Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-03 / 27. szám

Az elvtárs különleges

A Ceausescu házaspár ruhái egy óra múlva érkeztek meg, a titkosszolgálat két gékocsijának kíséretében: velük érkezett Ceausescu szabója, két román testőr és Nicolai Popa őrnagy, aki egyfajta megdicsőült komornyik szerepében tetszetett. A két Ceausescu ruházata évek óta elsőrendű államügyet jelentett Romániában. A történet 1972-re nyúlik vissza. Akkor kíréstem el Ceausescut Kubába, amikor Fidel Castro elmondta neki; fölfedezte a CIA egy titkos tervét: mérgező anyaggal akarták bekenni csizmájának belsejét, hogy a mégre hatására kihulljon a haja-szőrzete — márpedig Castrót szakáll nélkül elképzelni színtiszta képtelenség! Néhány nappal később Ceausescu arra a belátásra jutott, hogy egyik öltönyét sem fogja viselni kétszer. Ugyanabban az évben különleges ruhagyártó részleget állitattak fel a Securitate Igazgatóságának V. osztályán, amely a vezér védelmi jellegű titkosszolgálataként szolgált. Minthogy Ceausescunak nincs fizetése, minden kiadását két titkos számlára utalják át: az egyik a párt Központi Bizottságát terheli, a másik a Securitatét. Általában a párt fizeti a szálláshelyeivel kapcsolatos költségeket, a Securitate pedig minden egyebet, amely a vezér biztonságával valamiféle kapcsolatban van, így az élelmezését és a ruházkodási költségeit is. Az új Securitate-részleg tervezett és állított elő mindent, amit Ceausescunak valaha is — saját választása alapján — viselnie kell: Eden-kalapot a hivatalban, Lenin-sapkát, ha gyárlátogatásra ment, szűkített derekú tweed felsőkabátot és szovjet divat szerinti télikabátot, kitömött vállal; hétköznapi öltönyeit brit importszövetből varratta, de viselt német jellegű vadászruhát is; a lábán mindig selyemharisnyát és antilopbőr papucscipöt, máskor fekete, hegyes Oxford-lábbelit, puha borjúbör csizmát vagy szögletes vadászcsizmát, amelybe elektromos melegítő huzalokat applikáltak, hogy csak e ruha- és cipőipari termékek némelyikét említsem.

Ceausescu minden ruháját-cipőjét vastag fóliából készített, átlátszó műanyag-zsákocskákba pakolják; magas frekvenciájú elektronikus berendezés jelezné, ha bárki ki akarja nyitni a zsákokat, melyeket aztán egy klímaberendezéssel büszkélkedő raktárban tárolnak, bukaresti rezidenciájának szomszédságában: az utasítás szerint itt hever egyévi viselete: 365 öltöny, 365 pár cipő és így tovább. Mindent, amit valaha magára öltött vagy viseltra, színes festékű pecséttel lestempliznek, nehogy tévedésből ismét magára öltse a viseltes holmit, majd a pecsételés után kemencében égetik el ezeket az „ócskaságokat". Valahányszor a pártvezér utazik, használt ruháit és cipőit estefelé — mint rendesen — lepecsételik, de ezeket nem égetik el, hanem különleges utazóbőröndökben szállítják vissza Bukarestbe — az égetéshez. Ceausescu egyébként nem szentimentális lény. Nincsenek kedvenc állatai, kedvenc ruhái, sőt kedvenc emberei sem, akiket a legszívesebben mindig a közfelében tartana.

1974-ben különleges nöiruhagyártó-osztályt szerveztek Elena számára; rövidesen az asszony is egyévi ruha- és cipőtartalékkal büszkélkedett. Elena azonban csakhamar beleunt a szigorú biztonsági előírásokba, s ekkor kissé csalni kezdett: román gyártmányú ruhakollekcióhoz Párizsból és Londonból importált holmikat csatoltatott. Ott is csalt, amikor elrendelte, hogy egynémelyik kedvenc ruháját nem szabad lepecsételni, majd kemencébe vetni. Elena érzelmileg viszonyul ruháihoz: némelyikhez babonásan ragaszkodik. Ha úgy érzi, hogy valamelyik ruha „bajt hozott rá", ő maga tépdesi csíkokra, mielőtt lepecsételnék és elégetnék, ha viszont egy másik ruhát viselve valami kedvező fordulatot tapasztal, újra meg újra magára ölti. 1978 nyarára ruhagyűjteménye vagy háromszorosan múlta felül a férjéét.

