Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-11-18 / 2. szám

Henry Fairlie amerikai szociológus írt le egy érdekes házassági játszmát, melyen keresztül betekinthetünk a házassági kapcsolatok mélységeibe.

Szerinte az amerikai feleségek hajlanak arra, hogy a szomszéd szobából kiszóljanak: „Hát ez meg mi?" Ilyenkor azt várják, hogy a férjük telálljon, átmenjen hozzájuk, és rájöjjön, mire gondolt a hitvestárs. Az asszonyok ebben az elvárásukban ritkán csalódnak. Henry Fairlie barátjának sikerült ebben az archetipikus helyzetben új trükköt alkalmaznia azzal, hogy a rá (a férjre) irányuló fegyvert visszafordította. Dolgozószobájában ült, amikor a felesége átkiabált a másik meglepetésére: „Megérkezett?" A férjnek természetesen sejtelme sem volt, minek kellett volna megérkeznie, de azt felelte: ,,Meg!” Ekkor az asszony tudni akarta: „És hová tetted?" A férj viszszakiabált: „A többihez." Ezt követően először tudott házasságkötése óta hosszabb ideig dolgozni.

A játszmák csapdák vagy „trükkös" lépések sorozatai. Két fő ismertetőjegyük van: az egyik a rejtett jelleg, a másik pedig a nyereség. A játszmák alapvetően tisztességtelenek, kimenetelük pedig nem csupán izgalmas lehet, hanem drámai jelleget is ölthet.

A játszmák alapos ismerője Eric Berne amerikai pszichológus volt, aki a következő csoportosítást alkotta: 1. Életjátszmák, 2. Házassági játszmák, 3. Társasági játszmák, 4. Szexuális játszmák, 5. Alvilági játszmák, 6. Játszmák az orvosi rendelőben, 7. „Jó játszmák".

Az alábbiakban néhány olyan játszmát mutatunk be, amelyek pszichológiai szempontból közelítik meg napjaink problémáit, segítve ezzel az embert saját családi, munkahelyi, társasági satöbbi szerepének világosabb és reálisabb megértésében.

Minden játszmának van egy mottója. A következő életjátszma mottója a „Rúgj belém".

Eszerint egyes emberek mintha táblát viselnének a nyakukban ezzel a felirattal: Kérlek, ne rúgj belém! Egy idő utánkörnyezetükszámáraakísértésanynyira ellenállhatatlanná válik, hogy az illetőbe lópten-nyomon belerúgnak, és akkor siránkozó hangon mondja: Hiszen a táblán az áll, hogyne rúgj belém! Majd. hitetlenkedve hozzáteszi: Miért kell ennek mindig velem megtörténnie? — A játék fő eleme a fordított büszkeség, amikor a sértett azt mondja magában: Az én balszerencsém nagyobb, mintegy jobb, mint a tied.

A „Sarok” nevű játszmában jól megmutatkozik a játszmák manipulativ jellege és intimitást akadályozó funkciója. A feleség azt javasolja a férjnek, menjenek el moziba. A férj ezzel egyetért. A feleség ekkor „öntudatlanul" hibát követ

10 NŐ

Napjaink házassági játszmái

el. A társalgás folyamán természetes hangon megemlíti, hogy a lakást most már igazán ki kellene festetni. Ez azonban költséges dolog, és a férj épp a közelmúltban említette, hogy anyagilag szűkösen állnak, sőt megkérte a feleségét, hogy ne idegesítse őt azzal, hogy állandóan újabb és újabb kiadásokat javasol. A lakás állapotára való hivatkozás tehát meglehetősen bosszantó, és rossz pillanatban történik. A férj ennek megfelelően nyersen, ingerülten válaszol. (Egyébként ez az első szakasz történhet úgy is, hogy a feleség javaslatát megelőzően a férj lakással kapcsolatos témákra tereli a társalgást, és a feleség nehezen tud ellenállni a kísértésnek, hogy a festést meg ne említse. A férj ekkor is nyersen válaszol.) A feleség, aki a játszma harmadik lépésében támadásba megy át, kifejti, ha a férje megint ideges, rossz napja van, veszekszik, akkor nem érdemes vele moziba menni, menjen egyedül, ha akar. Erre a férj azt válaszolja: ha úgy gondolod, hogy menjek el, el is megyek! Elmegy moziba, a feleségét otthon hagyja sérelmeit ápolgatva.

