Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-05-04 / 8. szám
Néhány szó a gyökerekről Az ókori India mondavilágában járunk, Visnu isten nyolcadik megtestesülésének idején. A legenda szerint Visnu, a Lét Fenntartója mint kisgyermek érkezett a földre, hogy megdöntse az egyszerű népet sanyargató zsarnokok uralmát. A gyermek Krisna (jelentése Sötét színű, Kékesfekete) életéről a Visnu-Purána és a Bhagavata-Purána című gyűjtemények szólnak, míg felnőtt tetteit India legnagyobb eposza, a Mahábhárata beszéli el. Emlék és hagyomány mára összemosódott. A hívők számára Krisna neve egyszerűen azt jelenti: A Legfőbb Isteni Személy. ként már egy évtizede működő Ha - re Krisna közösség. Ha a „szekta” szót hallja az ember, képzettársításként rögtön a fekete mágia, titokzatos szertartások, a lélekidomárok által akaratuktól megfosztott, bábként vegetáló hívők kiszolgáltatottsága jut az eszébe. Meg kell hagyni, hogy a Prága egyik külvárosi utcácskájában megbúvó, tisztes családi háznak látszó „Krisna-központ” lakói is rögtön tiltakoztak, amikor ez a kifejezés óvatlanul kicsúszott a számon. — Mi nem vagyunk szekta, ez egy vallási közösség! — emelte fel a hangját száriba burkolt háziasszonyunk, egy magát megnevezni nem kívánó fiatal nő. A Az Abszolút Igazság keresése A vallási mozgalom Nyugaton való elterjedésében nagy szerepet játszott az 1977-ben elhunyt Sríla Prabhupáda, akit Krisna földi helytartójaként tiszteltek — tisztelnek a közösség tagjai. A közélet számtalan személyiségével találkozott, például John Lennonnal, Karlfried Dürckheimmel, a neves német pszichológussal, vagy a moszkvai Tudományos Akadémia egyik professzorával, Grigorij Kotovszkijjal. A fáma szerint egyszer egy Benedekrendi szerzetes, bizonyos Emmanuel atya megkérdezte tőle ha a különféle vallási felekezetek végső soron ugyanahhoz a Mindenhatóhoz fohászkodnak, akkor miért van szükség arra, hogy Krisna hívei, elhagyva Indiát, Nyugatra jöjjenek tanítani. Sríla Prabhupáda erre azt felelte azért, mert a keresztények nem tartják meg a tízparancsolatot. A mi közösségünk csupán arra hivatott, hogy példát mutasson a Legfőbb Úr iránti szeretetből, nevezzék akár Allahnak, akár Krisztusnak vagy Krisnának. A Krisna-farm és lakói 1989 óta Csehszlovákiában is legalitást kapott a földalatti mozgalom-8 Nő Fotó: Szabó Miklós vendégeknek kijáró mosoly ugyan egy pillanat múlva újra ott játszott аг arcán, ám a diskurzus egy fokkal tartózkodóbban folyt tovább. Imapárna és szabdzsi De hogyan is jutottam el idáig hogy földön kuporogva kóstolgassam a szabdzsit és más, különös szertartások közepette elkészített hagyományos indiai ételt? A Vencel téren felvonuló „harikrisnák” nem vesztegetik a idejüket: apró kártyákat nyomnak a járókelők kezébe, amelyeken közös meditációra invitálják az érdeklődőket. A dolog egzotikuma mögött azonban mély vallási fanatizmus rejtőzik. A tagok életének java részét a mantrák állandó ismételgetése s a Bhagavadgíta (a legnépszerűbb szent könyv) olvasgatása tölti ki. A „miért”-re a felelet mindig ugyanaz: Megtaláltam a békét, a Krisnához vezető utat! A közösség vezetője Jay Gurudévá, (polgári nevén Jaromír Nemec), évekig élt Svájcban, ott ismerte meg Sríla Prabhupada tanait. Feleségével és háromévesforma kisfiával érkezett a központba. A kisfiú ugyan európai ruhába van öltöztetve, de nyakában már ott a háromsoros füzér: ő is Krisna elkötelezettje. A viselkedésében nyoma sincs a gyermeki szertelenségnek, nyugodtan kuporogva ül a felnőttek között, és figyelmesen hallgatja a beszélgetést. — Gurudévá úr, hány tagja van Csehszlovákiában ennek a vallást mozgalomnak? — Körülbelül ötvenen vagyunk, ebből úgy tízen a szlovák országrészben élnek. Vannak köztünk szerzetesek, akik a Benesov melletti farmunkon dolgoznak, de néhányan, például én és a családom, polgári otthonban lakunk.
