Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-10 / 28. szám
Elmondom az életemet 3 Ma 1985. október 11. van. Nagyon fáradt vagyok. Nyolcvanharmadik évemet taposom, és olyan sok dolgom van még! Ma két cserép muskátlit ültettem ki az ablakba. Az egyik piros, a másik fehér. A zöld levelek között a virágok olyanok, mint a nemzeti szalag. Úgy érzem, ez az utolsó virágültetésem. Megérem-e még a jövő tavaszt? (. ..) 1986.január 15. Csak most tudom folytatni az írást. Elestem az utcán, három hétig nem tudtam lábra állni. Az orvosok már azt hitték, ez a vég. De valamilyen csoda által mégis meggyógyultam. Igaz. az utcára még nem merek lemenni, csak a lakásomban mozgok nagy nehezen. Ma már megpróbálom az írást is. mert attól félek, nem jutok el a végére. És még azt sem mondtam el, hogyan jöttem a világra. Tehát: Hogyan jöttem a világra Nagyapám gazdag özvegy nővére — Katalin — egyedül élt. Négy évvel azelőtt a férjét és 18 éves lányát halálos baleset érte. férjhez menni nem akart többé. Egyszer eljött az öccséhez. és arra kérte, beszélje meg a feleségével, hogy Katalin nevű kislányukat.'aki akkor 14 éves volt. adják neki örökbe. Gondolta, a 9 gyermekből egyről könynyen lemondhatnak. Katalin néni örömmel vitte a szép Katikát magával. Hat éven keresztül rendben is volt minden. De ekkor a csinos, húszéves lányka beleszeretett a Mojzes kántortanító fiába. Szerelmük pecsétje én lettem ... Amikor Katalin néni felfedezte anyám áldott állapotát, nagy paláliát csapott. Anyám nagyon elkeseredett, férjhezmenésre nem számíthatott, mert a tanító fia mégsem fog elvenni egy szegény lányt, leányanyaként pedig mi lesz vele. kihez forduljon, ha a Kati néni kidobja? Elkeseredésében öngyilkosságba akart menekülni. Gyufát ivott. Nagyon rosszul lett. Kati néni megijedt, gyorsan a háziorvosáért szaladt. aki a losonci kórházba vitte anyámat. Amikor anyám jobban lett, Kati néni irt az anyám húgának, hogy ő ezt a szégyent itt nem tűrheti, vigye a testvérét, ahová akarja. Két nap múlva megjött Anna néném. aki nem vehette anyámat magához, mert neki férje és gyereke volt. Visszavitte hál anyámat Látkyra. Nagyanyám nagyon megijedt. nem merte bevallani a nagypapának, hogy miért jött anyám vissza a nagynénitől. Az asszonyrokonság öszszebeszélt, hogy titkolni kell a dolgokat, amíg lehet, aztán majdcsak lesz valahogy. De lehet-e egy házban úgy eldugni egy lányt, hogy azon a családtagok ne vegyék észre állapotát?! . . . Anyám héthónapos terhesen a mosott ruhát vitte fel a padlásra teregetni. Nagyapám, aki szenvedélyes vadász volt, éppen a lépcső mellett tisztogatta puskáját, amikor megpillantotta anyám gömbölyödő hasát. Gyanút fogott és mindjárt kérdőre vonta a lányt, akinek nem volt mit tennie, mint bevallani a történteket. Nagyapám a hallottakon olyan dühbe gurult, hogy felkapta a puskáját, meghúzta a ravaszt .. . Szerencsére, félre húzott a golyó. Anyám azonban úgy megijedt, hogy legurult a lépcsőről a ruháskosárral együtt. Nagyanyám szaladt a faluba a bábáért, de mire megérkezett, én már nagyapám segítségével a világra jöttem. Nagyapám úgy megrémült a tettétől, hogy alig tudta levezetni a szülést. Mire a bába megérkezett, már csak nagyapát kellett vigasztalnia, hogy nem féljen, héthónapos szülésre azért életben maradok, hiszen egészségesnek nézek ki és látszólag minden rendben van. 1902. április 10-ét írtak ekkor. Kegyelemből maradtam életben Nagyapám ezek után úgy féltett engem. hogy a rengeteg unokája között én voltam neki a legkedvesebb. És én is igen szerettem