Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-04-20 / 7. szám
ELTŰNT FALU NYOMÁBAN nyékét és állami támogatást követelünk. Legalább így részesüljenek ezek a települések valamiféle megkülönböztetett bánásmódban. Mert hiába állítják nálunk egyesek, hogy nem kell a sugárzástól tartani. Rengeteg más buktatója is van a dolgoknak. Eddig nekünk az erőműből nem volt semmi hasznunk. Az új üzletekből a Jednota vitte el a nyereséget, a megépült panelházak, amíg a község tulajdonába nem kerültek, ugyancsak az erőműéi voltak. Talán Léva nyert valamit a nagy vállakózásból. Új lakótelepekkel, üzletekkel, szállodákkal s egyebekkel bővült. Mi még annyit sem mondhatunk el, hogy legalább több lett nálunk a munkaalkalom. Garamkálna tősgyökeres lakosságából csak öten-hatan vannak munkaviszonyban az atomerőműben. A válasz elgondolkodtató. Vannak helyek a világban, most már jól tudjuk, ahol a lakosság akarata és az azt képviselő helyi vezető személyiségek szava olyan sokat nyom a latban, hogy akár üzembe helyezés előtt is leállíttatják a lakosságra nézve káros beruházást. Nálunk azonban, úgy látszik, még sok víznek kell lefolynia a Dunán, míg az erőviszonyok ennyire megváltoznak. Mert mit akar a lakosság? Garamkálna legnagyobb „ékessége”, mióta atomerőmű épül a szomszédságában, egy felüljáró az országút és a vasúti sínek fölött — a falu közepén. Az építmény 2,7 millió korona költséggel készült, teljesen fölöslegesen. A kátnaiak közül jóformán senki sem közlekedik rajta, főleg tél víz idején nem, amikor tükrösen csillog a lépcsőfokokra fagyott csapadék. A felüljáróra állítólag azért volt szükség, mert az erőmű építésének idején a korábbi három sínpárt négyre bővítették, ezen szállították az építkezéshez szükséges anyagot. S valóban, kezdetben jártak is rajta szerelvények. Csakhogy közben a sok sínpár lerakásával megszűnt az átke-Fotó: Szabó Miklós lés a régi átkelőhelyen, a felüljáró a falut kettéosztotta, s a néhány méteres út az autósok számára is négy-öt kilométerre növekedett. S hiába kéri a falu, hogy most már megnyithatnák a régi átjárót, eddig egyedül a mentőautók kaptak kivételt. A falu legfőbb gondja pillanatnyilag, úgy tetszik, a felüljáró. A megnövekedett kilométerek száma. S az — Az embereket pillanatnyilag nem foglalkoztatja az erőmű mondja Turay László, aki a helyi földműves-szövetkezetben dolgozik. — Majd ha üzembe helyezik, akkor talán lesz véleményük. Most nem téma. Pedig azt beszélik a munkások, akik ott dolgoznak, hogy elég felületesen végezték el a munkálatokat. Szóval el lehetünk készülve mindenre. Ivanics János nyugdíjas. Az országút mellett, a felüljáró szomszédságában lakik. — Minket nem kérdeztek, hogy mit szólunk az atomerőműhöz. Ki Nő 5
