Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-23 / 4. szám
nő A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXXIX. évfolyam Főszerkesztő: Nádaskyné Zácsek Erzsébet Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota Megbízott szerkesztőségi titkár: Bertha Éva Grafikai szerkesztő: Ordódy Dénes Szerkesztők: Friedrich Magda (külpolitika), H. Zsebik Sarolta (belpolitika), KönöZ5Í István (fotóriporter), L Kovács Erzsébet (tördelöszerkesztö), Nagyvendégi Éva (belpolitika), N. Gyurkovits Róza (belpolitika), Prikler László (fotóriporter). Szigeti László (kultúra), Tóth Edit (olvasószerkesztő) Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zivena Kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, CsI. armády 4 Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo nám. 12. Telefon: 334 745 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Megrendelhető: bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél Előfizetési díj negyedévre: 39 Kcs Külföldi megrendelések: PNS Ústredná expedicia a dovoz tlace, 815 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6 Magyarországon előfizethető bármely postahivatalban és kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a Előfizetési díj negyedévre: 169 Ft egy évre: 676 Ft Csekkszámlaszám MNB 215-96-162 A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja a Kelet-szlovákiai Állami Nyomdaipari Vállalat, 042 67 Kosice, Svermova 47 Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Könözsi István és Lőríncz János felvétele (Képriportunk a 6—7. oldalon) E számunk anyagát (a 2—3. oldal kivételével) január 4-én adtuk nyomdába x A nInir Koestler híres regényének a címe jutott az /I eszembe, mikor a legújabb bulgáriai eseményekről hallottam. A csaknem utolsó dominókőként eldőlő parancsuralmi rendszer megszüntetésével felszínre kerültek a demokratikus erők, s azt gondoltam: — lám, most már ott is természetszerűleg rendeződnek a dolgok, minden téren megszűnik az elnyomás, s lassan megtanulnak a függetlenség, felelősség, jogegyenlőség új, s nem minden buktatótól mentes útján járni. Az országban élő mintegy egymilliós törökség is föllélegzett a durva elnyomás hosszú évei után. A z új kormány valóban az elsők között vette tervbe a jelentős számú nemzetiségének jogaiba való visszahelyezését. S akkor példátlan dolog történt. A z immár a szabadság örömnuímorában úszó tömegek ragyogó arculatát egyszerre eltaszította a gyűlölet. A tömeg, amely olyan sürgetőleg lépett fel a tegnap torzulásainak, bűneinek gyors jóvátételéért, most tüntetéseket rendezve azt követelte, hogy a török nemzetiség továbbra is legyen megfosztva török nevének, nyelvének használatától, anyanyehén való iskoláztatásától, a tömegkommunikációs eszközök igénybevételétől, muzulmán hitének gyakorlásától s az egyéb jogoktól, amelyek minden, a humanitást szervesen magában foglaló demokráciában a nemzetiségeket megilletik. A Szí, Szófia és a többi addig jobbára néma templomok harangjainak örömteli, messzihungzó zengésébe üvöhö skandálás vegyüli, követelve, hogy a kormány vonja vissza a már meghirdetett jogokat, sőt, sokan ezzel sem érték he, hanem még magának az újonnan megszületett kormánynak a lemondását is követelték. Hogyan lehetséges, hogy ugyanazok, akik olyan frenetikus lelkesedéssel ünnepelték a demokrácia megszületését, s mindazokat az elemi emberi jogokat, amelyeket a Helsinki Egyezmény is világosan deklarált. török nemzetiségű honfitársaiktól, akikkel hosszú évszázadok óta élnek együtt, meg akarják tagadni? Skizofrén helyzet. A tüntető tömegek még képtelenek megérteni, hogy a szabadság egy és oszthatatlan.* A nacionalizmus évtizedek óta beléjük csöpögtetett mérgétől nehezen lehet a gondolkodást mentesíteni, hiszen az generációkon keresztül ivódott a tudatba, hiszen a hatalom jó! kiszámított irányítással a nemzetiséget dobta oda bűnbaknak mindazokért a bajokért, terhekért, amit a népnek tűrnie kellett. A hirtelen jött fény talán még vakítja a szemeket, még nem látják tisztán, hogy valódi demokráciában ők maguk nem élhetnek, ha a rabtartó szerepére vállalkoznak nemzetiségükkel szemben. Egész Európa fölött derül az ég. Reménykedem tehát a bolgár politikusok tisztánlátásában, s azoknak a nem lebecsülhető nagyságú csoportoknak az erejében, akik a törökökkel együtt tüntettek, hogy felülkerekedik a józan ész, az