Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-17 / 29. szám
A szomszéd házba fényes nappal — pontosan délelőtt tizenegy órakor, tiz perccel a postás távozása után — a nyitott ablakon beugrott egy fiatalember, késsel a kezében megfenyegette az idős házaspárt, és elvitte a még asztalon lévő nyugdíjukat. Az eset hihetetlennek tűnt, mégis el kellett fogadnom, mert szinte a szemem előtt játszódott le. S nincs is rajta mit csodálkoznom, mert ilyen és hasonló bűncselekményekről naponta hallunk. Szlovákiában az első félévben több mint 6 600 lakásba törtek be, ami 272 százalékkal több a tavalyi félévhez viszonyítva. Csehországban ez az arány még magasabb — háromszorosa a tavalyinak. A lakásokból ellopott pénz és tárgyak értéke meghaladja a 21 millió koronát. Ehhez jön még az üzletekből, éttermekből, hivatalokból 204 millió korona értékben loptak. De nemcsak a betöréses lopások száma szaporodott, több lett a gyilkosság is. Szlovákiában 40, Csehországban 70 gyilkosságot követtek el az év első hat hónapjában. Gyakoriak az erőszakos támadások, a brutális megerőszakolások is. A nagyobb városokban gombamódra szaporodik a zsebtolvajok száma. Tervszerűen, kettős-négyes csoportokban „dolgoznak", s főleg a vidéki turistákra „összpontositanak". Mindezt a napokban közölték az újságírókkal a Rendőrségi Hivatal dolgozói. Elgondolkoztató tények ezek, melyek okát elsősorban a társadalomban végbemenő változásokban kell keresnünk. Nemcsak abban — mint ahogyan azt sokan tévesen gondolják —, hogy az amnesztiával idő előtt szabaduló bűnözők ellepték az országot. Habár ők is „szép számban" (Szlovákiában például huszonöt százalékban) részesei az ez idő alatt elkövetett gyilkosságoknak, nemi erőszakoknak, betöréseknek. Mi az oka e kedvezőtlen jelenségnek? A hirtelen ránk törő demokráciát sokan sajátosan értelmezik. Megfeledkeznek az erkölcsi normákról, a törvényekről, a jogi szabályokról. A „most már mindent szabad" leple alatt a legsúlyosabb bűncselekményektől sem riadnak vissza. A szólás és cselekvés szabadsága, az eddig féken tartott kezdeményezés és vállalkozás lehetőségének kibontakozása nemcsak pozitívan jelentkezik. A felszínre törnek mindazok a negativ jelenségek is, amelyeket a totalitárius rendszerben elnyomtak. Nincs káderezés, a személyazonossági igazolványok ellenőrzése, nem követelmény a munkaviszony, utazhatunk korlátozás nélkül és hozzánk is jöhet csaknem bárki. Szabadok vagyunk, s ez a lehetőség sokaknak kedvező alkalmat nyújt a spekulációra, a „feketézésre", a valutaüzérkedésre, a kábítószer-csempészésre, a külföldi menekültek „átsegítésére" és így tovább. A magánvállalkozás is sok törvénytelenes cselekedetre ad lehetőséget. Különösen most, kezdetben, amikor még törvények sem szabályozzák teljes mértékben, s hiányzik az ellenőrzés is. A jó értelemben vett vállalkozással együtt, mely a társadalom javát szolgálja, „beindul" a bűnözök vállalkozása is. így van ez minden demokratikus államban ... A gyors társadalmi változások nagy lehetőséget nyújtanak egy réteg hirtelen meggazdagodásához. Aki hamar kiismeri magát a még teljesen tisztázatlan helyzetekben, gyorsan tájékozódik a váratlan lehetőségekben — egykettőre megazdagodik. Ezekkel a tényekkel nekünk is számolnunk kell, s noha a rendőrség tudatában van mindennek, elismeri, hogy a közeljövőben aligha csökkennek a bűncselekmé nyék. Mert ez nemcsak a nyomozók számától, munkájától függ, hanem a szociális föltételektől is. Engem nem örvendeztetett meg, és nem nyugtatott meg, amit a sajtóértekezleten hallottam. Kevés a remény arra, hogy az év második felében csökkenhetne a bűncselekmények száma. Ezért inkább mielőtt otthonról távozom, újra ellenőrzőm, becsuktam-e az ablakot, kettőre zártam-e az ajtót; kerülöm a zsúfolt autóbuszokat, az üres utcákat este, a gyanúsan közeledő embereket és mindazokat, akik „kedvező" üzleti ajánlatot tesznek. Persze, még ez sem szavatolja teljes biztonságomat ... FOTÓ: KÖNÖZSI ISTVÁN KI Ml NYÚJTHAT BIZTONSÁGOT? nő 2
