Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-17 / 29. szám
Előrebocsátom: nem vagyok politikus. Sosem tartottam magam annak, sokkal inkább irodalombarátnak. Voltak és vannak kedvenc szerzőim, akikhez szívesen vissza-visszatérek, ha éppen úgy hozza az élet. Örök szerelemmel szeretem Thomas Mann A kiválasztottját, vagy Déry Tibor A kiközösitö-jét, az utóbbit különösképpen azért a finom iróniáért, amellyel Ambrus püspök képét megrajzolja. Köznyelvre lefordítva az inkvizrtor, Ambrus hatalmi mámorában és önelégültségében odáig jut el, hogy felteszi magának a kérdést, vajon Isten irányítja-e az ő lépteit, vagy megfordítva igaz már a dolog, ő, Ambrus irányítja az Istent is ... Sorsok uraként, életröl-halálró! döntve. A hatalom furcsa jószág, különösképpen az a politikában. Mindennél jobban érezzük ezt most itt, Ketet-Közép-Európában, ahol átalakulóban van a világ, mert új sablont keresünk a társadalmi boldoguláshoz. Se szeri, se száma a politikai pártoknak, párt ócskáknak, mozgalmaknak, s a kipróbált és megszenvedett egypá(trendszer után a többpártrendszerben — pluralizmusban — véljük megtalálni a mindenre jó csehszlovákiai magyar zseb sem, hogy mindent kibírjon. Könyvkiadásunkat éri el a sajtót követően a csapás. Vagy méregdrága könyvek, vagy nem lesz semmi... A leépülés elkezdődött. „Simonyi Alapítványiból keltene finanszíroznunk a magyar pedagógusképzést Nyitrán, hogy több tanítónk tegyen; hogy tanítóhióny miatt ne kelljen megszüntetni iskolákat. A2 egyetem létesítésére tett törvényjavaslatot elutasították az előző parlamentek, most mégis közadakozásból kellene új tanári helyeket létesíteni ott, ahol az elutasító döntés értelmében állítólag adottak voltak a feltétetek arra, hogy gondjainkat-bajainkat orvosolják- Hallom, hogy július elején feloszlatták a Pedagógiai Kutatóintézet magyar részlegét... Lehet, hogy valakik már biztos helyről tudják, hogy nem tesz szükség magyar módszertanra ? Vigaszul hallom azt is, hogy tanulhatunk majd Magyar-NOVEMBERI ÍGÉRET, JÚNIUSI PROGRAM orvosságot. Átéltük az első szabad választásokat. Hogy választásunk mégis lehetett-e igazán szabad, majd a jövő dóréi el Hisz a kizárólagosság árnyékában nehezen sarjad a demokrácia, a türelem, a másokkal és a mássággal szembeni méltányosság. Kisebb-nagyobb jogsértések és alkotmánysértések árán megalakult országunk három kormánya; az új hatalom éli a botladozások korát. Talán egyetlen ember van, akit fenntartások nélkül tisztel és szeret mindenki, aki élvezi minden civil bizalmát is: Václav Havel a köztársasági elnök, ö is író. Kényszerpályán, muszáj-herkulesként próbálja elkerülni és eikerültetni országával, hogy újabb totalitarizmus alakuljon ki a társadalomban. Nekünk, akik nemzeti kisebbségként élünk, itt e földön Trianon óta. biztatást a kormány- és programnyilatkozatok során csak az ő szavai jelentettek. A fellángoló nemzeti botsevizmussal szemben azonban aligha elég az elnöki szó, hisz a döntést parlamentek hozzák. A parlamentekben pedig, főleg a bennünket közvetlenül érintőben, az egyik alapkérdésnek a „hivatalos nyelv" intézményének létrehozását tartják — a kormánypártok is. Annak idején, az Úr 1990. esztendejének elején a fellángoló többségi nacionalizmussal szemben született egy szlovák—magyar (VPNFMK) közös nyilatkozata. Szép volt, tisztességes, kisebbséghez-tőbbséghez egyaránt méltó, úgyhogy magyarként is nyugodt szívvel tehetett a VPN-listára 'szavazni. Csakhogy mire a választások* bői kormány tett, jobbra tolódott ez a centrum-mozgalom, s a legnagyobb engedményeket éppen a nemzeti kisebbségek helyzetének megoldásában tette. így kerüÉretett államnyelvként a szlovák a kormányprogramba, igy fordulhatott elő, hogy a legerősebb szlovák politikai mozgalommal tartó — magukat liberális demokratáknak nevező — kormánypárti magyarok most már nem beszélnek kollektiv kisebbségi jogokról, {a novemberi 12. ponttal ellentétben), hanem individuális, egyéni emberi jogokat emlegetnek csupán, s ismerős szivbéli szomorúsággal kénytelen hallgatni