Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-05-04 / 8. szám
Újdonságok testi fogyatékosoknak Aüfili A LEGOLCSÓBB A VICTOR mechanikus tolókocsi felnőtteknek — csak 13,5 kg. Nem mindennapi kiállításon jártam a napokban. Nem éppen szívderítő kiállításon. Mert a halom mankó, járógép és tolókocsi mégoly esztétikusán elrendezve is csak az marad, ami. Testi fogyatékos, mozgássérült, megrokkant embertársaink számára a mozgást, tehát az életet megkönnyítő eszköz, gyakran szó szerint értendő támasz, amelyről paradox módon az egészséges embernek a szenvedés jut az eszébe. Pedig nem is ismerheti, nem is értheti ezt a Háromkerekű biciklik testi fogyatékos gyerekeknek szenvedést, nem is tudhatja, hogy a fizikai fájdalmon kívül — amely, ugye, a legnyilvánvalóbb — mennyi összetevője van. Az egyik legfontosabb az idehaza gyártott jó minőségű ortopédiai és mozgást megkönnyítő segédeszközök mennyiségében mutatkozó hiány. Ezért olyan fontos odafigyelni mindenkire, aki ezt a hiányt próbálja pótolni. A kiállító, a ZVL Diámon állami vállalat termékei még nem eléggé ismertek. Pedig hazai „cégről” van szó, másfél évvel ezelőtt jött létre a vágbesztercei Gördülőcsapágy Gyár egyik üzemrészlegeként. Ma a világhírű angol DMA Days Medical céggel kooperál, s az igazgató, Pavol Jelenik mérnök szavaival élve gyakorlatilag nincs is versenytársuk. 10 Nő Amikor létrejött a Diámon, több külföldi partner is szóba került, de ők a DMA mellett döntöttek, mert ez a cég (több mint hetven országba szállító cég) világviszonylatban is csúcsminőségű termékeket gyárt. Áruk pedig másfél-háromszor alacsonyabb a többi külföldi cég hasonló vagy megközelítő minőségű termékeinél. A DMA termékeinek minőségét a Diámon csak fokozni szeretné. Kérdésemre, hogy mi a Diámon és a DMA együttműködésének lényege, az igazgató elmondta, hogy eleinte csak szerelték a gépeket. Most viszont már maguk terveznek és gyártanak bizonyos alkatrészeket. Szlovákiában jelenleg körülbelül 125 ezer testi fogyatékos felnőtt és gyerek él. Valamennyien rákényszerülnek ilyen vagy olyan segédeszköz, protézis s a többi használatára. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy segédeszközhiány van, s hogy ennek oka a gyártóban keresendő. Bizonyára keveset gyártanak. Csakhogy a kép ennél sokkal összetettebb. Idáig a TDV Mélník számított a legnagyobb szállítónak, ők nyugatnémet szabadalom alapján gyártott mechanikus tolókocsikkal is rendelkeznek, s egy ideig valóban nem győzték kielégíteni az igényeket. Csakhogy ma már nincsenek egyedül a piacon. Szlovákiában például a vágbesztercei ZVL Diámon, a Pozsonyi Autógyár és egyre több magánvállalkozó is felfedezte magának ezt a területet. S bizonyos termékekből még csak mennyiségileg, bizonyos termékekből viszont már minőségileg is ki tudnák elégíteni a piacot, ha... Ha az fizetőképes lenne! Mert hogyan juthat hozzá a rászoruló a segédeszközökhöz? Három lehetősége van. Az első: a saját pénzéből vásárol, ami általában nincs neki, hiszen a segédeszközök, főleg a tolókocsik, drágák, s a rokkantak pénztárcája nem duzzad a bankóktól. Főleg manapság nem, mikor egyre kevésbé jutnak munkához, s még a védett munkahelyek is sorra megszűnnek... További lehetőség, hogy a járási ortopéd szakorvos a neurológussal együtt előírja a megfelelő segédeszközt, s ennek alapján a testi fogyatékos ember kérvényezheti azt. A harmadik lehetőség a városi, községi hivatalok szociális osztályainak hozzájárulásával történő vásárlás. A két utóbbi esetben a kérvényező nem fizeti a teljes árat (hogy mennyit kell fizetnie, és kell-e egyáltalán, az segédeszközönként változik), viszont a kérvényeket egy bizottság hagyja jóvá, s a jóváhagyás folyamata akár egy évig is elhúzódhat. A „rugalmatlanság" oka általában a pénzhiány. S emberbaráti szeretet ide vagy oda, sajnos a gyártó sem szállíthat jutányos áron, hát még ingyen. További probléma, hogy vannak olyan segédeszközök, amelyeknek idehaza gyártott változata — elsősorban a rossz minőségű belföldi alapanyag miatt — nem felel meg a követelményeknek. A protézisek, harisnyák, kötszerek nagy többsége ilyen. S vannak olyan segédeszközök, amelyek egyelőre még nem szerepelnek a hazai gyártók programján. Elsősorban a villanymeghajtású tolókocsikra gondolok. Igaz, a Pozsonyi Autógyár piacra dobta első villanymeghajtású tolókocsijait, de ezeket maximum 60 kg-os súlyú emberek használhatják. Marad tehát a külföldi behozatal, ami ma már nem jelent elvi problémát, csak hát... Egyetlen külföldi villanymeghajtású tolókocsi ára hat számjegyű összeg... A problémát lezárva tehát elmondhatjuk, hogy a hozzájuk befolyt pénzből a szociális juttatások keretén belül mennyit fordítanak majd a testi fogyatékosok ez irányú megsegítésére. És szükség lesz a különböző alapítványok és karitatív szervezetek pénzbeli segítségére is. —lampl—
