglalkozás után rendszerint kirán­dulunk, ügyességi versenyeket szer­vezünk. — Hány gyereket „bír el” a tá­bor? A létszám általában úgy hat­van körüli, plusz hat-hét nevelő. És a szükséges pénz? — Kiadásainkat a CSEMADOK ér­sekújvári helyi szervezete, egy-két magánvállakozó szülő fedezi, de az iskolák is besegítenek. Igyekszünk a minimumra leszorítani a költsége­ket. Tavaly körülbelül nyolcszáz ko­rona esett egy főre, az idén... ki tud­mutatni a honfoglalás korát. Ötlet van rengeteg: például mi lenne, ha a jurta mellett kijelölnénk a vadász­mezőt is, ahol a gyerekek az ősma­gyarok harcmodorát, fortélyait is megismerhetik. Hiszen minden, ami körülvesz bennünket, a messzi múl­tat idézi, nemcsak a szavaink, de ételeink, a fűzfa síp, az üveg, a tégla satöbbi. Saját történelmünk ismerete olyan, mint saját énünk ismerete. — Egy tíz év körüli gyerek mennyire fogékony ezekre a dol­gokra? — Attól függ. A gyerekek, akik a szünidejükből nálunk szeretnének eltölteni nyolc napot, pályázat útján lány, mint a gyerekek egyéb olvas­mányélményei. Legtöbbször a kép­regények, ufótörténetek azok, ame­lyekhez hozzányúlnak a jövendő ol­vasók. Ezért is fontos ez a tábor, ahol nem csak „gyerekőrzésre”, ha­nem — persze történész segítségé­vel — akár jurtaépítésre is vállal­kozhatunk! — Az olvasmányélmények eset­leges képi megjelenítése javíthatja az alsó tagozatosok olvasáskészsé- 8 ét? Azt hiszem, a játékosság az. ami nagyon fontos. Én minden év­ben 2-3 könyvet „dolgozok fel” az osztályommal. Kíváncsi vagyok rá, ja?! Mindenesetre nagyon jó a kap­csolatunk a csicsói könyvtárossal és a népművelővel, s talán már autó­buszt is kapunk, ugyanis szeretnénk elvinni a gyerekeket a tallósi vízi­malomba és a szentkirályfai mé­­hészskanzenba is. Ha a Duna Menti Múzeum hozzárjárulna egy kiállítás­hoz, akkor eredeti honfoglalás kori tárgyakat, használati eszközöket is megismerhetnének a táborlakók. Sok még a „talán”, de július elején re­mélhetőleg már a csodaszarvas nyo­mába eredhetünk! — Mit is kívánhatnék végeze­tül? Sok sikert a vadászathoz! M. Csepécz Szilvia Nő 13

Next

/
Thumbnails
Contents