Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-10-02 / 40. szám

A szexualitással összefüggő kérdések sok szülő számára jelentenek gondot, mivel többnyire még mindig lepke-, gólya- és káposztamesékkel tömik a gyerek fejét, ha az a jól ismert kényes témákat firtatja: „hogyan születtem?”, „mi volt azelőtt, amikor én még nem voltam ?”, „hol voltam, amikor még nem voltam?” stb. Pedig ezek normális kérdések, amelyekre muszáj válaszolni. Hiszen bizonyított tény, hogy a születés után azonnal elkezdődik a pszichoszexuális nem, azaz a biológiai nemnek megfelelő nemi beállítódás kialakulása. Ez a folyamat — bizonyos mértékig a magasabb rendű állatokban is, az emberben pedig döntően — tanulási mechanizmusok révén bontakozik ki, s a tanulás során a szülőkre hárul a legfontosabb szerep. Ök azok, akiknek viselkedése, saját nemükhöz és a másik nemhez fűződő viszonya, a cselekedetek szintjén közvetített példája, de metakommunikációs jelei is mind-mind befolyásolják a gyermek pszichoszexuális nemének kialakulását. A szülők mégis sokszor igyekeznek kibújni a világos feleletek, egyértelmű cselekedetmagyarázatok alól. így a gyermek magára marad kétségeivel, kérdéseire önmaga próbál felelni, fejlettségi szintjéből adódóan helytelenül, ami negatív hatással lehet pszichoszexuális fejlődésére. Tipikus példa erre, amikor a gyermek „in flagranti” éri szüleit, s azok nem „tisztázzák”, mi is történt.

Ne aludjon szülei ágyában

A két-hároméves kicsinyek szülei előtt bizonyára ismerős a helyzet, amikor a szerelmi együttlét meghitt

Bepisiltek ezek, hogy meztelenek

(Archív felvétel)

pillanataiban a gyerek váratlanul felébred, és anyut vagy aput szólítja. Előfordul, hogy hasonló esetben ajtócsukódást hallanak, de az is megtörténik, hogy a kicsi bemegy a szülők hálószobájába és nézi őket — kínos helyzetet teremtve. Ilyenkor rendszerint rettentően szégyelljük magunkat, ráripakodunk a gyerekre, és sietve visszadugjuk az ágyba. A gyerek közben nemcsak azt nem tudja, mit „müveitek” a felnőttek, hanem attól is fél, valami szégyellnivaló és félelmetes dolog lehetett, ha ilyen hevesen reagáltak. F. Kahn „A szerelem iskolája” c. művében megemlít egy esetet, amikor páciense visszaemlékezik arra, hogy gyermekkorában látott és hallott valamit a hálószobában, s azt hitte, hogy apja bántalmazza az anyját, azért hallatta azokat a furcsa hangokat, s azért olyan nagy a melle. Attól kezdve ellenszenvet érzett apja iránt, ami rossz irányba terelte pszichoszexuális fejlődését.

Elmondtuk, hogy a kisgyerek érdeklődése a szexualitás iránt teljesen normális. Mégse aludjon a szülei ágyában, bár adódhatnak helyzetek, amikor ez az engedékenység sokkal eredményesebben megnyugtatja, mint akármilyen attraktív játék. A legjobb, ha a gyermek külön szobában alszik. Hiszen a szülőknek is joguk van saját életüket élni. Helyes, ha ezt a gyermek megtanulja, s apja, anyja szobáját bizonyos mértékig tabuként tiszteli.

Kétségtelen, hogy az aktus közbeni váratlan megjelenésével a kicsi megzavarja szüleit. Belőle is riadalmat válthat ki, ha a szeme láttára borulnak össze. A külön szoba vagy legalább egy elkülönített kis zug mindkét fél számára biztonságot nyújt. Persze, a jelenlegi iakáskörülnő 10