Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-10 / 28. szám

CSALÁDI KÖR „Mi nem az összeboronálás. hanem a szétcincálás hívei va­gyunk. mi arra keressük a recep­teket, hogyan lehet egymástól el­fordulni. jellemzi „Receptek a há­zasság elrontásához" c. esszéso­rozatát Nagy Márton. A gazdag házastársi és pszichológusi ta­pasztalatanyagra alapozott re­mek tanácsokból most kettőt ajánlunk azon kezdő és haladó házaspár-olvasóink figyelmébe, akik unják már a boldog házassá­got. Sok sikert a romboláshoz! VÁLASSZ:ÉN. VAGY A HIVATÁSOD! A recept tulajdonképpen a cím­ben rejlik. A hitves munkájának ez az egyetlen célszerű megközelí­tése. Már az ártatlan udvarlás idején jó, ha kicsit szégyenkezve számo­lunk be a vőlegényjelölt melójá­ról: „Tudod, nagyon pípec lenne ez a srác. de képzeld, tiszta mun­kabuzi. Szép. szép, hogy jól keres, meg hogy valami nagymenő ott a melóhelyén, de hogy ne legyen képes ellógni egy péntek délután kicsit korábban!" Ilyenkor aztán megnyugtatják az embert, hogy nem baj, mert ebből lesz a jó férj. Okos lány jó képet vág a savanyú szőlőhöz, nehogy elszúrja a „pár­tit", s gondolja: „Na, majd ké­sőbb ..." i A nőkkel tán még jobban be le hét fürdeni. Kezdetben külön öröm hogy ápolónő a kedves. Mindenféle ártatlan és kevésbé ártatlan képzelgésekkel biztatja magát a vőlegény. „Micsoda anya lesz ebből a csajból, aki még a munkahelyén is ápolgat. No és majd az ágyban! Ott fogja csak igazán gyümölcsöztél ni anató­miai ismereteit!" Aztán jön a há­zasság hétköznapja, a Kedves át­kozott három műszakja, ami még csak hasznosítható lenne egy-két kaland diszkrét lebonyolításához. De hogy örökké a betegeivel le­gyen tele, az már sok. Különösen egy nőnél felháborító. Az istennek se akarja tudomásul venni, hogy neki egyetlen hivatása lehet: a férje! No. esetleg — de csak a fér­je után — a gyermeke. Manapság különösen gyarap­­- szik azon elkorcsosult nők száma. kiknek „hivatása" van. De bánná a fene, ha vénkisasszonyként gya - korolnák. Ám e hölgyeknek férj is kell meg gyerek is. Ráadásul az a téveszméjük, hogy minden össze­egyeztethető. Hát tudja meg, ha nő. ha férfi, hogy nem! Döntse el az ilyen hitves: „a téeszt vette feleségül/férjül. vagy engem V Bizonyos megalkuvó párok azzal érvelhetnek, hogy ha igazán sze­reti egymást két ember... Sőt, ha hagynánk őket szónokolni, biz­tos kifejtenének holmi elienre­­cepteket, mert például ök először egymás munkája iránt érdeklőd­tek. No, itt a legveszélyesebb hiba. amitől a mi táborunk elhatárolja magát. Még hogy egymás munká­lyen klassz fej, vagy milyen jó nő, esetleg, hogy milyen „vastag", mármint anyagilag, de ilyen hét­köznapi dolgokkal törődni udvar­lás, ismerkedés idején ... Ugyan, ki hallott már ilyet! Később pedig következetesen vigyázni kell, hogy érzelmileg első és kizárólagos po­zíciókat senkivel, semmivel meg ne osszuk. Arra persze odafigye­lünk : mennyit hoz haza fizetéskor és biztatjuk a túlteljesítésre. De hogy azt az összeget hogyan te­remti elő, az már az ő dolga. Nem is lenne helyes, ha megfosztaná­nak az önállóságtól. Még az lenne szép, ha itthon próbálná megbeszélni hivatali gondjait. Nagyfiú/nagylány már ahhoz, hogy önállóan törje a fejét — ott! Az itthon, az más. Persze, közösködjünk sok mindenben — már ami itthon történik. „De ne­kem ne jöjjön holmi izgalmas vagy bosszantó eseménnyel, ami a gyá­rában történt!" Arról végképp szó sem lehet, hogy mint valami balek, hazahord­ja a melóját. Attól is eleve el kell zárkózni, hogy segítségünket kérje a hitves holmi munkájával kapcso­latos ügyekben. Ha netán arra ra­gadtatná magát például, hogy ott­hon — mosogatás helyett! — cik­keket írkálna; sőt mi több. még azt is elvárná tőlünk, hogy érdeklődés­sel, lelkesedéssel el is olvassuk ... No nem. Itt aztán megálljt kell kiál­tanunk. S ha ezek után arra vete­medne, hogy a hivatásával hoza­kodna elő, feltétlen fogjuk rá a „körülröhögés" megsemmisítő csodafegyverét. Aztán már csak azért is olvassunk bele abba az iro­mányba, hogy zászlóként lobog­tassuk tehetségtelensége tárgyi bizonyítékát, és diadalittasan vág­hassuk a képébe: „Emiatt ?! Ez a ponyvának is halvány firkálmány lenne az, ami miatt elfordulsz tő­lem és a családodtól!? VENDÉGSÉG ÉS VIDÉKE Minden házaspárnak még az együtt marakodóknak is vannak konfliktusai. Általában másként