Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-06-19 / 25. szám

Kollázs: Langstein Erzsébet

ni ke!!, az sem magánügy. S ha otthon sikerül, miért ne segítene az ember másnak is?

— Milyen indíttatású, milyen tulajdonságokkal rendelkező ember a jó terapeuta ?

Horváth Józsefné: Dóba 360 betegével és 5 orvosával a világ végén van. de rengeteget segítenek a nővérek, akik egyszerű falusi környezetből kikerült, tisztességes emberek. Mindenki megtanítható, akiben emberi jószándék és segíteni akarás van.

Horváth József: Dobán demokratikus légkör uralkodik. A személyzet és a betegek egyenrangúak, közös megbeszéléseket tartanak. Egy nagycsoportban, amely általában hetente kétszer jön össze, mindenkinek egyformán van szavazati joga. Ezt a „felülről diktált” demokráciát elöbb-utóbb mindenki a magáévá teszi. Ez nem olyan egyszerű, de mindenképpen hatásos. Idegenek többször említették nekem, hogy milyen érdekes, nálunk mindenki köszön. Persze, hisz megszokták, hogy én igazgató-főorvosként minden betegnek köszönök, mindenkit a nevén szólítok, természetesen magázva. Én a legelesettebb értelmi fogyatékos nőbetegeimnek is tudatosan kezét csókolom-ma! szoktam köszönni. Ezzel nemcsak megtisztelem és magamhoz emelem őket. nemcsak rangot adok nekik, hanem kötelezem is őket, hogy valamihez tartsák magukat.

Pálhegyi Ferenc: Felnőttnek kei! tekinteni azt. akivel szembenállók, legyen az szülő, gyerek, beteg stb. A fogyatékos gyermekek szüleit partnerként kel! kezelni. Bár ők nem szakemberek, azért bizonyos dolgokat jobban tudnak a gyermekükről, mint én. Ez a fontos a családterápiái munkában is.

— 77 benne éhek ezekben az esetekben. Mennyire befolyásolja ez a magánéleteteket, a problémáitok megoldását ?

Pálhegyi Ferenc: A házasságterápia nagyon befolyásolja, mert kénytelen vagyunk miatta a saját házasságunkkal is foglalkozni. Bennünk a hozzánk fordulók mintát, példaképet is szeretnének látni, s nem játszhatjuk meg magunkat. Mi sem vagyunk tökéletesek, de a lényeg, hogy a segítségre szorulók érezzék, nem az a jó házasság, ahol nincs probléma, hanem ahol együtt dolgoznak a probléma megoldásán. Erre kel! megtanítani a többieket is. Ne úgy képzeljük el a házasságot, hogy az Ígéret földje. Inkább a pusztai vándorláshoz hasonlít, ugye az is kb. 40 évig tartott. Vannak oázisok, de a legjobb, hogy együtt megyünk végig a pusztán.

Kóger Erzsébet: Folyton felül kel! vizsgálnom magamat. Ezenkívül megváltozott a szemléletem: nem az a lényeg, hogy egy család tagjai külön-külön szépek, okosak és jók. hanem hogy együtt milyenek. S ugyanezt az embernek a saját életében is nyomon kell követnie, mert csak így lehet hiteles, amit nyújtani tud.

Mógor Ilona: És ha az ember abból indul ki. hogy minden gyógyítás alapja a szeretet, és ha én szeretetbő! gyógyítok, az engem mint magánembert is gazdagít. Mert a szeretet kisugárzik és én is visszakapok valamit belőle.

Horváth József: Ez a munka szembesítést, önvizsgálatot követel. Ennek megvannak a veszélyei is, mert ha az ember túlságosan kiüríti magát, akkor a saját házasságát veszélyezteti. Mindazt a feszültséget, amit napközben nagyon emberségesen elviselt, este a feleségére, gyerekeire zúdítja. Tehát vigyázni kell. A vallásos szemlélet bizonyos fokig itt Ls előnyt jelent, mert az embertől egyébként is állandó önvizsgálatot követel, ezáltal az önismerete is magasabb szinten áll.

Horváth Józsefné: Ez a fajta munkahely nagyon sokat ad. Ebből táplálkozunk.

