Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-10-02 / 40. szám

mények, s főképp a lakótelepi lakások e szempontból is dehumanizáló beosztása, sokszor nem teszi lehetővé még a minimális félrevonulást sem. A vékony falak között — amelyek minden apró zajt átengednek — az embernek saját otthonában nem adatik meg, hogy legalapvetőbb szükségleteinek egyikét felszabadultan elégíthesse ki. A pár óvatosságra, csendre inti egymást, nehogy a többiek észrevegyék ...

Ha a gyerek a legkedvezőtlenebb pillanatban lepi meg szüleit, ne dramatizáljuk a dolgot. Mi rossz van abban, ha megmondjuk neki, hogy anyu meg apu egymáshoz bújt, mert szeretik egymást? Ha a szülők valamelyike felkiáltott, s a gyerek megijedt és odafutott, nyugodtan megmondhatják neki, hogy nem fájdalmában kiáltott, hanem örömében. A kisgyerek nem vár kimerítő magyarázatot az intim együttlétről. Elég annyit mondani, hogy anyunak és apunak erre szüksége van, jólesik nekik, ha egymáshoz bújnak, megcsókolják egymást, mert szeretik egymást. Vagyis, amit a gyerek ebben a korban vár, az nem tudományos vagy technikai felvilágosítás, hanem információ az érzelmekről. A gyereknek fontos, hogy feltett kérdésére választ kapjon, de arra semmi szüksége, hogy kiselőadást tartsunk neki pl. a nemi szervek szerepéről. Ha a kicsi azt firtatja, miért vagyunk az ágyban meztelenül, elegendő azt mondani, hogy azért, mert jólesik mezítelen testtel összebújni, összesimulni. A két-hároméves gyermek ennyit megért, hiszen ő is örül a testének, szívesen nézegeti.

Ha boldog együttlétünkről néhány szót szólunk, a szexet tisztának, szépnek, természetesnek tüntetjük fel a gyermek szemében. Ellenben, ha pánikba esünk és kerüljük a témát, úgy valóban felkelthetjük csemeténk kíváncsiságát, zavaros válaszaink következtében pedig elbizonytalaníthatjuk. Érdemes megjegyezni, hogy a gyermek többet lát és hall; mint amennyit mi gonddolunk, így a szülői titkolózás felesleges.

Ne essünk kétségbe — ne vigyük túlzásba

Az európai kultúrában a szexualitás és az erotika szerves velejárója a meztelenség. Sok szülőnek okoz gondot, hogy pucéron mutatkozzon-e gyermekei előtt.

A szakemberek véleménye is megoszlik a kérdést illetően. Valamennyi válasz lényege azonban, hogy a túlzott meztelenkedés mindenképpen ártalmas, mert ez szexuális ingereket válthat ki a gyermekből. Olyan ingereket, amelyeket nincs alkalma levezetni. Ám nem kell kétségbeesni, ha a gyermek mosakodás, öltözködés közben megpillantja meztelen szüleit. Számára ez természetes, amíg nem veszi észre, hogy a felnőttek szégyenkeznek hiányos öltözékben mutatkozni. A szégyenkezés a gyermek számára jelzés arról, hogy a meztelen test valami veszedelmes, valami titokzatos dolog, s ezt követőleg még johban fog érdeklődni iránta, hiszen csak tudni akarja, mitől az. Mit tehet hát a szülő?

A legfontosabb, hogy természetesen viselkedjen. Ha a gyermek kérdez is, elég annyit mondani: „ha tudni akarod, milyenek a felnőttek, én elmagyarázom neked, de a fürdőszobában jobb szeretek egyedül lenni”. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a legtöbb szülőben még olyan mélyen él a szexualitás tabu volta, hogy önkéntelenül is szégyen és zavartság keríti őket hatalmukba gyermekeik előtt. A gyermek pedig ezekre a szótlan érzelmi megnyilvánulásokra nagyon érzékenyen reagál, s ezért ilyen helyzetekben csak érthetetlen, feldolgozhatatlan élményt szerez.

Jöhet az első bikini

Mi a helyzet a gyerek meztelenségével? Ez elsősorban az adott társadalom, s ezen belül az adott család szokásaitól függ. Nálunk az a normális, hogy kb. kétéves korig a gyerekek meztelenül futkározhatnak, ez senkit sem botránkoztat meg. Ám ha a gyermek felfedezi saját meztelenségét, megmagyarázhatjuk neki, hogy a nagyobb gyerekek és a felnőttek felöltözve járnak mások társaságába, s eljött az ideje, hogy ő is magára öltse első" fürdőruháját. A gyermek ennek általában nagyon örül.