őt a nagymamával együtt. Nagyon jó lelkek voltak mind a ketten. Kéthónapos voltam, amikor anyámhoz kijött Losoncról az az orvos, aki megmentette az öngyilkosságból. Az történt ugyanis, hogy a kórházban szült egy Fodor nevű gazdag asszony, s Hevessy Józsefné sz. Paula KalínéiakOvá nem volt teje. Az orvosnak eszébe jutott, hogy anyám biztosan tudná szoptatni mind a két gyereket. Eljött hát anyámért és mindkettőnket elvitt Losoncra ehhez a családhoz. De anyám nem bírta a két gyerek szoptatását. ezért úgy határozott, hogy engem odaad az egyik nővérének, akinek szintén kicsi gyermeke volt. hogy neki legyen elég teje az idegen fiú számára, így kerültem a mamám Mária nevű nővéréhez. Anyám néhányszor még eljött a nővéréhez, megfizette neki a szoptatásomat, megnézett, de aztán lassan elmaradt. Anna nagynéném. aki Pesekyben lakott, eljött Máriához megnézni engem. Szomorú kép fogadta. Másfél évesen feküdtem clgyengülvc. kiéhezve. még ülni sem tudtam. Hazament a nagyszülőkhöz és elmondta, hogy vagyok Máriánál, az anyám meg sehol. Nagyapa kocsit fogott és Anna nénémmel bejött értem. Nagyanyám kétségbeesett. mit tegyen most velem? Mindent elkövettek, hogy életben maradjak és felerősödjek. A nagyapa készített nekem egy négylábú, kerekeken forgó asztalkát, lyukat vágott a közepébe. beleállítottak, hogy a lábam leérjen a földre és próbáljak mozogni, lábammal előbbre jutni. így lassan, nagy nehezen talpra állítottak. Anna nénémnek volt egy Jóska nevű fia. Együtt cseperedtünk hát. Aztán egész életemben nem találkoztam vele. Vagy tizenöt éve annak, hogy egyszer hazajöttem bevásárlásból és mondja a szomszédasszony, hogy itt járt Csehszlovákiából egy rokonod, valamilyen Jóska. Majd megszakadt a szívem. hogy nem találkoztunk, szeretettel emlékszem a gyermekkorunkra, jó lett volna felidézni ezeket az együtt töltött szép éveket. De még a címét sem hagyta itt. nem tudtam neki írni. Mivel a városközpontban lakom, gyakran beugranak hozzám a szlovák ismerősök. Én örömmel fogadok minden hazait. Mert nekem az igazi hazám ott maradt a Losonci járásban. Látky-Pasekyben. ahol születtem. Noha az életemet itt éltem le Budapest szivében, a szülőföldem a Polana hegységben maradt. .. 1986. március 2. Már sürget az írás. amit azzal hagytam abba. hogy holnap folytatom, de azóta már hetek teltek el. Cukorbeteg vagyok, rosszul érzem magam. Pedig sok mindent szeretnék még leírni az anyámról is. Közéjük állt a vagyon és vallás Mielőtt anyám elment dadának, a szülei állandóan zaklatták, mi lesz az apámmal. Házasság semmi esetre sem jöhetett számításba, mert Mojzes Béla 20 éves. másodéves egyetemi hallgató volt Budapesten és csak a nyári szünetben mehetett haza. Ezenkívül más ok is volt még. Az én mamám szülei nagyon vallásos emberek voltak, katolikusok. nem egyeztek volna bele. hogy egy református vejük legyen, és természetesen, az apám szülei sem. akik viszont nagy reformátusok voltak. No meg gazdagok is hozzánk képest. Nagyapám nagyon haragudott anyámra, hogy így elrontotta az életét. A kilenc gyerek között anyám lelt a legszerencsétlenebb és ez mind azért, mert a nagynéni, aki magához vette, nem világosította őt fel. Ha Látkyn marad, biztosan nem esik meg vele, hogy lefekszik egy nem hozzá való úri fiúval, aki nem veszi öt el feleségül. A Kalinciák famíliában eddig még nem történt ilyesmi. Anyám nagyon szép lány volt és tudott volna magához való fiút találni otthon is. Mert amikor már megszülettem, még akkor is jöttek utána a fiúk. velem együtt kérték feleségül. (folytatjuk)