emberség és az ország nemzetének és nemzetiségének kötelességeket és jogokat egyformán osztó hazája lesz. ... az utóbbi időben, hogy a KGST nem működik igazából — és immár jó ideje — rendeltetésének megfelelően, s hogy a több mint negyvenéves fennállásának legnehezebb időszakához érkezett. Sokan kongatják a vészharangot, felteszik a lenni vagy nem lenni kérdést. Még azok is. akik nem fogalmaznak ennyire élesen, látják, hogy a KGST mai formájában hosszú távon életképtelen, a tagországokat nem segíti — sok esetben inkább gátolja —, s hogy a működésképtelen mechanizmuson, amelytől az adminisztratív és a direktív módszerek sem álltak távol, változtatni kell. A változtatás igénye már korábban. 1984-ben és 1986-ban felmerült, de lényegeses változás azóta sem történt. A nézetek jelenlegi sokféleségét tükrözte a KGST 45. ülésszaka, amely január elején zajlott Szófiában. Már maga a tanácskozás atmoszférája sem volt szokványos. Az újságírók és a televíziós társaságok szenzációt szimatolva teljes erőbevezetéssel dolgoztak. A ..legkelendőbb" küldöttség a csehszlovákiai és a román volt. Hogy a mostani ülésszakon több ország is egyetértett a mihamarabbi változtatás szükségességével, az elsősorban az 1989-es év kelet-európai változásaival függ össze. A szocialista országok belpolitikai életében lejátszódott események számos konkrét kérdést vetnek fel a közösség jövőjéről, további sorsáról. Geraszimov. a szovjet külügyminisztérium szóvivője szerint a KGST megőrzése feltétlenül szükségszerű; Petre Roman, román kormányfő véleménye: a KGST jelenleg olyan szervezet, amely nélkülöz bárminemű effektiv vonást: a magyar Medgyesi Péter a tanács néhány pozitív vonásának megőrzése mellett emelt szót. bár kevés jót lát a KGST működésében. Marián Calfa. a csehszlovák küldöttség vezetője, szövetségi miniszterelnök újságíróknak elmondta, hogy a csehszlovák küldöttség minden javaslatot, amelyet szándékozott. előterjesztett. Sikerült elérniük. hogy az alapvető tendenciát — a gyökeres változtatást és a KGST-apparátusa működési mechanizmusának megváltoztatását — rögzítsék a záródokumentumban. A KGST45. ülésszakán összesen tíz tagország ülésezett, amelyek a világ különböző pontjain találhatók. eltérőek a gazdasági viszonyaik. fejlettségük, s különbözőek az egymás közötti kapcsolataik is. így tehát természetes, hogy az európai tagállamok a munkamódszerek v áltoztatását sürgetik, s az Európán kívüliek nem értékelik a KGST-t olyan negatívan, már csak azért sem. mert eddig a tanács jelentős támogatását élvezték. Az ..európai” blokkban is felmerültek azonban ellentétek, mégpedig a változások ütemét illetően. Természetesen ez összefügg a tagállamok jelenlegi belpolitikai és gazdasági helyzetével. de még a nehézségek ellenére is a csehszlovák küldöttség volt a kérdésben a legradikálisabb: szinte napokban, órákban számolva. Azt javasolta, hogy már az első félév végéig történjenek meg az alapos változások. Ezt azonban nem sikerült a záródokumentumban rögzíteni. A lehetőség viszont megvan, hiszen a munkaterv szerint nagyobb lépésekkel is előre lehet haladni. Fontos kérdésnek bizonyult a rubel-elszámolásról a valuta-elszámolásra való áttérés, ami szovjet javaslat, s a tervek szerint 1991-ig megvalósítandó. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a KGST nyitott szervezet legyen, olyan elszámolással dolgozzon, mint bárhol máshol a világon dolgoznak, a gazdasági rendszerek különbözősége mellett. A váltás e tekintetben bizonyára csak fázisokban valósítható majd meg. Csehszlová kiána kjjjenleg a Szovjetunióval való kétoldalú gazdasági együttműködés — főleg a szovjet piac zárt jellege miatt — jelent gondot, a többi tagállammal ez nem olyan bonyolult. A KGST-nek a külügyminiszterek szintjén, tíz tagállam részvételével zárt körben (az újságírók csak a megnyitó és a záróaktuson vehettek részt) megtartott 45. ülésszakát máris mérföldkőként, a forradalmi változások ülésszakaként emlegetik. amely világosan megmutatta a jelenlegi struktúra életképtelenségét. a gyors, radikális változások szükségességét. Remélhetőleg a válságot és a hitelét vesztett, formális együttműködést valóban az alkotó munka, a vállalkozó szellem váltja fel. a sokoldalú hasznos gazdasági kapcsolatok, amelyek közel hozzák egymáshoz Európában és a kontinensen túl is az egyes gazdasági rendszereket. FRIEDRICH MAGDA nő 2
