Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-23 / 4. szám
Beszélgetés Sidó Zoltánnal, a Szövetségi Gyűlés képviselőjével. — Sokan követelik ma a nem demokratikusan megválasztott képviselők lemondását, sokan vitatják, törvényes-e a Szövetségi Gyűlés, melynek az a történelmi szerep jutott, hogy az „átmenet" időszakában meghozza a szabad választásokhoz szükséges törvényeket. Ön hogyan került a képviselők közé? — Úgy, hogy meghalt Pozsony II. városkerületének Szövetségi Gyűlési képviselője, Mandli Imre, aki magyar nemzetiségű volt, s a pótválasztásokon engem mint a Csemadok KB elnökét jelöltek a helyére. — Akkor Ön most kit képvisel, Pozsony II. városkerületének lakóit, vagy bennünket, csehszlovákiai magyarokat? — Lényegében mind a kettőt, de mert tudjuk, hogy azok a választások egyáltalán nem voltak demokratikusak, viszont a számarány miatt az én jelenlétem megyarként volt fontos a Nemzetek Kamarájában, Így én elsősorban mégis magyarként vagyok képviselő. Természetesen, intéztem választókörzetem ügyesbajos dolgait is, ha hozzám fordultak, de intéztem a magyar ügyeket is, szót emeltem, ha kellett. — Csak most, amikor teljes nyilvánosságot kapott a tévé jóvoltából a Szövetségi Gyűlés, vagy már korábban is? — Bizonygathatnám, hogy én már akkor is tartózkodtam, amikor az egyhangú igen volt szokásban, de minek ... — A múlt év végén arra hívta fel a Szövetségi Gyűlés figyelmét, hogy megváltozott a magyarok száma a ház elnökségében, a korábbi kettő helyet csak egy személy képvisel bennünket. Ezt a felszólalását követte december végén a Szövetségi Gyűlés rekonstrukciója, amikor mód lett volna rá. hogy eleget tegyenek e kérésnek is, mégsem került rá sor. Miért ? — Konkrét választ a kérdésemre nem kaptam, ezért hát újra felszólaltam ... — Simán zajlott le a rekonstrukció? Bevallom, engem meglepett, hogy például Michael Kocáb úr szó nélkül tett fogadalmat a régi képviselői eskü szövegével... — Voltak viták a rekonstrukcióról, a Népek Kamarája például jóvá sem hagyta az eljárást. Mégis meg kellett tennünk azt, amiben a nemzeti kerekasztal megegyezett. A Szövetségi Gyűlés képviselőinek most az a feladata, hogy a békés átmenet érdekében szentesítsék mindazt, amiben a politikai erők megegyeznek. Valószínű, hogy Kocáb úr is azért vállalta a régi szövegben gyökerező kompromisszumot, hogy ne legyen fennakadás az ügymenetben. A képviselők zöme erre esküdött fel, az újonnan érkezettek sem tehettek más fogadalmat. A köztársasági elnök esküjének szövegét azonban már megváltoztattuk, abból már kimaradhatott a szocializmus. — Milyen a hangulat most a Szövetségi Gyűlésben? Hogyan élik meg az emberek a változásokat? — Rengeteg munkával. Törvények egész sorát kell kidolgozni, jóváhagyni, január végéig végleges formába kell önteni a gyülekezési és társulási, a peticiós és a párttörvényt, ki kell dolgozni a választási törvényt. Ezek most a legfontosabb politikai kérdésekkel kapcsolatos törvényhozási teendők. — Sokan mondják, hogy a magyar képviselőknek is le kellett volna mondaniuk, hogy helyet adjanak a nem kompromittálódott embereknek ... — Megtehetnék, igaz. De nincs rá garancia, hogy a helyükre magyar nemzetiségűek kerülnének. Most, hogy megváltozott a társadalmi légkör, a meglévő képviselők is másként dolgozhatnak. Az pedig, hogy korábban zárt üléseket tartottak a törvényhozó szervek, nem jelenti, hogy nem dolgoztak a képviselők a mi érdekünkben is. 1984-ben például a