Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-12-02 / 3. szám

Diadal kapu

ELEMENTÁRIS

Valami marad

14 N6

Szomorú hírek

Mi másból indulhatnék ki Tóthpál Gyula fotóművészünk munkásságának rövid értékelésekor, mint egyik Magyarországon rendezett és bemutatott kiállításának (vándorkiállításának) címéből: Elementáris szimmetria.

Az elementáris, vagyis a jelző Tóthpálnál arra utal, hogy felvételeivel az életkép-fotografálás hagyományos modelljét követi: képei dokumentatív, elbeszélő jellegűek. Műfajilag nem tapos új mezsgyét, nem hódolt be a divatos műtermi eljárásoknak, technikának. Formailag és tartalmilag sem törekszik a művészetek határainak összemosására, azaz nem követi azt a ma divatos gyakorlatot, hogy a síkbeli képszerűség továbbvitele céljából beépítse fotóiba az absztrakt festészet elemeit. Nem olyan képkonstrukciókat alkot, amelyek a modern festészet formai megoldásaival mutatnak rokonságot. Ellenkezőleg, Tóthpál Gyula az emberi élet elemi lényegéhez vonzódik, s ennek képét az utcán, a téren, tehát valós közegében mutatja meg.

Az elpusztíthatatlan (elementáris) őserő vonzásával egymáshoz tartozó dolgok (életképpárok, figurapárok, kettős élethelyzetek — erre utal a szimmetria szó) jelenről és múltról egyaránt valló szociokrónikája minden egyes figurális felvétele. Vannak persze olyan alakos fotói is, amelyekből hiányzik az ellenpár, a másik figura. Ezeken azonban a figurák tőlük idegen, számukra egy más világ értékeit közvetítő — képviselő tárgyi objektumokkal szembesülnek. Ám egy- és kétalakos képei is ugyanarról szólnak, az életmód változásának időben, szellemiekben egymástól nagyon távol eső stációinak ellentétéről.

Ugyanúgy jellemzi a szimmetria nonfiguratív képeit is. Ezek esetében a felvételen