marakodnak négyszemközt, mint mások előtt. Ha a házaspár kilép a nyilvánosság elé, megmutatkozik, előadja magát. Igen ám. de nem mindegy hogyan! A lényeg, hogy fontosabb legyen, aminek lát­szunk. mint amilyenek vagyunk. Kezdjük azoknál a — (mit is szoktunk mondani: puhány, elvte­len ..szóval kezdjük azoknál a gyermetegen magamutogató pá­roknál, akik primitiv lelki életüket bávatagon kiteregetik, néha undo­rító nyilvános csókolózással, más­kor meg gátlástalanul lebarnítják egymást vendégségben, sőt mi több, képesek azonnal kibékülni. Nemes felháborodással ezektől határoljuk el magunkat. Először azért, mert nyilvánvaló, hogy külvi­lágot, bennünket, semmibe vesz­nek, fontosabb számukra, hogy egymással hogyan vannak. Má sodszor azért, mert a mi zászlón­kon minden egyéb van, csak nem egymás felé fordulás. Rendesebb helyen a vendégfo­gadásra ügy készülnek, hogy az egyik megmondja, mi lesz, a másik meg ráhagyja. Különben is jobb, ha egy kézben van a vezetés. Nem kell sokat vacakolni a megbeszé­léssel. így aztán nemcsak a vendé­gek néznek nagyot, hanem a férj is az asztal alá csúszik, amikor meg­pillantja neje ruháján a hónaljig érő sliccet. S ugyanígy frenetikus hatása van a férj ivócimborájának, akit asszonykája még csak-csak eltűrt hétköznap esténként a kony­hában vagy az építkezésen, de mi­kor reprezentálni vágyik, „barát né­­ja" előtt, akkor legszívesebben szét pukkadna. Nézzünk most két, férjre és fe­leségre hangolt gyakorlati recep­tet. Először a teremtés koronáját lássuk el útravalóval. Vegyük elő a papucsférjet, aki — mint tudjuk — gyakorta nyel nagyokat. Igen, nyel az árva. de ki látja azt ? Ám egyszer csak elönti papucsék ott­honát a vendég. Mindkét nembe­li. No, ez már sok! Egyre többen látják, hallják ... Mit látják, ki-vi­­gyo-rogják a papucsjxizícióban vergődő „férfit". Egyes kaján ha­verok ilyenkor a titoktartás leg­halványabb látszata nélkül öntik az olajat a gyehennában égő pa­pucsa alá. Ilyenkor isten őrizz, hogy a papucs előkapja a gyen­gesége utolsó aduját és átlendül­jön öniróniába. Nem! Ezen a ponton rézfúvósokat megszégyenítő hangerővel indít­sa el a lázadást. Először is véget kell vetni a „nem tudod. Anyuci­ként. hol van a balta, amivel fát szoktál vágni a hátamon 7' stílus­nak, s a föllázadt jtapucs formed - jen rá bájos hitvesére : „Szódát!" Ha aztán a meglepetéstől leme­revedne vagy netán dacolni mer­ne a vendégek előtt, meg kell mu­tatni! Szóda nélkül essünk neki a bornak, lehetőleg a jelen levő. előbb még kajánkodó haverral. Garantáltan hatásos. Néha már a vendégek előtt lehull a lepel asz­szonykánk arcocskájáról, és nyílt színen hárpiává változik. Arról nem is beszélve, hogy a vendég fiúval együtt rókázni össze a rep­rezentációhoz kirittyentett lakást, igazi kollektív öröm. De még nincs vége. Másnap marad a másnaposság és hosszú távon mosolyszünet. Még jobb válto­zatban beindulhat a rendszeres ivászat az azt követő durván anti­­papucsmagatartás-blokkal. A hölgyekről se feledkezzünk meg. Ők inkább azt szeretik meg­mutatni a vendégeknek, hogy mennyire szereti őket a férjük. Néha valóban lenne mit meglen­getni a „barátné" előtt, néha csak arra számítanak: „Legalább a vendégek előtt úgy tenne, mint­ha ... " Mindegy. Ez a teendő: kedveskedjünk férjegykénknek „búgó gerlice" stílusban, csa­csogjunk, és ami nagyon hatásos, említsük öt kicsinyítő képzős be­­cézéssel Ajánlott megszólítások: „Pintyőkém!" „Drága pici Apuci­ként!" stb . Simuljunk hozzá for­rón, és simogassuk úgy, ahogy tőle elvárnánk. A férj garantáltan hideglelést fog kapni. Először megpróbálja viccesen esetleg unottan elhárí­tani. Aztán egyszer csak kissé ér­desen odaszól: „Na! Ne hülyés­kedj má ..S a hozzácsatolt mozdulat igy hangolja át az előző mondatot: „Kopj le!" Eredmény: tökéletes lelombo­­zódás, küszködés az elfojtott könnyekkel, s mikor kitette a lábát az utolsó vendég is: zokogás. A férjnek ilyenkor van még egy fon­tos dobása, megkérdezi: „Most meg mi bajod?" Akár kedveske­dett vele a férje négyszemközt, akár nem, ez a szereplés mindent szitává lőtt. A férj ugyanis már bemutatta a barátok nagy nyil­vánossága előtt, hogy ki itt a nyálas érzelmektől mentes ke­mény férfi a házban. Visszalépés pedig nincs! 7 RONTSUK EL HÁZASSÁGUNKAT? ja iránt! Először vegyem észre, mi­nö 10

Next

/
Thumbnails
Contents