Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-04-06 / 6. szám

[ЖтПШШИ

Ha keményítőgyárról hallok, mindig az a jellegzetes bűz kúszik az orromba, amelyet alacsony légnyomás idején mindenfelé érezni lehet Párkányban. Kicsi és mokány épületegyüttes a Párkányi Keményítőgyár, az idén ünnepli a 150. születésnapját, kivívva ezzel a legöregebb hazai pudingüzem megtisztelő,ámde kissé terhes címét.

vés, nagyon agilis úriember tavaly szeptemberben járt Párkányban, majd miután körülnézett, beadta igénylését az illetékes minisztériumba. A tapasztalatok szerint ha egy külföldre szakadt üzletember elszánja magát, hogy az őshazában vállalkozzék, akkor természetesen korszerűbb gépekkel és kevesebb munkaerővel próbálja biztosítani a nyereséget. A Párkányi Keményítőgyár száz alkalmazottja most azért aggódik, hogy mihez kezdenek, ha esetleg nem lesz rájuk szükség.

A termelésben javarészt nők dolgoznak, összesen 48-an. Megtudtam, hogy az átszervezéskor az üzem 17 embert volt kénytelen elbocsátani,

bár a legtöbben közülük már egyébként is elérték a nyugdíjkorhatárt.

A részlegeken téblábolva látom az arcokon a mosoly mögött a feszültséget.

Csákvári Gizella a keményítőrészlegen dolgozik:

— Megszoktam már ezt a munkát, 22 éve csinálom. Az lenne jó, ha maradhatnánk, és a magunkénak mondhatnánk a gyárat. De ki láthat bele a dolgokba? Úgy gondolom, a melósnak nincs túl sok beleszólása abba mi fog történni.

Cibor Ilona-.

— Hetedik éve vagyok desztilláló. Bevallom, félek a holnaptól. Demokrácia? A fiam most fejezi be a szakmunkásképzőt, és szinte biztos,

hogy munkanélküli lesz. A lányom férjhezmenés előtt áll, s a férjemet, aki vasutas, szintén bármikor elbocsáthatják. Hát csoda, hogy nem is tudok arra gondolni, mi lesz, ha el kell mennem innen?! A munkásoknak mindegy, hogy kié a gyár, csak fizessenek! Hiszen megdolgozunk a pénzünkért!

Gora Dezső főmester, míg végigvezet az üzemrészeken, kesernyés mosollyal magyarázza:

— Az a baj, hogy elfogytak a megrendelők. A pudingrészleg például már hónapok óta nem dolgozik, mert nincs, aki felvásárolja az árut. Amikor az ember a saját bőrén érzi a piacgazdaság nyavalyáit, nem lehet túlzottan optimista.

Nő 5