Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-02-24 / 4. szám
СВШЭ a Nö -ben Világi Oszkár parlamenti képviselő Azt még a szocializmus is elismerte, hogy a lakáskérdés súlyos társadalmi probléma. Ennek ellenére ez a rendszer a maga lakásgazdálkodási módszerét tökéletesnek kiáltotta ki, hangoztatva, hogy ezen a vonalon is a „mindenkinek érdemei szerint” alapelv érvényesül. A szocializmus idején a lakás részben árunak, részben társadalmi szolgáltatásnak minősült. A rendszerváltás óta „lakásvonalon” nem sok történt — az áremeléseken kívül. A szövetkezeti lakások sorsa azonban már eldőlt: a Szövetségi Gyűlés elfogadta a transzformációs törvényt, amely a lakásszövetkeze - tek jövőbeni működését is szabályozza. A törvényben van egy fontos kitétel, mégpedig: a lakás az addigi használó tulajdonává válik, ha ebbéli igényét a törvény életbe lépését követő hat hónapon belül bejelenti. Világi Oszkár képviselő a törvény előkészítői közé tartozott. Őt kérdezzük a törvény értelmezése felől. Mi lakók hogyan értsük ezt a törvényt, mivel jár majd mindez ránk nézve? — A transzformációs törvény tárgyalása során a parlament elfogadott egy képviselői indítványt, melynek alapján a lakásszövetkezeteken belüli tulajdonjogi viszony, illetve a szövetkezetek és a lakók közötti viszony gyökeresen megváltozik. Miről is van szó pontosan? Az elfogadott javaslat értelmében a szövetkezeti lakások használói a törvény hatályba lépésétől számított hat hónapon belül kérvénnyel fordulhatnak a lakásszövetkezethez, és igényelhetik a tulajdonjogot. A lakásszövetkezet a transzformációs törvény értelmében köteles átadni a tulajdonjogot az eddigi használónak, ha az megtéríti a lakásra eső beruházási hitel — eddig még meg nem térített — részleteit, természetesen azon kamatfeltételek mellett, amelyek a kölcsönnyújtás pillanatában voltak érvényben. — S mi van akkor, ha valaki majd nem lesz képes megfizetni a hátralévő részt? Az utcára kerül? — Természetesen nem cél, hogy bárki is az utcára kerüljön. A visszatérítés módjáról a tagsági gyűlés hivatott dönteni. — És ki tartja majd fenn a közös használatú helyiségekét? — Az új tulajdonosok természetesen ezután is kötelesek megtéríteni a szövetkezetnek vagy más karbantartó cégnek, amellyel szerződést kötnek, azokat a költségeket, amelyek összefüggnek a lakás, a lakótömb üzemeltetésével. A lakás tulajdonjogával a közös használatú helyiségek — részarányos — tulajdonjoga is átszáll az új tulajdonosra. A törvény — mint az eddigiekből is kitetszik — nagyban kedvez az eddigi lakáshasználóknak, s lehetőséget ad számukra, hogy tulajdonosokká váljanak, és így szabadon rendelkezhessenek a tulajdonukkal. — Ez, ha jól értelmezem, többek között azt is jelenti, hogy a szövetkezeti lakások ezután teljes joggal örökölhetők lesznek? — Természetesen. A továbbiakban a tulajdonos azt csinál a lakásával, amit akar, eladhatja, elajándékozhatja, öröklés tárgya lehet stb. Az elfogadott szabályozás azonban csak az első lépést jelenti a lakások tulajdonjogi viszonyainak rendezése terén. Az eddigi szabályozást mindenképpen újnak kell fölváltania az állami lakások vonalán is. Addig viszont itt a lehetőség a lakásszövetkezetek tagjai számára. A lehetőség, amellyel bizonyára sokan élnek majd. —néva— kezd, egyszóval otthonosan sürögforog az épületben. Szobája mint a nyitott könyv. Az ágy fölötti polcon Verne Gyula, az Újszövetség, krimik, kétféle körömlakk, Peter Nagy fotója, szemfesték. Janka jobban ad magára, mint sok egészséges társa. Szeret olvasni, szépen kézimunkázik — köt és horgol —, s nem akármilyen sportoló! Az intézeti bajnokságon úszásban, kötélhúzásban és krikettben is helyezést ért el. Bal kezén divatos óra. Karácsonyra kapta. Elmeséli, hogy ezen kívül kapott még egy kicsi és egy nagyobb retikült, könyvet, szemfestéket, kék színű szabadidőruhát és körömlakkot. Főzni is tud, leginkább virslit, de palacsintát is süt, ha kell. Az evéssel nagyobb gondban van. Eldöntötte, hogy nem fog vacsorázni, mert amióta nem sportol, meghízott, és nem akar még kövérebb lenni. Jankának három barátnője van. Zuzka Kocianová, a szakácsnő, Bial Ivett, egy füleki magyar kislány, a segédnevelő, akitől Janka egy babát kapott, hogy ne legyen szomorú, itt, távol a családjától, és Tányicska, a szobatársa. Ő az, aki átússza a tavat. A 18 éves, ugyancsak Down-kóros Vladko érdeklődve hallgatja beszélgetésünket. Felsorolja, hogy ő mit kapott karácsonyra. Pizsamát, övtáskát — ezt mindig a derekán hordja —, két darab alsónadrágot. Két testvére van, a kisebbik öccse hatéves, előző nap megütötte a lábát, úgy fájt neki, hogy orvoshoz kellett vinni, s Vladko egész délelőtt aggódik miatta. Vladkónak Pefo és Martin a szobatársa, Pefo kész műszaki szaki. Állítólag többször is előfordult már, hogy valamelyik elromlott szerkentyűben hamarabb megtalálta a hibát, mint Miroslav Krupa vagy Libor Kovacz, a karbantartó, aki morva fiú, s volt katonatársa hívására jött előbb a Matulay Intézetbe, majd a Betániába. Pefónak van egy minihangfalakkal ellátott walkmanje. Ilyenre spórol Vladko is. Egyelőre huszonhét koronája van, de bizakodik. Utoljára hagytam Martint. Ez a 23 éves, magas, göndör fekete hajú fiú nem egy lányszívet megdobogtatna, ha egészséges lenne. De így is elbűvölő a ragaszkodása, megható a kedvessége, az ártatlansága, a nem igazán belülről fakadó, mert gondos neveléssel elsajátított, betanult, de 6 Nő mégis létező udvariassága. Martin szereti a zenét, a filmeket, a társaságot. Boldog, hogy nekünk is önthet teát, s a fellegekben jár, amikor kétszer is koccintunk vele. 5. Közeledik az ebédidő. Tányicska bombonos dobozzal jár körbe, anyukája küldte a finom csokit. Az asztalon süteménymaradék — Zuzka, a még tanuló szakácsnő szülinapjáról. Rizottó lesz ebédre. Körülüljük az asztalt. Martin a napos, teával kínálja a társaságot, aztán elhalkul a beszélgetés. Az elmélyülés pillanata következik: Miro felolvassa a napi Igét, majd röviden elmagyarázza a lényegét. A hálaadást Janka is megtoldja néhány őszinte szóval, s kezdődik az ebéd. A bibliából tudjuk, hogy Be táttia az a hely, ahová Jézus oly szívesen járt. A sorompótól jobbra fekvő nyaraló esetében találó a megnevezés. Búcsúzáskor a „viszontlátásra” helyett legszívesebben én is azt mondtam volna: „Nagy élmény volt köztelek lenni, köszönöm”. LAMPL ZSUZSANNA
