Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-17 / 29. szám
■1 Amerre a demokrácia X uborog... Kis (csehszlovákiai) magyar csendélet, gipszvirágokkal. Ül az öreg Pémné a konyhaasztalnál és a fejét ingatja: „Hát, az csak mind olyan hetyepetye beszéd, higgye el! Milyen gyűlések azok! Összejön az asszonynép, aztán karattyol." Azt mondják, már más időket élünk. Nincs már tiltás, óvás, demokrácia dúl, mindenki maga dönti el, merre menjen. Néhányan galoppba is fognak. A nagy száguldásban a kibiceket nem is hallják: Hova, koma? Nincs ez másként Paton se. Már nyolcvannyolcban figyelmeztetett egy cikk a járási újságban: Paton bajok vannak. Nagy bajok. Rossz az ivóvíz, az orvosi ellátás, nincs könyvtár, iskola ... BEVEZETÉS A falu. Az utcákon asszonyok kerekeznek. Kétoldalt kockaházak, takaros udvarok: az udvarokon fóliabordákat csapkod a szél. Olvasom a nyolcvannyolcas újságcikket. Azt írják benne, hogy Pat egy beteg falu. Ivóvize például bűzös-sárga, ihatatlan. Csak egy vén. latrinás kultúrháza van. Nincs egy rendes szeméttelepe, a gázhálózatból is kihagyták. És így tovább. és így tovább. Húsz éve egy paraszlház ..tisztaszobájában" rendelt a gyerekorvos: ma már tágas, világos rendelője van. csak épp az orvos hiányzik belőle. Az üzlet a faluban négykor zár: mellesleg átjár rajta nyaranta vagy negyedmillió turista. (Pat ugyanis „hírneves" üdülőfalu, hévízzel, fürdővel; amiből — a cikk tanúsága szerint — a falunak egy fítving haszna sincs.) Szóval, a képlet hasonló, mint száz más faluban közel és távolabb. Leülök egy kőre és betájolom magam. Szemben a Zelenina zöldségfelvásárló telepe, mellété a kultúrház. itt a kocsma. Furcsa három pólus. Ha akarom. jellemző falusi „szentháromság". A ..képben" egy fiatalasszony és fiatalember. Feléjük indulok. A fiatalasszony kicsit furcsállva mégeret, de aztán mosolyba gömbölyödik az arca. — Változott valami? — kérdezem. — Megalakult itt is a Fórum — mondja. — Ügy volt. hogy leváltják az elnököt, de talán aztán meggondolták a dolgot. De azért ellenőrzik, állítólag már ők irányítanak .. . — Ah! — legyint a fiatalember. — Nem változik semmi! Még hatvanötben tolták el. az árvízkor, akkor volt pénz. akkor kellett volna építeni. A mostani elnök se állt ki persze, mikor ki kellett volna. Megmondom, ahogy van: amit az anyósa parancsol, azt csinálja . . . — Mikor a gyűlésen megkérdezték, miért maradt el annyira minden, azt válaszolta: fölsőbb parancsra nem lehetett cselekedni! — szedi ismét mosolyba az arcát a fiatalasszony. — De újabban már el se jön a gyűlésekre. — A Fórum is, ki tudja, hogyan alakult meg. Kijöttek Komáromból, aztán megmondták, kik legyenek a tagjai — int a fiatalember. A nyolcvan ny olcas újságcikkhez eg\ testesebb „kérelmet" Ls hozzácsatoltak, alatta százhatvanhat aláírás, a jnb-nek címezve. Benne a gondok részletesen lebontva. „Az idők folyamán már beletörődtünk — írják benne —. hogy ablakainkból. bútorainkból vörös port törtünk ki. gyerekeinek allergiásak az almásfúzitöi vörös „felhő” jótékony hatásának köszönhetően — de azért kérjük, legalább a légszenyezettséget ismertessék velünk!" „Az egészségügyi ellátásról pedig: Az orvos hetente kétszer rendel Paton. gyógyszerért viszont már Komáromba kell menni. Gyerekorvos nem rendel a faluban, mivel a statisztikai átlag szerint csak három gyerek esik egy rendelési napra. Sajnos, a statisztika az átlagra épül. s azt nem írja le. hogy járványok idején nyolc-tíz lázas gyerekkel kell Izsára futni...” „Egyetlen üzletünk — törvényellenesen — akkor tart nyitva, mikor az emberek munkában vannak. Nyaranta pedig szombatonként hosszú sor áll előtte, mivel az illetékesek nem gondoskodnak a sátortábor élelmiszerellátásáról. Arról nem is szólva, hogy a tulajdonosok megkérdezése nélkül — szövetkezeti földekről van szó — létesítették a sátortábort.” „A telefonellátás ■■■■hHHBni szintén katasztrofális, pedig a közbiztonság rohamosan romlik." „Kultúra a faluban. sajnos nincs, bármennyire is nehéz leírni. Szükség lenne könyvtárra, új kultúrházra (hisz üdülőfaluról van szó!), népművelőre, hogy gyerekeink szabad idejükben ne a kocsmapultot támogassák." „A fiatalok letelepedését kéne inkább támogatni, nem az üdülőbódék építését ...” TÁRGYALÁS osztogatta. A kultúrház udvarán önkényesen (nem éppen a kuntapolcaiak szép szeméért: suttogják) nyaralóbódékai állított föl. Tizenhét éve van funkcióban: egy üzlet és egy ravatalozó megépítése, ennyi csupán az érdeme. (Szóval, a páti rossz nyelvek szerint: (gyakorta) elment vadászni, meglőtte, hazavitte, és mind megette . . .) Mikor leülünk, egy váza. asztal és terítő van közöttünk. A dolgok tisztázása végett: a tanácsházára igyekszünk. Az elnök úrra kicsit várni kell. Járunk-kelünk közben, kalandozik a tekintetünk. Az oldalfalon ottfelejtett pártszimbólumok: középütt ötágú vörös csillag lángol. Az emberek közben a faluban sok mindent beszélnek. A Duna-soron új vízvezeték épült — mondják többek között. Az elnök átvette, pedig a tűzcsapok hiányoznak. A hibákat aztán „elfelejtette” záros határidőn belül reklamálni. Mikor a Fórum az iskola visszatelepítését kérte, szintén nem küldte meg a jnb-nek az információkat. A húsz darab „kijárt” telefont is „érdemek” szerint — A Fórum annak idején a lemondá sát kérte. Mi volt az Ön álláspontja? — Nézze, mindig azok kritizálnak ; legjobban, akik semmit sem csinálnak Nemcsak az én lemondásomat kérték az egész tanácsét. Mikor aztán elmagya ráztam, mivel jár ez. visszaléptek. — Ügy érzi. elégedett a nép a mun kájával ? — Igen. Másként nem választottal volna meg. Az őszi választásokon újr indulok. Majd dönt a nép. — Már elsoroltam az ön ellen fölhc zott vádakat. Mi a véleménye? / \
