Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-10 / 28. szám
matát, ők erről tanulnak, ez alapján gyakorolnak. Minden évben vittünk tévét, videoberendezést, bemutattunk eredeti gyűjtést, amihez előadást is tartottunk. Az idén két jó táncospár volt, nem volt szükség videóra. Tavaly a Gágyor-család adta elő műsorát, ami akkor még igencsak aktuális volt — falupusztítás, Bős-Nagymaros —, mert a nemzeti kisebbség problémáira is fölhívták a figyelmet. Az idén a Cifra együttes révén volt alkalmuk látni, milyen annak a tájnak a zenéje, amelyre táncoltak — eredeti előadásmódban. Úgy gondolom, addig csináljuk, amíg a mi generációnk kitart, ha egyszer elmaradnak a ma harmincöt-negyven évesek, biztosan azt mondom, elég, vegye át egy fiatalabb. Az itteni második magyar nemzedékért is csináljuk, annak ellenére, hogy tudjuk, eljárnak a gyerekek Magyarországra. Ez inkább rokonlátogatás, színházba, moziba járás, könyvvásárlás. Azok a 20—25 év körüli fiatalok. akik itt születtek, meglepetten vették észre, hogy a magyar kultúrában ilyen is van, nemcsak operett, müdal, s azóta sokkal intenzívebben érdeklődnek a magyar kultúra és a magyar történelem iránt. Azok, akik már kishíján teljesen asszimilálódtak, a táncházban jöttek rá, hogy magyarok, s hogy ez mit is jelent számukra. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a magyarságról alkotott kép megváltozzon a világban. A csikósgulyás-paprikás-Piroska-szemlélettől mindig „kinyílik a bicska a zsebemben". Ha ilyen véleményt hallok, mindig megkérdezem, hogy: és ön, kedves svájci, mit szól hozzá, hogy Svájcról úgy vélekednek külföldön, hogy csokoládé, Matternhorn, óra, sajt? Őket meg ez dühíti, természetesen. Igaz. arról nem ők tehetnek, hogy ha egy utazási iroda által szervezett úton csak így láttatták Magyarországot. Ez nem az ő szégyenük. Tudom, hogy az operettet könnyebb eladni, mint a népzenét, nem általános az érdeklődés a népzene iránt, ám Magyarországon sem általános az érdeklődés a magyar népzene, népművészet iránt. Az egyik legbiztosabb erőforrásunk egy nyugatnémet házaspár. A nő negyvenhat éves, három unokája van, nemrég ment újra férjhez. Házat építenek, és akkor kezdtek volna tapétázni, amikor a tábor kezdődött. Úgy döntöttek, hogy a tapétázás várhat, pünkösdi tábor viszont csak egyszer van egy évben. Ez a hölgy nemrég beteg volt, a tánc, a pünkösdi tábor adta vissza az életkedvét. Ezek után nincs más választásunk — csinálni, szervezni kell. Grendel Ágota A PÜNKÖSDI TÁBOROK KRÓNIKÁJA: 1985 — Oberrickenbach — Muzsikás Együttes — tánctanító: Sebök Géza gömöri és ipolymenti táncok 1986 — Eigenthal — Cinege Együttes — tánctanítók: Bíró Ferenc, Bíró Júlia. Sebők Géza marosszéki táncok 1987 — Hittisau — Muzsikás Együttes — tánctanítók: Csatai László és Sebők Géza magyarózdi táncok 1988 — Broc — Ökrös Együttes — tánctanítók: Zsuráfszky Zoltán és Vincze Zsuzsika mezőségi táncok 1989 — Oberstein — Halmos Béla és barátai — Varga János, Kondor Kata, Sára Ferenc és Szántó Hédi gyimesi csángó táncok 1990 — Appenzell — Téka Együttes — tánctanítók: Papp Imre, Péterbencze Anikó, Szabó Szilárd és Németh Ildikó székelyföldi táncok NÉZŐPONT Évek hosszú során át a szex, a nemiséf; tabutéma volt a Szovjetunióban, nem beszélve az azzal kapcsolatos visszás társadalmi jelenségekről. A prostitúcióról szinte napjainkig azt állították: nem létezik. Most egyre több írás, elemzés jelenik meg az országban e témáról, film is készül róla, bizonyítva a tényt, hogy bár az ortodox párt minden erejével leplezni próbálta, bomlasztó erejével, s az adott körülmények adta specifikumokkal igenis jelen volt. A jeles társadalomtudós, Igor Komi témával kapcsolatos írását adjuk közre, amely a Trud című lapban jelent meg. Prostitúció — a szociológus szemével Vajon szociális és szexuológiai szempontból milyen a mai prostitúció? A nagyon csekély hazai és a rengeteg külföldi adatból ítélve, a prostitúció szerves része a városi életnek. A prostituáltak száma nem ismert, de valószínűleg nem kicsi. Az ilyen nők többsége 30 éven aluli, származást tekintve a legkülönbözőbb. Három negyed részének van érettségije vagy felsőfokú végzettsége, többségük jómódú családból származik, nagy részük dolgozik vagy korábban dolgozott valahol. A társadalom kétféleképpen viszonyul a prostituáltakhoz. A lakosság egy része hevesen elítéli. másik része viszont irigyli őket. A prostitúció terjedését mindenekelőtt az anyagi, gazdasági