Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-12 / 24. szám
ember kinyújtott karral tartja a kagylót, s még úgy is hasogat a dobhártyája ... Nos, én a beat-nemzedék utóvédjéhez tartozom. az üvöltés több fajtáját ismerem — a múltból is. s elmondhatom: hallottam az elmúlt hónapban „demokratikusan" kooptált, ifjú magyar szövetségi „honatya" urat üvötteni így — velem, merthogy merészel önálló véleményem lenni és az nem egyezik az ő mozgalma véleményével ... Legszebb igéiket soroltam neki viszonzásul, hogy demokráciát akarok, toleranciát hirdetek, közmegegyezést, elfogadom a mások másságát és más véleményét, csak egyet nem teszek meg soha: nem a kabáthajtókára tűzött jelvény alapján ítélem meg, ki a jó ember és kit kell sárba taposni. Egyáltalán: miért kell bárkit is sárba taposni? Hathetes üvöltés közepette tedübörögtek a kampány hernyótalpasai. De én még mindig émelygek a rágalmaktól, a mocskotódásoktól, a lakájszellem „szép" példáitól... Politika és etika? A hatalom holdudvarában furcsa tánc járja, furcsa mandátumtánc, az „oszdd meg és uralkodj" nótájára ... (régi betegségünk!) A koreográfia szerint pedig: mindenki lépik egyet. „Ha nekem van egy nacionalista pártom, állíts ki te is egyet, és kiáltsuk együtt: le a nacionalizmussal... Az igazán bagatell, hogy nemzeti színekben mi pompázunk, a hogy a mi jelszavunk, hogy „aki x/y nemzetiségű, az ránk szavaz" ... Mondtam, a beat-nemzedék utóvédjéhez tartozom, az elveszett generáció tagjai közé'. Sok furcsaságot megértem már. Még azt is, hogy volt egyszer egy híres levél, melyet köznyelven úgy emlegettünk csak: >rA rablók levele a tyúktolvajokhoz", s arról szólt, hogyan nem szabad szétlopkodni a köztulajdont. Igaz, azok a levélírók nem rendeztek szimpóziumot „etikából és politikából". De a nacionalizmus, a konfrontáció vádját ők is könnyen rásütötték an-a, aki nembehódolni akart, hanem emberként, tetjesértékü honpolgárként akarta élni életét... Gondolkodom, tehát... Van rá két egész esztendőm. Valamelyik zseniális klasszikus mondta egyszer régen, hogy etika és politika összeegyezhetetlen két dolog. Látom már: bizony igaza volt. És van. Tűz és viz — etika és politika — szimbiózisa akkor is lehetetlen, ha arról nemzetközi szimpóziumot rendeznek, prominens egyéniségek részvételével. A derék ideje tartó demokráciákban sem megy együtt a kettő. Még az angol parlamenti pártok hidegvérű öregurai (és ifjai) is produkálnak olykor vita helyett veszekedést, útszéli dolgokat. A franciák, szellemesen azzal védekeznek: a politikai csatározásban azt mondani a másikra, hogy gazember, csak azt jelenti, nem értek veled egyet, más a véleményem ... i értelemben vett morált, toleranciát, etikát a politikában hát ne várjon az ember. Főleg ne olyan társadalomban, amely negyven valahány éven át az egypártrendszeri kizárólagosság bezártságát „élvezhette" kedvére, s most, hogy láncait levették róla, őnnen szabadságérzetétől elbóduftan lohol körbe-körbe, azt hívén, ez itt maga a szabadság végtelen mezeje, holott a korábbi jói-rosszul kitaposott ösvényeken kereng, merthogy hatalmat és hatalmi struktúrát egyet ismert csak: a totalitarizmusét, így saját hatalmát is erre próbálja felépíteni... Minden forradalom erőszakos, mégha vérteien is. Minden hatalom az egészet akarja, s aki olyan szerepbe kerül, hogy onnan diktálhat is, diktál ... Kicsire nem nézünk... Haflottak már üvöltő telefont ? Olyat, amikor az V. KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE
