Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-03 / 27. szám
NICUSON ES ELENA „HÁLÓSZOBATITKAI” /Részlet Ion Mihai Pacepa „Vörös horizontok” című könyvéből/ A repülőtérről a Ceausescu házaspár Vance-ék kíséretében hivatalos szálláshelyükre, a Blair House-ba hajtattak, amely szemben áll a Fehér Házzal. A Blair House-t már jól ismertem Ceausescu korábbi washingtoni látogatásainak idejéből. Hasonlóképpen ismerősök voltak számomra Elena hagyományos jelenetei, afeletti felháborodásában, hogy a poggyászai még nem érkeztek meg — a bőröndök sohasem az autóoszloppal együtt érkeznek meg —, egyszóval amint megérkezett a Blair House-ba, Elena dühöngeni kezdett. Hogy elkerüljek egy újabb dühkitörést, megkértem a ház egyik női alkalmazottját, vezesse körbe a hölgyet. A túra a dolgozószobában kezdődött, ahol bámulatos Anna királynő korabeli Íróasztal állt, a falon pedig Sully remekmívű festménye Montgomery Blairről, majd tovább vezetett az út az Abraham Lincoln-szobába. — Ezzel az emléktárgyakkal zsúfolt szobában irta alá Mr. Lincoln a Rabszolgafelszabadítási (Emancipációs) Kiáltványt — magyarázta a kísirönő, Lincoln elnök tollrajzú portréjára mutatva. Az ebédlőben az asztalt nehéz damaszt abrosszal borították, a két Ceausescu aznap esti magánvacsorájához. — Azok a gyönyörű Lowest oft-tányérok az asztalon valaha a Blair család birtokában voltak — mondta az útikalauz. A második emeleten Elenának megmutatták Ceausescu hatalmas hálószobáját, amely jókora könyvtárterem szomszédságában volt: mindkét termet friss virágok díszítették. — Ez pedig az ön hálószobája, asszonyom — mondta a kalauz, rámutatva egy szobára, amelyben bűbájos, négy oszlop tartotta baldachinnal koszorúzott ágy terpeszkedett. — Bár nem lehetett átalakítani Erzsébet királynő 1957. évi látogatására, a mai napig a Királynő Lakosztályának nevezik — fejezte be a kalauz, majd kellemes pihenést kívánt Elenának. — Csukja be az ajtót, Pacepa — zizzent hirtelen egy csípős hang. Miután végrehajtottam a parancsot, Elena kirobbant: — Nézze meg az ember ezt a hárpiát! Soha nem látott engem a piszkos életben, mégis ő döntötte el, hogy itt kell aludnom, nem pedig az Elvtárssal. Tudja mit, vasalószoba lesz. — Majd a kisérönö hangját utánozva Így selypegte: — „Van egy Emancipációs Kiáltványunk." Még hosszú út áll ezek előtt az idióták előtt, amig igazából emancipálják őket. — Azután bíráló pillantást vetett néhány halványfoltra a falon. — Már negyedszerre suvasztanak be ebbe a nyomorúságos ócska házba. Hát maga sem talált újabbat, vagy a Sheraton Hotelt? De itt legalább nem kínoznak majd azzal az ostoba léqkondicionáló berendezésükkel. A légkondicionálás okozta nekem a legnagyobb fejfájást, valahányszor elnöki látogatást kellett előkészítenem. Röviddel azután, hogy elődjének, Gheorghe Gheorghiu-Dejnek a halála után átvette a hatalmat, Ceausescu egy titkos moszkvai látogatásról tartós torokfájással tért vissza. Gheorghiu-Dej egy egészen gyors lefolyású rákbetegségben halt meg: az első tünetek torokfájással kezdődtek: amint hazatért egy szovjetunióbeli látogatásról, mindjárt jelentkeztek a szimptómák. Bár nyilvánosan sohasem célzott rá, bizalmas baráti körben Ceausescu mindig azt hangoztatta: cáfolhatatlan bizonyíték áll a rendelkezésére azzal kapcsolatban, hogy engedetlen magatartása miatt besugárzással ölték meg titokban Dejt. Ceausescut tehát pánik fogta el a torokfájás első tüneteinek tapasztalásakor. Az egész világról titokban orvosokat hozattak Bukarestbe : hetekig tartó, nyomasztó korszak volt ez számára. Végül egy nagyon öreg, nagyon konzervatív nyugatnémet orvos nyersen kimondta a valót: — Nézze, uram, ön túl sokat beszél és túl hangosan, ennélfogva a hangszálai borzasztóan begyulladtak. Az orvos régimódi receptet írt elő: kamillateát, tartózkodást minden huzatos helytől, még a ventillátoroktól és a légkondicionálástól is. Ezután minden ventillátort eltávolítottak Ceausescu rezidenciáiról, s a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának épületében is leszerelték a légkondicionáló berendezést. Ceausescu külföldi látogatásai alkalmával, főként ha Északvagy Dél-Amerikában járt, mindig leírhatatlan nehézségek árán állíttattam le a légkondicionálást valamennyi olyan épületben, amelyet meg kellet látogatnia. Többször is megtörtént, hogy a külügyminiszter meg a többi állami méltóság. aki külföldre elkísérte Ceasescut, úgy töltötte az éjszakáit, hogy le kellett záratniuk a szellőzönyílásokat, sőt a huzatos ablakréseket is, valahányszor Ceasescu képzeletbeli huzatforrásokat fedezett fel a hálótermeiben. Ma tehát jelentettem Elenának, mindenről gondoskodtam ebben a tekintetben, jóllehet személyes véleményem szerint a légkondicionálást nemigen fogják leállítatni olyan helyeken, amilyen a NASA űrközpontja Houstonban, vagy a Texas Instruments műszergyárban, Dallasban. Elenától távozva megkerestem az elektronikai csoportot, amely — nyomban megrékezésünk után — ellenőrizni kezdte a lehallgató- és figyelőkészülékeket. Minden falat, padlózatot, mennyezetet és bútort „végig kellett söpörniük" mindazokban a helyiségekben, melyeket Ceausescu és Elena fog igénybe venni. A második emeleten találtam rá az elektronikusokra : épp Ceausescu hálótermét fésülték át meg a szomszédos könyvtártermet, ahol a vezérnek találkoznia kellett a külügyminiszterével és kíséretének többi tagjával, mindjárt másnap korán reggel. Ezeket a szobákat már végigkutatták, miután a Blair House-t átadták a románoknak: A DIE két technikai szakembere végezte el a munkát, akik diplomáciai futárnak álcázva érkeztek Washingtonba, de Ceausescu mindig azt parancsolta, hogy saját biztonsági emberei legalább a hálószobáját, az irodáját és az ebédlőjét még egyszer ellenőrizzék.
