Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-06-12 / 24. szám

Visszhang

— Mi több telefont is be tudnánk vezetni, ha lenne hozzá anyagunk. De nincs kábel, nincs telefonközponti berendezés. Az állam évente rengeteg pénzt fektet a távközlés felújításába, bővítésébe, de nem eleget. Mi évente 250 ezer koronát kapunk az egész járásra, de hiába van meg a pénz, ha nincs anyag, amivel dolgozhatnánk! Most már május közepe van de az idén még egy darab anyagot sem kaptunk ... — panaszkodik Viliam Vtadoviő műszaki igazgatóhelyettes.

Közösen nézzük át a kosúti lehetőségeket. Ez év márciusának végén 12 szabad vonal volt, a körzeti központ megterhelése jelenleg 79 százalékos ez legfeljebb 95 százalékig fokozható. A jelenlegi 24 kérvényezőnek elméletileg tehát csak a felét tudják kielégíteni. Előnyt élveznek a régebbi kérvényezők és az indokolt esetek. Persze, azt is szem előtt tartják, ki milyen messze lakik a telefonközponttól — és nem az utolsó telefontulajdonostól, ahogyan azt a lakosok gondolják! —. milyen nagy a telefon bevezetésének költsége.

Susláék esetét már fölülvizsgálták, kérésüket indokoltnak tartják annak ellenére is, hogy a bevezetés 10 200 korona befektetést igényel. Sajnos, anyaghiány miatt eddig nem sokat tehettek.

— Susláék hajlandók lennének a költségekhez is hozzájárulni, de ezt az előírásaink jelenleg nem teszik lehetővé. Reméljük, rövidesen mi is önálló vállalat leszünk és áttérünk a piacgazdálkodásra, ennek következtében saját érdekünk lesz, hogy minél több telefont szereljünk be, minél kevesebb költséggel. Lehet, hogy akkor előnyben részesítjük majd a költségekhez való hozzájárulást is. Jelenleg járásunkban 13 920 telefonkészülék működik, számuk havonta átlagosan 60-nal bővül. Legnagyobb hátrányunk, hogy a meglévő 30 telefonközpontból 10 már teljesen betelt, azokban a körzetekben nem lehet bővíteni a hálózatot. Tehát elsősorban új központra van szükségünk. és természetesen kábelra, hogy dolgozni tudjunk — szögezi le a műszaki igazgatóhelyettes.

Levélírónk és a többi telefonkészülékre váró polgár is csak reménykedhet abban, amitől mindnyájan a javulást várjuk: az önálló vállalatok létrehozásában, a piacgazdálkodásban. a kifogástalan anyagellátásban, a dolgozók érdekeltségében. Mert amíg ez nincs meg, addig minden folyik a maga régi medrében, és a hivatalnak nem igazán érdeke, hogy a telefonigénylő a lehető legrövidebb időn belül megkapja a készüléket.

H. ZSEBIK SAROLTA

Tisztelt szerkesztőség!

Kétgyerekes családanyaként vettem a bátorságot. hogy írjak Önöknek egy otyan témával kapcsolatban, amelyhez talán nem is elegendő, hogy „csak" anya vagyok, és nem pszichológus vagy orvos.

A 15. és 16. számban is olvastam az abortuszról, az abortusz ellen, hogy a magzat is ember, és ilyen dolgokról. Szerintem ez nem helyes. Hogy miért ? Mint írtam, két gyermekem van, 8 és 3 évesek. Mostanáig határozottan eldöntött kérdés volt számomra, hogy ha teherbe esnék, nem vállalnám a harmadik gyereket. És most meginogtam. Komolyan nem tudom, mit is csinálnék. és mindez a cikk hatáséra. Egy olyan filmet, mint a „Néma sikoly", már talán meg sem mernék nézni. Biztosan nem én vagyok az egyetlen nő, aki így érez Valahogy az az érzésem, mintha helyettem döntenének, de legalábbis megpróbálnák befolyásolni a döntésemet egy olyan dologban, ami csak (ránk — szülőkre) tartozik. magánügy. Itt nem volna szabad más véleményére hallgatni, mert itt egy gyerek sorsáról van szó, és azt a gyereket nekem kell vállalni, ezáltal nekem kell felnevelni, és nem mindegy, hogy hogyan. Ezért úgy gondolom, a szülők többsége maga is képes eldönteni, hogy vállalhat-e több gyermeket mert azért a gyermekért elsősorban ők felelnek. És kérdem én. mi fesz egy olyan gyermekből, akit csak egy ilyen cikk, vagy film hatására tartanak meg, és az idő múlásával a szülők rádöbbennek, hogy nem tudnak vele foglalkozni, nincs rá idejük, elhanyagolják, s a gyerek csak úgy van. kallódik valahol. Nincs elég szerencsétlen gyerek a gyermekotthonokban? Csak azért szüljünk, hogy gyarapitsuk a számukat? Tudják mit, inkább egy néma sikoly, mint az hogy egyszer majd megkérdezze tőlem az a gyerek! „miért is szültél meg engem 7’