Az egyik trükk a játszmában az, hogy a feleség jól tudja: férjének csupán elismerő szóra lenne szüksége, mellyel ő méltányolja a megélhetésük érdekében végzett munkáját, és boldogan elvonulhatnának a moziba. A feleség azonban megtagadja tőle a dicséretet. A férj úgy érzi, rútul becsapták, csalódottan, elkeseredetten hagyja el a házat, a feleség pedig otthon marad látszólag sértődötten, de titokban diadalmasan. A másik megoldás az lenne, hogy a férj tudja, felesége szeszélyeit nem kell komolyan venni, valójában csak arra vár, hogy babusgatva kibékítse, aztán boldogan elvonulnának a moziba. A férj azonban ezt nem adja meg neki, noha jól tudja, hogy ez nem becsületes húzás. Úgy tesz, mintha nem értené, hogy a felesége becézgetést vár tőle, kilép az ajtón felszabadultan és vidáman, bár látszólag megrövidítve. A feleség csalódottan és elkeseredetten marad otthon. A döntő lépést—a trükköt — az alkalmazza kettőjük közül, aki jobban el akarja kerülni az intim élmányt, hiszen tudják, hogy a mozi után szex szokott következni.

A fenti játszmához csatlakozhat a „Tízóraizacskó" nevű házassági játszma. A férj, akinek bőven lelik arra, hogy jó vendéglőbe menjen ebédelni, reggelenként néhány szendvicset készít magának, amelyet papírzacskóban visz magával a hivatalba. A szendvicsekhez felhasználja a kenyérvégeket és a vacsora maradékát, meg a papírzacskókat, amelyeket a felesége tesz félre számára. Ezzel a manőverrel eléri, hogy a családi kiadásokat teljes mértékben az

(folytatás a 23. oldalon)

Amikor a Billings házaspár ez év áprilisában végre hivatalos vendégként is ellátogathatott Szlovákiába, magbízta az olvasóink által már ismert Dr. Miroslav Mikolááikot és néhány orvoskollégáját, hogy szervezzenek tanfolyamokat a termászetes családtervezés ovulációs módszerének oktatására. Mária Lukácová az elsők között végezte el a tanfolyamot. Bizonyítványa tanácsadásra és oktatásra jogosítja fel.

Miát tizenkét éve ismerem. Az egyetemen nagyszájú, vidám, belevaló lány volt ..., és ma is az (a „lányság”-ot leszámítva). Két gyerek édesanyja, és elmondta, hogy férjével minden további gyermeket szeretettel fogadnak — amint eljön az ideje. Addig a Billings- módszert (a továbbiakban BM) alkalmazzák. Akárcsak házasságuk kezdetétől fogva. Mia ugyanis már lánykorában eltökélte, hogy soha semmiféle mesterséges fogamzásgátlót nem fog használni, s abortusza sem lehet. Maradt hát a természetes családtervezés. Igyekezett minél többet megtudni a különféle módszerekről, végül a BM-t találta a legmegbízhatóbbnak. S elkezdődött a felkészülés időszaka.

Most átadom a szót Miának. Л továbbiakban a nagyobb áttekinthetőség kedvéért eljátszunk egy tanácsadói jelenetet. Ő az instruktor, én a tanácskérő.

— Szeretném alkalmazni a BM-t. Hogyan kezdjem el?

— Legjobb akkor kezdeni a felkészülést, amikor a nő még nem él nemi életet, mert a méhnyakban a reprodukciós ciklus egyes szakaszaiban termelődő váladék jellegzetességeit ilyenkor még nem „zavarják” meg külső tényezők. De sosincs késő. Holnap reggeltől kezdve figyelje az érzéseit, figyelje a méhnyakváladékot, és este jegyezze fel, amit érzett és látott, Ez nem kerül pénzbe, csupán napi három percébe, amíg papírra veti tapasztalatát. Ha Ön szerint esetleg „fura”, amit lejegyzett, nem baj, én majd segítek kihámozni belőle a lényeget.

Mégis mit kellene éreznem?

. A mag csak akkor kel ki, ha jó földbe ágyazódik és nedvességet kap. A női szervezet is csak akkor képes befogadni az új életet, amikor a reprodukciós ciklus nedves szakaszához érkezett. Л nőnek tehát két alapvető érzése van: az, hogy száraz, és az, hogy nedves. Ezt a kettőt meg tudja különböztetni. A szárazság a terméketlenség időszaka. A nedvesség beállta jelzi, hogy elkezdődött a termékeny fázis.

— Elég az érzéseimre hallgatnom ? Nincsenek kézzelfoghatóbb jelek, amelyekre támaszkodhatnék ?

— Az alapvető szabály: érezz és láss. így helyes a sorrend. A nő szubjektív érzései ugyanis a váladék állagától függően változnak, Előfordul, hogy kevés váladék termelődik vagy még nem is látható, a nő