— Köszönöm a beszélgetést.------------------LAMPL ZSUZSANNA

Tisztelt olvasóink

a veszprémi Családterápiás vándorgyűlésről kővetkező szántunkban többet is megtudhatnak.

nő ii

Horváth József: A siker is minősítés kérdése. Ráadásul a szomatikus orvoslás nem annyira sikeres szakma, mint ahogy azt általában misztifikálják. Alkoholbetegségrö! volt szó az előbb. Nyugaton korrekt körülmények között, önkéntesek bevonulásával, az alkoholbetegség legalább annyira gyógyítható, mint a krónikus belgyógyászati betegségek, pl. a magas vérnyomás, a gyomorfekély.

Horváth Józsefné: Korábban én is gyerekekkel foglalkoztam. és tudom, hogy az emberek nem nagyon értékelik azt a fajta segítséget, amelynek nyomán elmarad a fejfájás vagy a bepisilés. mert úgymond „nem csinált vele semmit”. Azaz nem adott gyógyszert, injekciót. csak játszott vele. hát az nem olyan nagy dolog. Nem is ez a fajta ..hálátlanság” fáj. inkább a szakmai meg nem értés és elutasítás. A szomatikus orvos nagyon nehezen tudja elviselni, hogy mi olyasvalamit csinálunk, ami nem mérhető.

Kóger Erzsébet: A laikus számára az orvos a testi medicinát jelenti. Egy szülő számára elviselhetőbb, ha a gyermekének testi baja van. mint az, ha pszichés zavara.

Horváth Józsefné: Visszatérve az eredeti kérdéshez, én belgyógyászként kezdtem, és két éven belül kristálytisztán megvilágosodott előttem, hogy az átlag belgyógyászati osztályokon nem az okokkal, hanem a pillanatnyi tünetekkel foglalkozunk. Amikor már teljesen nyilvánvaló. hogy a gyomorfekély mögött több van. mint amit a tablettával gyógyítunk, igyekszünk befogni a fülünket és a szemünket. Ezért lettem ideg- és elmegyógyász.

Pálhegyi Ferenc: Hogy én miért csinálom a családterápiát? Van ebben egy bizonyos fokú önzés is. tudniillik rájöttünk arra. hogy a saját házasságunkkal is foglalkozvagyok tanúja ennek a folyamatnak. Pl. valaki a zene kapcsán felszínre törő gondolatairól beszél, s egyszeresük azt mondja: Mimikor a bányában dolgoztam, eszembe sem jutott, hogy ilyeneket is tudok gondolni''. Tehát az emberi értékeket kel! megerősítenünk, mert úgy gondolom. ezek mindenkiben jelen vannak.

— A terapeuta az egész folyamaiban kulcsszerepet játszik. Lehel, hogy rosszul látom, de szerintem eredeti foglalkozásotokhoz képest a családterápia nem egy olyan biztos sikerélményt nyújtó munka, mint amikor pl. egy orvos kihúz egy fogat, s ezzel megszünteti a fájdalmat. Mi indított benneteket arra. hogy mégis foglalkozzatok vele ?

Kóger Erzsébet: Az én szakmámban, az ideggyógyászatban a sikerélmény nem olyan biztos, mert sok dologtól függ. Másrészt nehéz sikereket aratni a családterápiával. mert ha sikeres volt. akkor azt is mondhatjuk. hogy a problémát maga a család oldotta meg. ha viszont nem sikerült, az az én kudarcom. A családi légkör és a kapcsolatok javulását én csak közvetve tudom átélni, és örülök, hogy sikerült. De ha az ember eljut odáig, hogy megértse, szeretni valakit annyit jelent, mint szolgálni őt. akkor már az is nagyszerű érzés, hogy képes voltam hozzásegíteni valamihez, ami az ő életét boldogabbá tette. S akkor már nincs is szükségem arra, hogy valaki megveregesse a vállárnál.

Mógor Ilona: Gyermekgyógyászként adtam a gyermeknek egy injekciót, mire az meggyógyult, és ez sikerélmény volt. De amióta a gyermekpszichiátrián dolgozom, én is úgy érzem, hogy nem a siker a fontos, hanem a szolgálat. Persze, örülök, hogy képes vagyok a segítségnyújtásra, s nem csupán kötelességből, hanem örömmel vállalom ezt a kicsit talán katalizátorszerepet: segítek neked, hogy segíthess magadon.