Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-02 / 40. szám
Franciaország történetében ez egy olyan periódus volt, amikor mindenki elégedett volt, el volt telve önmagával meg a gyors és látványos eredményekkel, amelyeket elértek a társadalomban. Ez a francia-porosz háborúig tartott, amikor minden francia azt gondolta, hogy győzni fognak. Mégis nagy katasztrófa lett a vége. Az emberek általában azt gondolják, hogy a társadalomban, amelyben élnek, a jólét örökkévaló, övék a világ, rózsás a jövő. Természetesen a valódi ábra egészen más. — Milyen jövőt jósol Európának és a kelet-európai változásoknak? — A fejlődés arra vall, hogy Európa végül egyesülni fog mindenfajta nemzeti kötöttség és szélsőséges nemzeti érdek megnyilvánulása nélkül. Tudom, hogy ma még máshol tartunk, de én ebben reménykedem. Úgy vélem, Kelet-Európábán most egy olyan periódus következik, amely telve lesz lelkesedéssel és elragadtatással, ezt azonban kiábrándulás és csalódás követi, mert — eddigi tapasztalataim szerint, amelyeket szovjetunióbeli és kelet-európai útjaimon szereztem — Keleten az emberek rendkívül idealizálják a nyugati világot, anélkül, hogy látnák az ottani valóban létező strukturális és társadalmi problémákat. Mindenesetre én világéletemben optimista voltam és úgy vélem — tekintettel arra is, hogy egyre nő az általános műveltség, s ma már jobban értjük, tudatosítjuk az egész világot érintő rendkívül komoly problémákat, ezért minden valószínűség szerint egyre szélesedik az együttműködés. Ezt a helyzet szinte kikényszeríti. — Ön szerint melyek ma a világ legsúlyosabb problémái ? — Nemrégiben Kijevben jártam, szembesültem Csernobil következményeivel, s ez rendkívül nagy hatással volt rám sőt alapjaiban változtatta meg politikai meggyőződésemet. Azt tudatosítottam elsősorban, hogy hihetetlenül súlyos gondokkal küzd a világ, és sok esetben olyasmivel szembesül, amire eddig még nem volt példa. Ez még inkább nehezíti a helyzetet. Ami a politikát illeti, úgy vélem, hogy veszélyes elvetni mindent, ami szocialista. Elvetem a fogyasztói társadalmat is, mert ez a lélek elvesztéséhez vezet. Ez persze, egy másik kérdés, amiről sokáig lehetne vitázni. — Készít-e filmet Csernobilről ? — Csak távolabbról érintem majd a kérdést. Olyan filmet szeretnék forgatni, amely olyasvalakiről szól, aki a Szovjetunióból Nyugatra kerül. Természetesen ő is, mint annyian, idealizálja ezt a világot. De csalódik benne, rájön, hogy a csernobili katasztrófa nem csupán szovjet probléma, hanem egyúttal olyan is, amelyet a Nyugat gyors ütemű militarizációja váltott ki. — A filmkritikusok hogyan fogadták az 1871-et? — Megoszlott a véleményük. Franciaországban például politikai álláspontjuktól függően. Voltak, akik felvetették, hogy helytelenül ítéltem meg a kommünt, mások idealistának tartottak. Voltak teljesen elítélő és jó kritikák is, attól függően, a „baloldal" vagy a „jobboldal" írta-e őket. A kultúrában és a művészetekben én a pluralizmus híve vagyok, de ebből mintha egyre kevesebb lenne. Biztosan megcsinálom a következő filmemet is, és biztos, hogy az sem lesz kommersz ... FRIEDRICH MAGDA | A transzcendentális meditáció előnyei A transzcendentális meditáció (TM) meghosszabbítja életünket és megjavítja az élet minőségét, állítja két tudóscsoport az Egyesült Államokban. Állítólag azt tapasztalták, hogy ha idős emberek naponta kétszer lazításképpen a TM-et gyakorolják, ezek a hatások elérhetők. Akik a TM-et javasolják, azt állítják, hogy az ilyen gyakorlatok alatt az emberek elméje „pihenve éber". A szellem a legnyugodtabb állapotában van, miközben teljesen éber. A fairfieldi (lowa állam) Maharishi Egyetem, a marylandi egyetem és a Harvard Egyetem kutatói 73 nyugdíjasházban lakót tanulmányoztak. A vizsgáltak átlagos életVora 81 év volt. Három relaxációs technika — köztük a TM — hatását vizsgálták olyan tényezők figyelembevételével, melyek a tudósok ismeretei szerint a korral hanyatlanak. A Maharishi csapata véletlen kiválasztás alapján valamennyi vizsgált személynek a három relaxációs technika valamelyikének alkalmazását rendelte el. Alakítottak kontrollcsoportot, ahol nem alkalmaztak semmiféle relaxációs módszert. A kutatók három hónap elteltével értékelték a négy csoport tagjait. Azt találták, hogy a TM-et alkalmazó csoport érte el a legnagyobb javulást. Szisztolés vérnyomásuk — az artéria nyomása a szív összehúzódásakor — átlaga 140-ről 128-ra csökkent. Adatok támasztják alá, hogy a vérnyomás csökkenése visszaszorítja a szívbetegségek veszélyét. A pszichológiai tesztek azt is mutatták, hogy a TM-csoport tagjai rugalmasabban tudtak gondolkodni és jobb volt az emlékezőtehetségük, mint a többi csoport tagjainak. Három év múlva a TM-csoport valamennyi tagja még életben volt. Összehasonlításképpen a többi három csoportból néhányan meghaltak. Összességében a nyugdíjasházaknak a tanulmányban részt nem vevő 478 bennlakója körében a halálozási arány 62,5 % volt. Charles Alexander, a Maharishi-csoport egyik vezetője szerint a tanulmány elsődleges célja az volt, hogy közvetlenül értékeljék a TM hatását az élet meghosszabbítására. Alexander szerint a vizsgálat eredményei vitássá tesznek olyan, általánosan elfogadott feltevéseket, miszerint a meditációs és relaxációs technikák egyformán hatásosak.