Szlovák Nemzeti Tanácsban a Szövetségi Gyűlésben korábban elfogadottal szöges ellentétben álló nemzetiségi iskolatörvényt akartak átültetni. Arról az SZNT- ülésröl rohant ide hozzánk id. Vajányi László képviselő tudatni, hogy mi készül. A Csemadok választott szerve akkor egy emberként lépett fel a törvény ellen hivatalos fórumokon. És ellene voltak a magyar nemzetiségű képviselők is. Persze, mások is! Személyesen is tiltakoztam Jozef Gregornál, az SZNT alelnökénél, és Dalibor Hanesnél, a Nemzetek Kamarája akkori elnökénél. Az már más kérdés, hogy akkor nem volt mód ennek a nyilvánosságra hozására, sőt a készülő iskolatörvényt sem lehetett publikálni. Ha másért nem, hát ilyen okból is jó, ha vannak magyar nemzetiségű képviselők a törvényhozó testületekben. Visszahívni, lemondatni csak akkor érdemes őket, ha jobbakat tudunk állítani a helyükre. Nem árt odafigyelnünk a dolgokra most sem, hogy gyorsított eljárással készülnek az új törvények ... — Mi várható a választásoktól, milyenek az előzetes elképzelések? Csak politikai párt állíthat képviselőt a szabad választásokon? S ha igen, honnan veszünk mi, magyarok politikai pártot? Ki vállalja fel a mi sajátos érdekeink képviseletét? — Várható, hogy csak politikai pártok állíthatnak képviselőket; engem is megkörnyékeztek már néhányan, puhatolóztak, de közülük egyiket sem tartom jónak. Úgy látom, az FMK-ban jelenleg van olyan törekvés, hogy a későbbiekben párttá váljon ... De mindenre fel kell készülnünk. A Csemadokot a jövőben egy politizáló társadalmi szervezetté akarjuk átalakítani, mert ez tagságunk kívánsága. Meg kell őriznie korábbi hagyományait, de határozottabban kell érdekeinkért is kiállnia. Azt tartom, ha Nyugat-Európában, vagy Amerikában megvan a létjogosultsága a magyarság szervezeteinek, akkor nemzeti kisebbségünk is jogot tarthat egy korszerű nemzetiségi társadalmi szervezetre. — Eddig szinte minden társadalmi szervezet állított képviselőjelöltet, most sokan csalódottak. Komolyan aggódik például a nőszövetség is ... — A társadalmi szervezetek különbözőképpen élték meg a változásokat. Elképzelhető, hogy egyes szervezetek felosztanak, vagy a felismerhetetlenségig megváltoznak, teljesen más szerepet kapnak, mint eddig. Alulról kell építkezniük, önálló, független tevékenységet kell folytatniok. S majd az idő eldönti, felismerték-e, milyen formában van rájuk szükség. — Ránk, magyarokra mi vár? Mióta Václav Havel kimondta, hogy a második világháború utáni kitelepítés miatt bocsánatot kell kérni a szudéta németektől, azóta egyre több itteni magyarban merül fel a kérdés: tőlünk nem kérnek bocsánatot? Hisz magyarok ezreit deportálták ugyanakkor Csehországba, a szudéták által elhagyott területekre ... — A Szövetségi Gyűlésben felszólalt Újlaky Károly képviselőtársam, feltette ezt a kérdést, a Kassai Kormányprogram 8. pontjának felülvizsgálatát kérte, mert abban mondták ki kollektiv bűnösségünket. A Csemadok KB Elnöksége levélben fordult Galfa szövetségi miniszterelnökhöz ugyanezért. Javasoltuk, hogy a lakosságcsere kérdéseivel is foglalkozzon egy csehszlovák—magyar közös bizottság, amelynek a munkájában szívesen vennénk részt mi is. Választ, sajnos, még sehonnan nem kaptunk. — Pedig elkelne egy kis biztatás nekünk is ... S talán majd az is megszületik, ha kitartó munkát végez mindenki, akinek fórum adatott ahhoz, hogy értünk is szóljon. Jó munkát kívánok Önnek és a Tisztelt Háznak is! N. GYURKOVITS RÓZA nő 3