tényezők határozzák meg. Az egyik interjúban egy éjszakai pillangó az újságírónak a szemébe mondta: ..Na és mennyit kereshet az ember a gyárban? Havi 150 rubelt. Mi pedig naponta keresünk ennyit. De van olyan nap is. hogy akár egy lepedőt (ezer rubelt ) is.” Igaz. a hölgy nem tette hozzá, ezt a pénzt nagyon sokfelé kell osztani. Más országokhoz hasonlóan, a prostituáltak körében nálunk is több réteg figyelhető meg. A legfelső réteg az elit. amely az interlánvokból áll, akik csak valutáért ..dolgoznak”, gondosan megválogatják az ügyfeleket, idejük nagy részét drága éttermekben töltik, a legjobb üdülőhelyeken pihennek stb. A másik, jóval népesebb réteget azok a prostituáltak alkotják, akik számára ez a fényűző élet elérhetetlen. Klienseiket nem válogatják meg. előbbi társnőiknél jóval többet kockáztatnak és sokkal kevesebbet keresnek. A legalsó réteget a teljesen lezüllött nők alkotják, akik pályaudvarokon. az utcán keresik a férfiak ismeretségét. Az éjszakai pillangók nagy része tehát egyáltalán nem él fényűzően. Munkájuk nehéz. piszkos és időnként nagyon veszélyes. A prostituálttal való kapcsolat mentesíti a férfiembert a társadalmi és az érzelmi felelősségtől. Vannak férfiak, akik képtelenek az érzelmi, a bensőséges intim kapcsolatokra. Nekik minden kötelességtől mentes. anonim szexre van szükségük. Még bonyolultabb a helyzetük azon férfiaknak, akik szexualitásában vannak bizonyos abnormális sajátosságok. Ezekről sokszor szégyellnek beszélni a feleségüknek vagy a szeretőjüknek. az utcalánnyal viszont megtehetik — és senki sem tudja meg. El kell ismerni, hogy ameddig a szexet a társadalom jelentős része valamilyen ..szennyes” dolognak fogja tartani. addig a férfiak szemében a ..rossz” nők mindig vonzóbbak lesznek, mint a „rendesek”, hiszen az utóbbiak a férfiak többsége számára „unalmasak”. Miért vonzza a prostitúció a férfiakat? Egzotikus sokféleségével. a tapasztalatszerzés lehetőségével. A „rendes" nők. akik legtöbbször antiszexuális kultúrákon nőttek fel. gyakran szemernyit sem törődnek a szexuális technikával, az izgatás módjaival stb.. ezért gyorsan unalmassá válnak férjeik számára. A prostituált viszonyt szakmája miatt állandóan rákényszerül szexuális technikájának tökéletesítésére, nemcsak partnereit tanítja, hanem ő is tanul tőlük. Ráadásul azt teszi, amit az ügyfelek kívánnak tőle. ugyanakkor a feleségek többsége ebben nem hajlandó partner lenni. Végül, de nem utolsósorban jelen van az életkori tényező is. Az idősödő férfiak a fiatal nőkhöz vonzódnak, de fizikai erőnlétük és vonzerejük már korántsem a régi. A hatalommal. gazdagsággal, tekintéllyel bíró emberek ezen a gondjukon természetesen könnyen segítenek. elsősorban úgy, hogy szeretőket tartanak. Azok viszont. akik nem rendelkeznek sem hatalommal, sem hírnévvel, kénytelenek beérni hites feleségükkel vagy ... a prostituáltakhoz fordulni. Az emberiség többféle módon küzd a prostitúció ellen. Van, ahol betiltják, ami eleve hatástalan, és váratlan kísérőjelenségekkel jár együtt. Például a tilalom elrendelése után általában jelentősen emelkedik az erőszakos nemi közösülések száma. A másik módszer a korlátozott prostitúció, amikor formálisan vagy ténylegesen a város egyes részeiben betiltják, más negyedeiben viszont engedélyezik. A harmadik módszer az, hogy a rendőrség rendszeresen tart razziákat az utcalányok leleplezése céljából. Az igazság viszonyt az, hogy gyorsan ható. radikális eszközök nincsenek. Sok külföldi tudós például a prostitúció legalizálását vagy dekriminalizálásál javasolja. Az első a prostitúciónak mint tevékenységi formának a jogi elismerését, törvény általi szabályozását és védelmét jelenti, az engedélyek (bárcák) kiadásával, adóztatással stb. így van ez például Angliában, az NSZK-ban és Svédországban. A dekriminalizálás pedig azt jelenti, hogy a prostitúciót nem tiltják be, nem büntetik, de törvényileg nem is ismerik el. tehát valamiféle informális tevékenységként létezik. Vajon mi választhatjuk-e ezt az utat? Összeegyeztethető-e erkölcsi etalonjainkkal? Erről a sajtóban már megkezdődött a vita. és valószínűleg sokáig fog még tartani. Szerintem egy társadalomnak, amely ad magára, fel kell lépnie a prostitúció ellen. Elsősorban úgy. hogy fokozott mértékben törődik polgárai érzelmi kultúrájának, az intim élet kultúrájának kialakításával. Ehhez viszont nem annyira racionális, mint inkább emocionális és esztétikai eszközök szükségeltetnek.-M-nő 9
