Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-23 / 4. szám
HARGITAI GYULA versei-\ Ének a törvényekről Ballada a bujdosóról .. Ráncokból szőtt pajzs anyaarcom, ne vitézkedj kisfiam, kardom. Ragyogj galambos ereszem alatt, ne keress sebet: vérmadarat.” ..Hazám Isten fekete báránya, rajta cifra török muzsikája. Ne legyen kendője szultán sátra, teste török lakomázása! Legyen hazám hófehér bárány, legyen fekete bárány a szultán legvitézebb, legtarkább pasája!” ,. Várlak fiam fekete hídon, ég és föld közt fekete úton. ” ..Keleten bujdosok, megszökött rab vagyok. Agyamban fekete kendő: gyászoló anyák háza, tövises, szomorú felhő vigyázz édesanyámra, kezemet holtan is fogná, boldogság rengetegében változna értem Nappá, csillag ül tiszta szemében. “ Szarvas ül anyád ölében, koronás, fekete szarvas, bujdosók rengetegében kószálj együgyű farkas. Öcsédet dajkálják otthon. Heverjél egyszerű dombon!” ..Mért követsz irigység baglya huhogva, hunyorogva?” „Öcséd kezében cifra, meleg, lágy palacsinta, Megyek messze sír az agyarak álma férges űrön kél a madarak tánca. Rúgott erdő lókoponyába: Holdba: szörnyű folyóba. Törvényből törvénybe siettem sírva. Szállt az ember szült a folyó a szikla. Idő hullámzott ravasz álnok tenger mély türelemmel. Orvvadászok megmagyaráztak mindent. Kitömött sas szidta az ember-istent. Orvvadász vagy mondta az Isten nékem. Szálltam az égen. Égő ketrec űr madarai vittek láttam benned égni az izmos Istent. Vadak megnyalták tenyerem szelíden hogy legyen Isten. Orvvadászok adtak a késnek töltényt Isten szidta sírva az ember-örvényt. Véres inget. Vaddisznókat adott. Sírtak a sasok. Négymilliárd Istene van a Földnek. Orvvadászok talpa alatt vér-szőnyeg. Anyák mennek nagy kosarakkal hol van az aki voltam? Fotó: Prikler László édesanyád öcsédet dalolva cirógatja, kényeskedik az öcséd, bujdosó sors a tiéd. pusztulj el pokol fattya!” „Mién gyűlölöd az öcsém, irigység szárnyas férge. Hazám feltámadása dobjon pokolba, élve. legyél hullámzó szurok ördög-ijesztő réme! Dobjon fekete anyád a pokol levesébe!” „Öcséd hófehér ingben sétáló fiú isten, kap lovat, földet, leányt, selyem<imeres, kényes leányöl ring alatta. gyöngyös a leány ajka, haza bujdosó vadja dögölj meg kitagadva! Otthon már eltemettek, otthon sosem szerettek. ” „Lelőlek irigység baglya.” „Benned huhogok, benned.” .A nyám elé cipellek. ” ..Otthon már eltemetlek.” „Édesanyám, irigység baglya huhog agyamban, bölcsőm, gyönyörű fészkem, mért zokogsz a patakban? Meghaltál édesanyám, gyönyörű reménységfám ? Tündöklő ág-karodtól örökre elszakadtam ? „Fiam. mosdom a patakban. Kezemben habzó Holdszappan. Egyedül te élsz fiam. Meghaltunk mindannyian. Lángsírban ragyogtunk fiam. Lángsirban. koporsó házban. Öcséd fekete szarvas, társad a bujdosásban. Édesanyád patakban, követ titeket halkan, ezüstös ragyogásban. ” „Öcsém fekete szarvas. Nap ragyog, ékszer a szarván. Bujdosó keserű farkas szaladj a rengetegben, dög az irigység baglya, bűzös dög örült fejedben. Édesanyád patakban, ezüstös szeretetben követ dúdolva, halkan, kezében nagy Hold-szappan. Bujdosó keserű J'arkas, röpülj a rengetegben, szabadság szép csillaga ragyog örült szemedben!” nő 15
