Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-10-28 / 1. szám
se, lakbér-hozzájárulások bizonyos szociális csoportok esetében stb. Cseh-Szlovákia jelenleg ott tart, hogy zengzetes szavakkal ünnepelt lakásrendszere — a tönk szélén áll. Megszüntették (helyesebben részben megszüntették — mert az idén azért még adnak át néhány állami lakótömböt) a lakásgazdálkodás össztársadalmi alapokból való dotálását. A korlátozó politika jegyében kidolgozott költségvetés a szövetkezeti rendszerű lakásépítést is súlyosan érinti — idén az építkezések ötven százalékát le kellett állítani! Az egész lakásgazdálkodási rendszert tehát — a meghirdetett programnak megfelelően — gyökerestül át kell alakítani. A kérdés már csak az, mi módon, milyen elvek alapján. Vagy pedig: ki vagy mi legyen az új tulajdonos. ADJUK ODA A LAKÓKNAK! Hazánkban jelenleg a tulajdonforma alapján háromfajta lakás létezik: az állami tulajdonban levő lakások, a szövetkezeti tulajdonban levő lakások és a magántulajdonban levő (jobbára családi ház-típusú) lakások. Mind a három lakástípusnál a legellentmondásosabb a használati jog kérdése. Tudvalevő ugyanis, hogy a használati jog — mint a polgári törvénykönyv egyik intézménye — nem segíti elő a piacgazdálkodást a lakásgazdálkodás terén. De hát miről is van szó tulajdonképpen? Az építőipar stagnál, a lakásépítkezés stagnál — pontosan azért, mert lakásépítésbe nem érdemes beruházni, a lakásépítés mint vállalkozásforma ráfizetéses. A lakástulajdonos — legyen az maga az állam vagy magánszemély — ki van szolgáltatva az energiaár-emelésnek, a piacnak, a lakónak, mindenkinek! Manapság lakástulajdonosnak lenni már eleve deficites vállalkozás. Vegyük csak a lakbért! A lakástulajdonos nem szabhatja meg a lakbér magasságát, alakulásába szinte alig van beleszólása. Ami a másik oldalon például azt is jelenti, hogy első kategóriás lakásainkban, igaz, hogy van távfűtés és meleg víz — ami a szocialista típusú „első kategória" legfőbb ismérve —, de a repedt födémen becsurog a víz, a tapéta alól hiányzik a glett stb. Átkategorizálás, lakbérengedmóny pedig nincs. A ma érvényes törvények szerint a lakástulajdonos nem mondhat föl azoknak a lakóknak, akik nem fizetik a lakbért — ebben az esetben ugyanis pótlakást kell biztosítania, amire, ugye, nincs lehetősége. HOL EBBŐL A KIÚT? A lakásgazdálkodási rendszer átalakításával kapcsolatban rengeteg nézet forog „közszájon” — abban azonban (folytatás a 25. oldalon) Gróf Széchenyi István születésének 200. évfordulóján meglehetősen sok szó esik a reformkor „legnagyobb magyarjáról", azonban az ő Ödön fiáról annál kevesebb. Pedig az apától örökölt jobbító hajlamot a fiú Is bőségesen kiaknázta jelleméből, Igaz, javarészt Magyarország határain túl. Mert gróf Széchenyi Ödön élete nagyobbik hányadát szülőföldjétől távol, a törökországi Isztambulban, azaz Konstantinápolyban töltötte. Hogy miként került oda, arról szólnak az alábbi sorok. Sírok a feledés homályában Egy magyar gróf Isztambulban A múlt század hatvanas éveiben tűz ütött ki Nagycenken, majd egyszer Fertöszentmiklóson. Ödön gróf mindkét alkalommal aktívan közreműködött a tűz eloltásában, és a keletkezett károk enyhítésében is nagy szerepet vállalt. Ezek az események meghatározták az alig húszéves gróf későbbi életét. 1862-ben kormánybiztosként részt vett a londoni harmadik világkiállításon, ahol a szervezett tűzoltás tanulmányozására is módja nyílott. A korabeli világ legnevesebb tűzoltóitól sajátította el a „természet megregulázásának" alapszabályait, s némi elméleti tudásra is szert tett. A világkiállításról végül egy evezős csónakkal és benne egy láda szakkönyvvel tért haza. Ezután energiáinak nagy részét a hazai tűzoltóság megszervezése kötötte le. A külhonban szerzett elméleti ismeretei és a szülőhelyén gyűjtött gyakorlati tapasztalatai alapján megírta az első magyar tűzoltószakkönyvet. Saját költségén Angliából fecskendőket és különféle tűzoltó szereket hozatott. Pest városa önkéntes tűzoltóságának parancsnokaként tevékenykedett, később oroszlánrészt vállalt az Országos Tűzoltószövetség megszervezésében. S miután Abdul Aziz török szultán az európai tűzoltószervezetek közül a magyart találta az egyik legmodernebbnek, gróf Széchenyi Ödönt kérte fel a konstantinápolyi tűzoltóság megszervezésére. Az iszlám fővárosban a szűk sikátorok, valamint a nagy vízhiány miatt egy-egy tűzeset alkalmával addig szinte egész lakónegyedek váltak a lángok martalékává. A komoly megbízatást a gróf el is vállalta. Törökországi működésének első éve alatt tizenhét olyan tűzesetet hatástalanított, amely azelőtt óriási károkat okozott volna. Kiváló munkájáért 1877-ben ezredesi, később táborszernagyi rangot kapott, illetve pasa lett. Fél évszázadot töltött el törökországi szolgálatban, mialatt négy szultán váltotta egymást az uralkodásban. A gróf Széchenyi pasa valamennyiük bizalmát élvezte. Áldozatos tevékenysége elismeréséül a legmagasabb kitüntetésekben részesült. Magyar állampolgárságát és római katolikus vallását— haláláig—megőrizte. Életének nyolcvanharmadik esztendejében Törökországban hunyt el, s testét kívánságára itt, Konstantinápolyban helyezték örök nyugalomra. Sírja közelében bizonyosan nagyon sok magyar megfordult már, bárha egyetlen utazási iroda programjában sem szerepel az isztambuli katolikus temető (vagy akár a szomszédságában levő protestáns párjának) megtekintése. Bízva abban, hogy ezután is sokan utaznak majd Törökországba, s szakítanak időt e temetőkben is egy röpke sétára, leírom, hogy én miként találtam oda. Isztambul egyik legforgalmasabb gócpontjától, a Taksim tértől (Taksim Meydani) a Cumhuriet utcán (Cumhuriet Caddesi) végiggyalogoltam (az utca jobb oldalán található a Malév irodája, valamint a Hadtörténeti Múzeum is), majd a Halaskargazi utcára tértem. Az első balról lévő bekötő utcából (Ergenekon Caddesi) másodikként nyílik az az utca, ahol mindkét temető bejárata megtalálható. A vállalkozó szelleműeknek, valamint a történelmi emlékeink iránt érzékenyeknek szerencsés utat és sok sikert kíván A szerző felvétele KOSÁR DEZSŐ Nő 9