A férjemék tizenegyen voltak testvérek, és higygyék el. nem elfogultságból mondom, de mind a tizenegyből olyan rendes, normális, becsületes ember lett hogy félek, én nem vagyok képes a két gyerekemből olyan embereket nevelni. Hiába fordítom rájuk minden szabadidőmet kevés, még több időre, még több türelemre fenne szükségem. Mindig csodáltam az anyósomat hogyan vök képes így teljesíteni ezt a nehéz feladatot honnan vette a bátorságot hogy annyi gyereket felneveljen. De ismerek olyan tízgyerekes családot is. ahoi a gyerekek piszkosak, éhesek, rossz rájuk nézni, és mindez csak azért mert az .abortusz gyilkosság 7' Amit viszont én ennél a családnál látok, az a legaljasabb, legalattomosabb gyermekkínzás

Döntsék el. mi a jobb. Szerintem nincs jogunkban befolyásolni egymást az kyen fontos kérdésekben, és az ilyen cikkekkel akaratlanul is azt tesszük Az én véleményem, hogy tőlünk függ, milyen embert nevelünk abból a gyerekből, akit megszültünk, ezért mi döntsük el. vállaljuk-e vagy sem.

Tisztelettel: K. Mária (teljes név és cím)

Tisztelt Nő szerkesztősége!

Érdeklődéssel vettem kezembe az abortuszról szóló cikket. Elolvasása után meg kell állapítanom, hogy a riporternő ugyan meg kellett, hogy kérdezze a tizennyolc éves fiatalokat, már csak azért is, hogy akit érint a dolog, tássa, mennyire felvilágosultak ezek a fiatalok. A feltett kérdésekre viszont nagyon rossz helyen kereste a választ. Mert az ő válaszuk inkább csak jelenlegi nézet, ami tekintve, hogy ezek a fiatalok csak tanulni tudnak, élni még nem, szerintem nem mérvadó. Van elképzelésük a családi életről, de hiába érettek, még mindig éretlenek. Nem ismerik a szülői gondokat hisz nincsenek ilyen gondjaik.

Nem tudják, mi az, havi 5 000 korona fizetésből 3 gyerekkel megélni, mikor a tavasszal vásárolt ruhák őszre már kicsinyek. Falun élünk, férjemmel mindketten egy szövetkezetben dolgozunk. Három fiunk van, 8. 7, és 5 évesek. Három éve építettük fel a házunkat. Mindketten ingázunk. Alvó gyerekeinket minden reggel a nagymama kelti. A gyerekeim sokszor mondják: „anya, már megint munkába mész, megint nem te fogsz felkelteni, jobban szeretnék itthon ebédelni, sokat akarok veled termi", de dolgoznom kell. mert egy fizetésből nem élnénk meg. .Jobb lenne, ha háztartásbeli lennék, a férjem keresetéből éppenhogy csak ruhára telne. így is leghamarabb az édesanyámtól kapok ruhát, pedig nem pazarolunk. Férjemmel együtt osztjuk be a pénzt. Ő nem dohányzik, nem kocsmázik, mégsem dúskálunk. Hét kérem, akkor hogy vállaljon egy nő 5—6 gyereket? Ma nem is divat a sokgyerekes család, és azonkívül nyomorogjanak ? Ha a gyerek valami újat. szebbet kér, az legyen a válasz mindig, hogy nem telik rá? Márpedig minden anya a lehető legjobbat legtöbbet akarja megadni a gyermekének, mert az neki legféltettebb kincse.

A másik dolog, hogy a gyermekneveléshez idő is kell. Mi reggel megyünk el otthonról, délután négy óra körül érkezünk vissza, és akkor jön, hogy „fiam, öltözz már át egyél már. mutasd a leckéd stb.", És csak szó/ongatom őket mert mesét is akarnak nézni, és nyolckor már az ágyban kell lenniük.

Múltkoriban megismerkedtünk két skandináv házaspárral. Amikor este kilenckor elköszöntünk tőlük azzal, hogy korán reggel munkába keß mennünk, megjegyezték, hogy náluk a többgyermekes anyák nem dolgoznak. Szerintem, ha a mi férjeink is rendesen meg lennének fizetve a munkájukért a mi gyerekeinknek sem kellene már kiskoruktól ilyen rohanó, ideges életet élni. Én öt évig voltam odahaza anyaságin. És csak a pelenkát főzést takarítást ismertem. Teljesen elidegenedtem az emberektől. És ez sem jó.

Tisztelettel: T.-né (Teljes név és cím)

nő 7