Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-12 / 24. szám
Egy levél nyomában Idős. magányos és beteg emberek vagyunk. Feleségem súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenved, állandóan orvosi megfigyelésle és segítségre szorul Már több mint egy éve beadtuk a járási telekommunikációs központba a kérvényt telefonra, mellékeltem az orvosi és a magalehetetlenségi igazolást is. Azóta számtalanszor érdeklődtünk, de a válasz mindig ugyanaz: műszaki okokból nem szerelhető he a telefon, de továbbra is nyilvántartanak bennünket. Ezzel a válasszal nem elégszünk meg. mert a telefonra éjjel-nappal szükségünk lenne. Kérjük Önöket, ha lehet, segítsenek rajtunk! Köszönjük .megértésüket, tisztelettel Susla Béla. Kosát Jozef Ntkodem mérnök: Viliam Remenár — Járá Viliam Vlad ovié — Mit — Az egyik legnagyobb sunk egyes részein kriti- tehetünk, ha nincs anyagondunk... kus a helyzet gunk? megfizetni a telefon bevezetésének elég magas árát, hanem mert országos méretben nem tudunk olyan telefonhálózatot kiépíteni, amely lehetővé tenné Agalántai járási postahivatal igazgatója, Jozef Nikodem mérnök ottjártunkkor még csak hatodik munkanapját töltötte tisztségében, de a já-Még mindig fényűzés? A Susla házaspárt otthonukban találjuk. A ház körül tesznek-vesznek, amennyire az erejük engedi. A háziasz - szony meglepődve szabódik: — Ejnye, ejnye, nem is tudtam, hogy a férjem a szerkesztőséghez fordult segítségért ... Próbálkozott már mindennel. de csak nem adják a telefont. Aggódik szegény, mert ha éjszaka leszek rosszul, nem tudja mit csináljon előbb, mellettem maradjon-e, vagy fusson a faluba orvosért telefonálni ?!... Nagyon kellene az a telefon, dehát ha nem adják, mit csinálhatunk ... — Még nappal csak-csak, de éjjel nem szívesen zavarja az ember az idegeneket. A sógorék elég messze laknak, amíg odaérek, sok minden történhet ■... Ha nem lennénk ilyen betegek, elkerülnénk a telefont — habár a Pozsonyban és Diószegen élő gyerekekkel is könynyebb lenne a kapcsolatunk —, de igy valóban szükségünk van rá. A feleségem kilenc éve rokkantnyugdíjas, én öt éve hagytam abba a munkát. Kovács voltam a diószegi állami gazdaságban, a munkámat pontosan végeztem, de ha igazam volt, nem engedtem a magaméból. Most is úgy érzem, jogos a követelésünk, ezért merészkedtem a szerkesztőséghez fordulni segítségért — magyarázza Béla bácsi. A nemzeti bizottságon Kiss Mária jól ismeri Susláék gondják. — A telefonhiány nemcsak nekik okoz gondot, másoknak is. Nekünk, a nemzeti bizottság dolgozóinak odahaza egyikünknek sincs telefonunk, sőt még az elnökünknek sem! Akinek napközben sürgős elintéznivalója akad, az a postára szalad, az idősebbek, betegek meg ide jönnek, ha orvost akarnak hívni. Susláék igénylését mi is sürgettük már, de a járási postán mindig akad kifogás bőven ... Hogy jelenleg mi a helyzet, azt talán a postán jobban meg tudnák mondani. A posta dolgozója. Rovenszky Zsuzsanna, már kicsit bizakodóbb: — Egy jó hónapja, hogy átkapcsolták a telefonokat a kürti központba. Amíg diószeghez tartoztunk, csak négy vonalunk volt, most van tíz. Már egyenesen hívhatjuk a környéket, hamarabb szabad vonalhoz juthatunk. Kaptunk a faluba két automata készüléket is — a lakosság igényeinek kielégítését. A telefonhálózat és főleg a központ műszaki állapota sok helyen olyan elavult, hogy bővítése már nem jöhet számításba. a kicserélésére pedig nincs fedezet. Az előrehaladás csigalassúságú. és az ebből adódó elégedetlenség pedig országszerte egyre fokozódik. Levélírónk nem az egyedüli, aki szerkesztöségünk-KONOZSI ISTVÁN felvételei A Susla házaspár az unokával sajnos, csak az egyik működik —, ez is segít egy kicsit, mert akinek nincs telefonja, annak már nem kell az idegeneket zavarnia, ha telefonálni akar. elég eljönnie a posta melletti automatához. Azért jó lenne, ha az igénylők megkaphatnák a saját készüléküket, mert ezzel az én munkám is kevesebb lenne ... A telefon ma már nem fényűzés, hanem szükséglet, amely hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Sajnos, még nem mindenütt és mindenki számára elérhető. Nem azért, mert nem tudnák höz fordul. Főleg idős emberek a panaszosok, akik magukra maradva egyedüli segítségnek vélik a telefont, mellyel orvost hívhatnak, távol élő gyermekeik szavát hallhatják, vagy barátaikkal szót válthatnak. Mindenesetre: a telefon a mai rohanó világban közelebb hozza az embereket egymáshoz, segít ügyes-bajos dolgaik intézésében. Már ahol erre lehetőség van. Mert amint láttuk. Kosúton nem elég hozzá a polgár kérvénye és pénze. rás telefonproblémáját már jól ismerte. — Ez az egyik legnagyobb gondunk. A telefonhelyzet a legrosszabb. Itt fekszik a kimutatás előttem, miszerint 54 olyan kérvényt tartunk nyilván, amelyet több mint tíz éve nyújtottak be. Sellyén például még 1977-ben kérvényezett egy lakos telefont. Szereden pedig 1974-ben a készülék áthelyezését. A mai napig-nem elégítettük ki kérésüket. A kérdést én is feltehetném magunknak : milyen szolgáltatást nyújtunk a lakosságnak, ha ennyi idő alatt sem vagyunk képesek bevezetni, vagy áthelyezni egy telefont? Sajnos, a megoldás kulcsa nem a mi kezünkben van. A hálózat elavult, a telefonközpontok még az 1937-es rendszer szerint működnek, vagyis itt még a telefonközpontok első generációját használjuk, holott a világban már a hatodiknál tartanak, s „normális" körülmények között nekünk is legalább a harmadiknál kellene lennünk!... — kesereg az igazgató. Hogy a járási áttekintésünk pontos legyen, az igazgató a körzeti javítók vezetőjének. Viliam Remenárnak adja át a szót: — Járásunk egyes részein kritikus a helyzet. Például Nagymácsédon, Nagyfödémesen még a hetvenes évek elején készült el a telefonközpont, azóta már betett a kapacitása, új vonalak nyitására nincs lehetőség. Hasonló a helyzet Jókán is. ahol a nemzeti bizottság már azt is felkínálta. hogy társb« fektetőként hozzájárul a telefonve: rl léshez. Nagyon rossz a városok -*■ például Galánta és Szered — közötti kapcsolás is. A galántai járási postahivatalban ez év május elsején 2 226 új kérvényt tartottak nyilván, és 199-en kértek a telefonkészülék áthelyezését. Egy évben átlagosan hatszáz készüléket helyeznek üzembe. nö 6
