Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-02 / 40. szám
A pelsőci református templom gótikus építménye a XIV. század 30—40-es éveiben emeltetett egy korábbi templom romjain. Abban az időben, amikor az Árpád-házi uralkodócsalád kihalása után, ill. az új uralkodó, a nápolyi Károly Róbert hatalmának megszilárdításáért folytatott küzdelmek nehéz időszaka után pár nyugodalmasabb évtized köszöntött be történelmünkbe. Ez az időszak Gömör középkori virágzásának is ideje egyben, a bányászatnak és a kohászatnak, vagyis az erdőkben és érclelőhelyekben gazdag vidék gazdasági fellendülésének s a nyomában járó kulturális gyarapodásnak az ideje. A korábbi nagy nevű és nagy hatalmú gömöri családok — mint a Borsák, a Zachok — helyébe most újak kerülnek az addigi alsóbb nemesség soraiból és birtokolják a terület kiváltságait, ill. újakkal gyarapítják azokat az új király adományaival. A Bebekek, a Széchenyiek, az llosvaiak, a Derencsényiek kiterjedt gömöri birtokaik révén azután komoly tisztségeket foglalnak el a királyi udvarban, az államigazgatásban és az egyházi hierarchiában. Gömöri birtokaikon pedig — terjeszkedéseik s így építkezéseik nyomán máig hatóan otthagyják a kor ízlésének, világlátásának lenyomatait. A Bebek nemzetség két ága — a csetneki és a pelsőci — Gömörnek csaknem egész északkeleti (a Csetneki völgyet, a Sajó felső folyásának vidékét). A pelsőci Fotó: Könözsi István középső és déli részét birtokolta. Pontosan azokat a vidékeket, ahol — napjainkig — a legtöbb középkori templom áll, benne igen értékes falfestményekkel. A pelsőci gótikus templom freskói bizonyítottan két olaszországi vágáns festő alkotásai. Ugyanazoké a mestereké, akik az esztergomi várkápolna töredékesen fennmaradt, vagy a csetneki templom egyes remekmívű festményeinek is a készítői. A két mester munkája az olasz trecento Giotto utáni festészetének stílusát és technikai jegyeit viseli magán. Témái — az Utolsó vacsora és a Keresztrefeszítés bibliai története — a középkor irodalmának és képzőművészetének legismertebb és Európa-szerte legelterjedtebb jelenetei. A megjelenítés formája, de a kiegészítő dekoratív elemeknek, a növényi ornamenseknek sávokba rendezett s ritmikusan ismétlődő volta is mind az olaszföldi előképekre utal. Olyannyira, hogy a mai kutatók számára éppen az egyes ornamenseknek a jellege, formája nyújt közvetlen támpontot a stílusbeli előzmények, a műhelyek és alkotók utáni nyomozásban. A pelsőci két mester feltehetően a vándor festők közé tartozott, akik alkalmi megbízatásokat vállalva járták Európát, terjesztve az itáliai központok hagyományait, technikai tudását, ízlésvilágát, akaratlanul is ösztönözve közben a helybéli műhelyek tevékenységét. Az ő s a hozzájuk hasonló mesterek nyomdokaikban készültek — már hazai műhelyek alkotásaiként — a XIV. század második, de még a XV. század folyamán is az olyan kis falusi templomok falfestményei, mint az ohtinai, a restéri, a hárskúti, a kietei templomé, persze az előzményekhez képest már lényegesen egyszerűbb technikával. A helybéli megrendelők tehetősége mellett Gömör természeti adottságai nyújtották a kedvező feltételeket a falfestmények készüléséhez. A vakoláshoz szükséges mészben Gömörnek csaknem egész területe máig bővelkedik. Az égetett mész porából készült festm nő 12