Persze, más a helyzet egy nudista strandon. De hogy ott mit kell mondani, arról nem ír a szakirodalom.

FELDOLGOZTA: —LÁM PL—

TANÁCSADÓ SZOLGÁLAT

E héten

válaszol:

A JOGASZ

„1988-ban született gyermekem egyéves koráig kaptam a gyermekgondozási segélyt. A munkaviszonyom 1989-ben megszűnt. Jelenleg nem dolgozom. Azt hallottam, hogy felemelik a gyermekgondozási segély összegét havi 900 koronára és a jogosult gyermekek korhatárát három évre. Jár-e majd nekem is újra gyermekgondozási segély, és ha igen, hol kell majd kérnem ?"

„K. Th."

„Ilyen értelmű törvényjavaslat előkészületben van. E szerint a havi 900 korona gyermekgondozási segély már egy gyermek esetében is járna a gyermek három- (egészségileg súlyosan károsult gyermek esetében pedig a gyermek hat-) éves koráig. A javaslat szerint e segély járna a törvény hatályba lépte előtt született gyermekeknek is. Aki nincs munkaviszonyban, az igényét a jnb-on érvényesítheti.

A törvényjavaslat elfogadásáról és arról, hogy mikor lép hatályba, valamint a részletes rendelkezéseiről majd annak idején tájékoztatjuk olvasóinkat.

Dr. BERTHA GÉZA

A PSZICHIÁTER

A kislányom elsős. Az iskolakezdés előtt már hetekkel csak „iskolásdit" játszott, még aludni is az iskolatáskával járt, amit nem sokkal az előtt, születésnapjára kapott. Most, pár héttel az iskolakezdés után azzal kezd hazajárni, hogy már nem akar iskolába menni. A leckeírást is állandóan halogatja. Nem lesz ebből baj ?

Jelige: „Korai változás"

Az ískolaérett, helyesen nevelt, egészséges gyermekek döntő többsége szeptember első tanítási napján ürömmel és büszkén indul el az iskolába, és általában nem jelent számára nagy problémát az új közösségbe való beilleszkedés, az új életritmus. Némelyik kisiskolásnál azonban napokon belül, másoknál néhány hét múlva jelentkezik az első ellenállás az iskolával szemben, sokszor kategorikus, „én oda többet nem megyek" formában. Mi lehet ennek az oka?

Leggyakrabban azoknál a gyermekeknél szokott ez a probléma felbukkanni, akik testvér nélkül, egyedül nőnek, és akiknek iskoláskoruk előtt nem volt alkalmuk próbálgatni a beilleszkedést semmilyen gyermekközösségbe (óvoda stb.). Nem tanulták meg a módját a kortársakhoz való közeledésnek, az emberi kapcsolatok kialakításának, saját vágyaik, elképzeléseik, akaratuk alárendelését a közösség elvárásainak. Idegennek, elhanyagoltnak érzik magukat, szoronganak, félnek.

A másik nagyon fontos tényező e félelem kialakulásában a pedagógus személyisége. A kisiskolás szemében a pedagógus a tekintély, a tudás, a hatalom megtestesítője. Őszintén tiszteli, és érzelmi szálakat alakít ki feléje. A pedagógus szava sokszor szentebb, mint a szülőé. Ha valamilyen okból aztán a gyermeknek az az érzése támad (nem megfelelő büntetés, megszégyenítés, figyelmetlenség), hogy tanítója számára ö nem érdekes, nem szeretik őt úgy, mint az osztálytársait, szenved az iskolában és nem akar többé odamenni. Mit tegyen a szülő? Mindenek előtt őrizze meg a nyugalmát, és próbálja meg lekötni a gyermek figyelmét olyan tevékenységgel, mellyel tudja, hogy megnyugtatható. Aztán játsszon vele valamilyen vidám játékot, és csak az azt követő feloldott lelkiállapotban vezesse a beszélgetés fonalát az iskolától való félelem okaira. Mondja el gyermekének, hogy neki is voltak hasonló nehézségei, melyeket sikerült legyőznie, és hogy megbízik benne, mert már tartja őt olyan nagynak, ügyesnek és önállónak, hogy ez neki is sikerülni fog. Ne felejtse el hangsúlyozni, hogy ebben mindig számíthat türelmére és segítségére, mivel nagyon, de nagyon szereti őt.

Dr. PÁLHÁZY BÉLA

nő 11