Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-04-06 / 6. szám
Ismét az igazgatói iroda. Romada György az 1989-es változások után került a gyár élére. — Tizenegy éve mesterként jöttem ebbe a gyárba, ismerem minden szegletét, úgyhogy nehéz engem félrevezetni — mondja. — Legalább a privatizációig szeretnék úgy dolgozni, hogy ne kerüljünk a tönk szélére. Most már csak az a kérdés, eljutunke egyáltalán odáig. — Ha jól értem, akkor önök azért szurkolnak, bárcsak elállna szándékától a régi tulajdonos. — Nézze, mi csupán dolgozni szeretnénk. Most mit mondjak? Bízunk a saját erőnkben, abban, hogy talpon tudunk maradni. Persze pénzre szükségünk van, és az előteremtéséhez feltétlenül elkel majd a külső segítség. A búzaliszttel egyelőre nincsenek gondok, viszonylag olcsón kapjuk Oroszkától, de az új szerződésre már nem is írtak árat, mert várhatóan jócskán megemelkedik majd a közeljövőben. És szót kérnek a zöldek... A gyár, mint a legtöbb gyár: szürke. A „patinás” gépek zaja elnyomja az emberi hangot. A munkások azt mondják, megszokták már, a keményítő szagával együtt. 150 éve dolgozzák fel itt a keményítőt, miközben a szürke falakon kívül lélegzik a város. Azaz olykor csupán piheg, hiszen a gyár füstje és korma gyakran beteríti a környező házakat. Abszurd helyen, a párkányi főutca végén meredezik a gyárkémény, terjeszkedésre nincs mód, csupán néhány belső átalakításra. A szomszédos utcák lakói évek óta panaszkodnak: teregetés után fél órával megfeketedik a frissen mosott ruha. A környezetvédők ultimátumot intéztek a gyár vezetőségéhez: vagy áttérnek a gázfűtésre, vagy leállíttatják a munkát. A határidő 1994! A gázvezeték az udvar végében kazánra vár, az ára potom 20 millió korona. Megint a pénz! A pudingüzem várakozik. Nem arra, hogy 150 évesen műemlékké nyilvánítsák. Az ország sok-sok gyára szintén vár: alkalomra, lehetőségre. Mert ha nincs termelés, nincs áru. Persze ha elbocsátják a munkásokat, vásárlóerő sincs, mert ugyebár a pénz...! Csupán szurkolhatunk, hogy megoldódik végre a gordiuszi csomó, és nem lesz szükség a késre! Legfeljebb a mindennapi kenyér megszegéséhez. M. Csepécz Szilvia PUDINGŰZEM A VÁROS SZÍVÉBEN Fotó: Prikler László 6 Nő A munkanélküliség az előrejelzések szerint a 18 százalékot is elérheti. Ez nem csak tartós tömeges munkanélküliséget jelent, hanem — a termelés csökkenése miatt — a költségvetési források csökkenését is. „Nagyon cudar helyzet az, ha valaki egyszer csak munkanélküli lesz. Mindenáron ki akar törni ebből, de hát nem megy. Úgy érzem magam, mintha egy labirintusban bolyonganék.” M. D. 36 áves, tizenhat évi állandó munkaviszony után vesztette el az állását. Haszontalannak, tehetetlennek érzi magát, aktív energiái kifogyóban. Hogyan, milyen módszerekkel lehet segíteni ezen a „reményvesztési effektuson” (a munkaerőhelyzet kutatói ezzel kapcsolatban ugyanis ezt a kifejezést használják), és milyenek a külföldi tapasztalatok? — erről beszélgettünk Zoller Mihállyal, a Lévai Járási Munkahivatal igazgatójával. — A legfontosabbnak azt tartom, hogy önbizalmat és lehetőséget adjunk — mondja. — Az embert, aki egyik napról a másikra munka nélkül marad, könnyen hatalmába keríti a depresszió. Rádöbben, hogy senki másra, egyedül magára számíthat. Nem könnyű dolog ezt megszokni. Már az elején tisztában voltunk vele, hogy a felelősségérzetet kell erősítenünk az emberekben. Mindamellett fontosnak tartottuk, hogy a munkanélküliség nyomasztó pszichés hatását is mérsékeljük. Az angol Jobklubok csoportterápiás foglalkozásokon igyekeznek segíteni a rászorulókon. Szlovákiai viszonylatban először Léván kezdett működni hasonló kezdeményezés. Szakembereink különféle terápiás módszereket alkalmaznak a foglalkozások során. Nagy hangsúlyt fektetünk az egyénnel való foglalkozásra. Kiemelten foglalkozunk a pályakezdő fiatalokkal, hisz ők tartoznak a leginkább sújtott csoportok közé. A legnehezebb a végzettség és képesítés nélküliekkel, nagyon nehezen értik meg, hogy vége a paternalizmusnak, az állam bácsi gondoskodásának. A mai helyzetben egy teljesen másfajta életfelfogásra van szükség. Rendszeresen kiadunk egy újságot, amely nem csupán a munka- és átképzési lehetőségekkel foglalkozik részletesen, hanem érdemben tájékoztat a legfrisebb szociális vonatkozású törvényekről, rendeletekről, és ami a legfőbb: a vállalkozási lehetőségekről. A munkapiac megélénkítésének egyik módja ugyanis a vállalkozók és a vállalkozók mint munkaadók aktivizálása. Mindenképpen támogatjuk a kis- és középvállalkozókat, pénzt adunk a társadalmilag hasznos munkahelyek létesítésére -— havonta 200—250 embert tudunk ily módon elhelyezni. — Milyen arányú a munkanélküliség a járásban? — Én -átlagosnak mondanám. A növekedés üteme lassú, de folyamatos. A jnb által irányított vállalatok fölbomlása idején ugyan volt kisebb
