Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-02 / 3. szám
Galambosi László: SIVATAG Megy a teve. Púpján piros láda. Benne hajlong fehér tulipánfa. Zsong a homok. Fodra égre röppen. Tigrisbundát szárogatnak tarka csíkos csöndben. Három kívánság Pár héttel ezelőtt Szlovákiában járt a Három kívánság című gyerekműsor népszerű műsorvezetője, Dévényi Tibor. A Hifi Napok alatt több városban megfordult, sok-sok gyerek örömére. Az egyik előadás után Komáromban beszélgettünk: — Három kívánság. Honnan jött az ötlet? — Öt évvel ezelőtt kezdtük tervezgetni a televízióban, hogy jó lenne egy gyerek-kívánságműsort csinálni. Egy isteni szikra volt, de akkor még magam sem gondoltam volna, hogy ilyen népszerű műsor válik belőle. Azt sem sejtettem, hogy a felnőttek ennyire készségesek lesznek. Ma már tudom, hogy az emberek nagyon szívesen kö-Foto: Szabó Miklós télnek állnak, ha meg kell szervezni valamit. — Különleges kéréseket teljesít. Van-e olyan kedves mozzanat, amelyre szívesen emlékszik vissza? — Volt egy-két nagyon emlékezetes esetünk például, amikor egy-egy gyerek Maradonával focizott Nápolyban, Bush elnökkel beszélgetett vagy John Travoltával táncolt. Világsztárokkal összehozni a gyerekeket tényleg nagyszerű, de számomra mégis emlékezetesebb és meghatóbb az az eset, amikor pár évvel ezelőtt Bonyhádon egy kisfiú elmondta, hogy ő még soha nem evett banánt, és arra kért, intézzem el, hogy hozzanak már a faluba. Egy teherautó banánt vittünk neki, örültek is a bonyhádi gyerekek! Legutóbb pedig egy vak kislánnyal torpedóztam a műsorban. Ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amelyek nem a fantasztikumuk miatt maradtak meg bennem. — Mozgalmas pálya az öné. Odahaza mihez kezd egy „jó tündér"? — Későn, negyvenévesen nősültem. A feleségem énekesnő, Tony néven szerepel, vagyis benne van a szakmában. Ennek ellenére megpróbáljuk különválasztani a munkát és a magánéletünket. A jó tündérségemet inkább házon kívül kamatoztatom.- És a gyerekek? — Ha az embernek nincs saját gyereke, elég nehéz gyerekműsorokat csinálni. Ezért is örülök a kisfiamnak, Danikának. Négy és fél éves, és egyelőre megelégszik azzal, hogy minden este ő határozhatja meg, hány mesét olvasunk. — Vajon Dévényi Tibornak mi lenne a három kívánsága? — Ezt gyakran megkérdezik tőlem, mégis nehezen tudok rá válaszolni. Két évvel ezelőtti autóbalesetem miatt még mindig bottal járok, ezért nem pusztán megszokásból említem elsőként az egészséget. Másodjára azt szeretném, ha a Három kívánság műsora még sok-sok éven át fennmaradna, hogy Dani fiam is kérhessen majd valamit magának! A harmadik kívánságom pedig az, hogy mindehhez a megfelelő körülmények is meglegyenek. És itt már nem csak a műsorra, hanem az egész, egyre zavarosabbá váló világra gondolok. Mert humánusan szórakoztatni csak nyugodt légkörben lehet. És, sajnos, egyre gyakrabban érkeznek olyan levelek, amelyekben már nem azt kérik a gyerekek, hogy a Dolly-Roll-lal énekelhessenek vagy tűzoltóautón száguldhassanak. Mostanában inkább olyasmiket kérnek, hogy Tibi bácsi küldjön egy BMX biciklit, vagy hogy gyógyíttassa meg az anyukámat, mert nincs rá pénzünk. Én ilyen társadalmi gondokat nem tudok felvállalni, mert egy szórakoztató műsor feladata egészen más. Sajnos, a napi gondok már a gyerekeket is elérik, ezért az lenne jó, ha valamelyik teljhatalmú „kollégám” besegítene végre odafentről! Hogy továbbra is nyugodtan és jókedvvel teljesíthessem a „kölyökméretű” kívánságokat! Beszélgetett: M.CSEPÉCZ SZILVIA Nő 13