a2 ember a gombaszögi völgyben az SZNT egyik alelnöke szájából, hogy nem úgy kell értelmezni a hivatalos nyelvet, ahogy azt mindenki érti, hanem úgy. hogy ez lesz majd Szlovákiában a közős érintkezési nyelv ... A jóhiszeműséget mára a politikában mindenütt felváltotta már a realizmus. Miért épp nekem kellene jóhiszeműnek tennem? A törvényes az alkotmányos jog alapvető dolog, és sok van, mi nem bízható rá hatalmi mámorban úszó Ambruskákra ... Főleg Helsinki, Bécs és most már Koppenhága után — ahol a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan igencsak megszívlelendő dokumentumok születtek! Dokumentumok nálunk is akadnak. Az egyik a Matica slovenskáé: nyefvtörvény-javaslat. melynek értelmében otthonunk négy fala közt bátran beszélhetnénk magyarul akér szlovák barátainkkal is, de kilépve a kapun el keltene felejtenünk, kik vagyunk. Komjátról aláírásgyűjtő akció is indult e javaslat támogatására, a hirt és címet, ahová az aláírások küldhetők Szlovákia polgárainak független napilapja, a Néród ná obroda is lehozta ... Hogy mit várhatunk még? Mit hoznak a parlamenti csatározások? Meglátjuk. Vannak szerencsére képviselőink minden parlamentben, ellenzékben is, s azért jó ez mert őket nem köti a pártfegyelem. Igaz viszont, hogy kisebbségben vannak, s a hatályos törvények értelmében bármikor leszavazhatok ... Élni és élni hagyni — oly távol áll még politikánktól mindig ez a gondolat. Lányi András írja 82 „Egy örömóda titkos záradéka" című könyvében, hogy......olyan politikára volna szükség, ami a betegnek gyógyszert visz, tejet a kisgyereknek, szomszédokat összebékit, és a magányosnak jó társaság, mert maga is magányos, tehetetlen, gyönge, ha nincs vetünk. Olyan politika segíthetne rajtunk, amin csak mi segíthetünk, mert ránk van utalva (nem a szavazatainkra, nem csak a beleegyezésünkre)." Nekünk az a politika, amely most elkezdődött nem indul túl biztatóan. Észrevétlenül, mintegy mellékesen leépülőben van a sajtórendszerünk. Lapunk a végét járja, legkésőbb december 31-én megszűnik. Könyöradományokat koldulnának a hazai magyarságtól gyermek- és ifjúsági lapjaink, mert ha nem teremtik elő kiadási költségeiket, a fent említett napon Ők is megszűnnek. Nem kap állami dotációt a Hétre a Csemadok... Mi, újságírók pedig tudjuk, hogy nem feneketlen a országon. Azt is hallottam, hogy a két ország a rubelelszámolás helyett éttér a svájci frankra. Hol veszünk elegendő svájci frankot tandíjra ?! Január elejére ígérte a régi rendszer a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának visszaállítását. Az új rendszer — 0 VPN magyar nyelvű lapján, a Napon keresztül — megpróbálta felrobbantani a Csemadokot is, melytől most az egyszerű emberek, de nemcsak ők, azt várják, hogy majd helyére tud állni minden megszűnő szellemi forrásunknak, vagy pénzt ad a felszámolás megakadályozására. Pádig tudván tudjuk: pénz nincs, vagy csak alig-alig. És azt is tudjuk, ha itt egyszer megszűnik valami — intézmény, lap. kiadó, szervezet, iskola —, évtizedek telnek bele, míg újra kiharcolható a megalapításuk. Havel úr kó, a szeltem embere, nem a hatalomé. Ö nem fél attól, hogy a másság elrontja az országos képet. Ö az emberek képzeletére épít; arra, hogy ők tudják, mire van szükségük, hogy lentről kell elindulni. A hatalom azonban uralkodni akar rajtunk. Rossz gazdasági helyzetre hivatkozva megszüntet, korlátoz, beszűkít, dirigál... Nincs velünk. Világot, európai házat emleget, közben elfelejti megnézni, saját házunkban otthon vagyunk-e, s hogy a család az alapkő... Déry Ambrus püspökével együtt Isten útjai igazgatójának tartja magát, pedig hát Isten útjai kifürkészhetetlenek. S kifürkészhet et lenek a népekéi is. Mert a politika nagy tévedése, ha azt hiszi, neki most a hatalmat kell gyakorolnia. A politika ma — ha nem a korábbi egypárti totalitarizmus többpárti változata akar lenni — csak egy tehet: társadalomépítés. Velünk, és nem nélkülünk, nem a mi rovásunkra. N GYURKOVTTS RÓZA KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE nő 3
