Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-05-04 / 8. szám
A precíz technológiák terén ugyanis nagy tapasztalattal rendelkeznek, s ezt itt most kamatoztatni tudják. Jelenleg épp egy könnyebb és keskenyebb, sőt összecsukható mechanikus tolókocsi kivitelezésén dolgoznak. Olyan tolókocsit szeretnének gyártani, amely a hazai 60 ernes ajtónyíláson is befér. Aki ismeri a testi fogyatékosok problémáit, azt például, hogy mozgásterüket menynyire szűkítik a nem megfelelő építészeti megoldások, tudja, mit jelent ez. Mint ahogy a súlycsökkentés is, hiszen a Diámon összecsukható toló kocsijai egyelőre 20-21 kilósak, az optimális súlyú tolókocsi viszont csak 16 kg Összecsukható mechanikus sportkocsi A Diámon termékei iránt a többi volt szocialista országban is nagy érdeklődés mutatkozik. Felméréseik szerint több százezres tételekben szállíthatnának. Ez azért érdekes és fontos, mert az ilyen megrendelések felfuttatnák és lényegesen hatékonyabbá tennék a termelést, s így a vállalat a jelenlegi viszonylatban legalacsonyabb árakat is tovább csökkenthetné. S hogy miért írom mindezt feltételes módban? Hát azért, mert „csak” egy probléma van: hogy az igénylők — idehaza és külföldön — fizetni is tudjanak. Tudniillik e szempontból nézve a ZVL Diámon tipikus példája a szlovákiai iparban uralkodó helyzetnek: minden adott, csak a fizetőképes piac hiányzik, enélkül viszont a termelési-értékesítési folyamat ördögi körré alakul át, s a szép és nemes tervek füstbe mennek... A ZVL Diámon üzlethálózat kiépítésén dolgozik. Minden nagyobb városban és minden jelentős rehabilitációs központ mellett szeretnének létrehozni üzleteket. Az érdeklődőknek viszont nem kell erre várni. Bármikor jelentkezhetnek a következő címen: ZVL Diámon, s. p. Povazská Bystrica Centrum 12/17 017 28 Povazská Bystrica, CSFR Telefonszám: 0822/220 00, 224 9Z 226 30, fax 0822/225 70. Az orvostanhallgatók szakmai tudása évfolyamról évfolyamra gyarapszik, ám szemléletbeli változás meg az „életbevágó” területeken sem tapasztalható náluk. így összegezhetnénk a Komensky Egyetem Orvosi Karán nemrég készült mikrofelmérés eredményeit. Kiderült, hogy a leendő orvosok nem nagyon kedvelik a „teoretizálást”. Ötven százalékuk már korábban szeretne kapcsolatbe kerülni a beteggel, mint ahogy azt a tanterv előírja. A harmadik évfolyamban, amikor ez a kapcsolatfelvétel megtörténik, a hallgatók egynegyede továbbra is hiányérzetekkel küzd, alapvető emberi jog érvényesítését garantálja. Mármint a terhességmegszakításét, ami ezek szerint alapvető emberi jog. A kérdés megfogalmazói készakarva sorolták fel a lehetséges válaszok között ezt a formulációt is, s lám, hányán „bekapták a horgot"... S amitől a kutatókat — akik egyébként maguk is orvosok — végképp kiverte a hideg verejték, azok a „Megadná a jogot az orvosnak, hogy a gyógyíthatatlan beteg életét megszakítsa?” kérdésre adott feleletek. „Igen"-nel a lányok 7, a fiúk 20 százaléka válaszolt. „Nem"-mel a lányok 37, a fiúk 33 százaléka. „Néha"mond-ORVOSTANHALLGATÓK VÉLEMÉNYEI JIIES É No ugyanakkor arra a kérdésre, hogy emlékeznek-e az általuk utoljára kivizsgált páciens családi körülményeire, foglalkozására és más efféle „apróságokra”, a leendő orvosok 36 százaléka „nem"-mel válaszolt. De nézzük azokat a „életbevágó” területeket! A kérdésre, hogy véleményük szerint van-e különbség az abortusz és a gyilkosság között, a diákok több mint a fele Ígért írt a válaszlapra... A dolog érdekessége, hogy ugyanerre a kérdésre külön is feleltek a magukat ateistának és a magukat hívőnek valló diákok. Az előbbiek 54, az utóbbiak 51 százalékánál szerepelt az igen. Ez is bizonyítja, hogy az abortuszszemlélet nem annyira vallási, mint inkább általános erkölcsi kérdés. Mikortól ember az ember? A kérdőív megfogalmazói az ontogenézisre-egyedfejlódésre gondoltak, s ezt föl is tüntették. Ennek ellenére széles skálán mozogtak a válaszok egészen „a fogamzás pillanatától" addig, hogy „az ember megszületése után válik emberré"... S az orvostanhallgatók 37 százaléka válaszolta az utóbbit... Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy 42 százalékuk szerint a liberális abortusztörvény humánus, mert ta a lányok 56, a fiúk 47 százaléka. Az ateisták és a magukat hívőnek tartók válaszai közt ezúttal sincs nagy különbség. Igen-nel az ateisták 15, a hívők 8 százaléka, „nem'-mel az ateisták 54, a hívők 51 százaléka válaszolt... Még egy érdekes kérdést fedeztem fel a kérdőívben. „Az orvosok — tanáraitok — egyben példaképek is számotokra?’ Egyértelmű „igen"-nel válaszolt a diákok 13 százaléka, „nem"-mel 7 százalékuk. A „több ilyen tanárunk van" variációt a fiatalok 6 százaléka, a „csak kevés ilyen tanárunk vart'-1 pedig 76 százalékuk választotta.. Ha ilyen a helyzet, érthető a diákok „elméletieskedés”-től való idegenkedése. Minek papol némely tanár, ha bort iszik, és vizet prédikál! Ez főleg a harmadik évfolyamtői válik nyilvánvalóvá, amikor az orvostanhallgatók nemcsak a katedrán, hanem a gyakorlatban is láthatják tanárukat. Különben szerény véleményem szerint érdemes lenne ugyanezeket a kérdéseket a már praktizáló orvosoknak is feltenni. Lampl Zsuzsanna Nő 11