Hosszú éveken át Nicolae Popa vegyészmérnök volt a felelős Ceausescu ruházatának és személyének védelméért, mindenféle kémiai-, radioaktív- vagy baktériumfertözés ellen. Fő feladata az volt, hogy éberen ellenőrizze a Ceausescu házaspár bőröndjeinek biztonságos szállítását, mindent dezinficiáljon, fertőtlenítsen, mindenütt sugárzás-detektorokat szereljen fel, kémiai analízissel ellenőrizze a házaspár ételeit: evégett hordozható laboratóriumot hurcolt magával. Popa felelt azért is, hogy minden élelmiszert, amelyet az utazás során a Ceausescu házaspár magához vesz, az utazásokon ő maga szállítsa, természetesen különleges zárt, hűtött konténerekben, a vajtól, liszttől, sótól, cukortól, olajtól és ecettől kezdve Ceausescu kedvenc marhasült-szeletéig. Miután megérkezett a Blair House-ba, Popa elsőként is a konténereket rakatta le egy szobában, a konyha közelében, majd egyik alárendeltjét huszonnégyórás őrségre állította a szoba elé.

Popa és egy testőr ezután néhány jókora hajóbőröndöt cipelt fel a második emeletre. A hajóbőröndök zsúfolásig telve voltak sterilizált párnákkal, lepedőkkel, törülközőkkel és fürdököpenyekkel, továbbá fürdőszobai gyékényekkel és ágy előtt lefektetendő szőnyegekkel. Mielőtt ezekhez akár hozzá is nyúltak volna, Popa és cimborája — fertőtlenítő folyadékkal — alaposan fölmosták a padlózatot, a szőnyegeket, a hálószoba, a fürdő és a könyvtárterem minden egyes bútordarabját, majd mindent megszárítottak egy hordozható hajszárítóval. Ezután eltávolítottak minden darab ágyruhát és fürdőlepedőt, kicserélve őket a-bőröndökben hozottakkal: volt ez utóbbiakból elegendő, hogy kitartson az utazás legvégéig. Mindezeket a műveleteket, akár megannyi reggeli istentisztelet, minden áldott nap reggelén -megismételték, a külföldi házi személyzetet az érkezés pillanatától kezdve kitiltották a lakosztályokból, a lábukat sem tehették be ezekbe a szobákba, amiként tiszta ágyneműkkel és törülközőkkel is mindhiába jelentek meg reggelente. Mindezek után Popa az elnöki lakosztály minden helyiségében nukleáris sugárzást észlelő detektorokat állított fel, perruhái

sze elrejtve őket. Amikor végül minden készen állt, Nicolae Stan tábornok, Ceausescu védelmi szolgálatának parancsnoka testőröket állíttatott a hálószobába vezető ajtó, illetve minden ajtó elé, amely az elnöki lakosztályba nyílt. Popa csak akkor szállította a ruhásládákat a Blair House-ba, amikor mindezeket a biztonsági intézkedéseket végezhették.

Évekkel később a kezembe került egy könyv, az Inside Blair House (A Blair House belülről), Mary Edith Wilroy műve; ez a hölgy volt a ház menedzsere 1961 -tői 1975-ig. A szerző korábban két Ceausescu-látogatást is megért az Egyesült Államokban 1973- ban és 1975-ben; mindét utazás előkészítésében nekem is részem volt. A szerzőnö ezeket írja: „Az egész házban a román biztonsági szolgálat őrködött. Minden lépcsőfordulóra egy biztonsági embert plántáltak, az elnök hálószobájának ajtaja előtt pedig huszonnégy órás szolgálatban volt egy testőr. Ez volt a legszigorúbb biztonsági ellenőrzés, amelyet valaha láttam ... A Ceausescu házaspár minden étkezésére saját szobáikban került sor; személyi pincérük szolgálta ki őket. A szobaasszonyokkal közölték: nem léphetnek be az államfő lakosztályába. Amikor a látogatás első reggelén feljöttek ágyruhát cserélni, közölték velük, hogy ilyesmire semmi szükség. Az egyik szobalánynak valahogyan sikerült egyik reggel egy tálcával (a lakosztályba) belépnie. Mindenki kíváncsian találgatta, mi a lényege a szobát övező titokzatos légkörnek. A lány később beszámolt róla, hogy a Ceausescu házaspár magával hozatta saját ágyruháit; ezek az ágyon tornyosultak ... Úgy értesültem, hogy minden kimosandó holmit a nagykövetségükre küldtek; abban a helyiségben ugyanis nyomuk sem volt ezeknek, ahol a szenynyest tároltuk."