Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-12 / 24. szám
A századunkban végbemenő nagyfokú iparosítás és a rohamos műszaki fejlődés maga után vonta az energiaigény növekedését. A fosszilis tüzelőanyagok kimerülőben vannak. A folyóvizek által megtermelhető villamos energia csak kis mértékben tudja pótolni a hiányokat. Új energiafonások után kell nézni. Mikor 1938-ban Hahn és Strassmann fölfedezte az atommaghasadást, már előre meg lehetett jósolni, hogy a tudósok egy nagyon hatásos energiaforrásra bukkantak. 1942-ben Fermi és társai felépítik az első atomreaktorokat, vagyis szabályozni tudják a maghasadás láncreakcióját és az ott keletkező óriási hőmennyiséget. Az első atomerőmű felépítésére még várni kellett egészen 1954-ig, amikor Obnyinszkben (Szovjetunió) üzembe helyezték a világ első ilyen erőművét (csupán 5 kW teljesítménnyel). Közben a hirosimai és na gaszaki katasztrófa megmutatta a világnak, hogy milyen fantasztikus erővel van dolgunk (ha nem szabályozzuk). Ezek után aránylag gyors ütemben fejlődött ki az atomipar. egyik atomerőmű a másik után épült, elsősorban a gazdaságilag fejlett nagyhatalmak országaiban. Az aránylag nagy mennyiségű hasadóanyag-tartalék (az urán és az ebből keletkező plutónium) hosszú időre biztosíthatja a szükséges energiát az emberiségnek. Azáltal azonban, hogy szétromboltuk azt atommagot, egy nagy és láthatatlan veszélynek, a sugárveszélynek tettük ki az embert. Az atomipar tervezői nagy körültekintéssel, maximális sugárbiztonságra törekedve építették az új objéktumokat. A biológiai védelemnek, többszörös biztonsági berendezéssel, szinte 100 %-nak kell lenni. nem tudtuk, milyen erő van az emberiség kezében. Ez a baleset megrendítette a világot, az emberek hite és biztonságérzete megingott. A nemzetközi környezetvédő szervezetek (Greenpeace) riadót fújtak. Az emberiség félelme megnőtt. Az egyszerű ember olyan, hogy azt mondja: a füstölgő kémények láthatóak, de az atommag sugárzása nem, mégis körülöttünk ólálkodhat... Azt persze nem tudja — mert nem tudatosíttatták vele —. hogy a kéményekből hömpölygő és városokra nehezedő füstfelhök sokkal nagyobb menynyiségü káros, sugárzó (főleg alfa-sugárzó) atomi részecskét tartalmaznak, mint egy korszerű atomerőmű környezete. Azt be kell vallani, hogy az atomiparnak van egy nagy hiányossága: a reaktorban keletkező hulladékanyaggal (hasadási termék) nem tud mit kezdeni. Ennek a kérdésnek végleges megoldása még hosszú évekig eltart. (Jelenleg a legmegbízhatóbb megoldás az elhagyott bányaaknákban való tárolásuk, igy nem veszélyeztetik a környezetet:) Visszatérve a csernobili katasztrófához: ott az emberi felelőtlenségnek és hanyagságnak az „eredményeit" tapasztalhattuk. Tudnunk kell: az elmúlt húsz évben a szovjethatalom fittyet hányva az IAEA többszöri figyelmeztetésére, nem épített reaktorai fölé másodlagos védelmet (konteimentet). E tapasztalok alapján arra a következtetésre jutottunk: ahhoz, hogy egy társadalom ilyen veszélyes eszköz birtokosa, kezelője és használója legyen. magas fejlettségi szintet kell elérnie. Nem csupán az általános kultúrszint fontos, hanem a technikai kulturáltságnak és fejlettségnek magas színvonala is megkövetelem NEM KELL FÉLNI AZ ATOMTÓL! Miután létrejött a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA), nagyon szigorú nemzetközi előírások szabályozzák nemcsak az objektum elhelyezésének. építésének és üzemeltetésének fettételeit, hanem a környezet ellenőrzését és biztonságát is. Jelenleg az atomerőmüvek és környezetük biztonsága olyan magas szintű, amilyen egyetlen más ipari létesítményé sem. A több kilométeres védőzónán belül rendszeres mintavétellel és pontos méréssel állandó felügyelet alatt vannak a környező folyók, a föld feletti és alatti vizrétegek, a környező légkör és növényzet. A legcsekélyebb eltérés is okot adhat az üzemeltetés beszüntetésére. Ennek ellenére előfordulhatnak kisebb-nagyobb balesetek (lásd USA, Anglia), és sor kerülhet csekély mértékű sugárzás kiszabadulására. Míg be nem következett az összhatásában Hirosimát és Nagaszakit felülmúló csernobili katasztrófa 1986-ban. dő. Míg ezt az adott társadalom nem éri el, nem való a kezébe ez a veszélyes játékszer! A szovjet társadalomban a jelenleg zajló átalakulás mutatta ki igazán ezen feltételek hiányát. Hiába építik ki nagy anyagi áldozatok árán a nagyon fejlettnek tűnő tudományos-műszaki csúcslétesítményeket. ha a társadalmat, a népet egy óriási szakadék választja el ettől. Hiányzik az össztársadalmi, általánosan fejlett bázis az atomenergetikához is. A világ és Európa népein félelmetes tömegpszichózis uralkodott el: eket mindem, ami a rejtélyes, láthatatlan sugárzással függ össze. Pedig az ellenőrzésnek megvan a széles nemzetközi hálózata (Csernobilt is a svédek jelezték legelőbb!) A környezet megengedett maximális sugárdózisa állandóan csökken. 1953-ben még évi 30 röntgenben szabta meg a felső határt egy nemzetközi konferencia, ma az illetékes nemzetközi szervezet csupán 5 röntgent engedélyez 30 év alatt (évi 0,11 r). Az elmúlt két évtizedben először Közép-Európában, a szomszédos Ausztriában uralkodott el a tömegfélelem, majd nálunk is. Ennek egyik példája a pozsonyi iskolareaktor sorsa körüli harc. mely nagyon ártatlan dolognak indult, pár száz kW teljesítményre tervezve. Az ellene felhozó« érvek közül jelenleg egy elfogadható: a rá szám nagy összeg (kb. 200 millió korona) más, sürgetőbb célokra való felhasználása. Csehszlovákia lakosságának nagy része harcol a mohi. temelíni erőmű felépítése ellen, pedig mindkét lokalitást az NAÜ szigorú követelményeinek megfelelően választották ki, s a szellözökéményen kikerülő radioaktiv por mennyisége is csupán százaléka a hazai szabvány által megengedettnek. Az NAÜ szakértői megvizsgálták a hűtőtornyok környezeti hatását is: 10 kilométeres körzetben az átlaghőmérséklet nem több. mint 0.15 C fokkal emelkedik, a köd megmaradásának időtartama pedig 10 százalékkal nő. Az atomenergiára szükség van mindennapi életünkben. A biztonságos üzemelés és a környezetvédelem feltételei adva vannak; ha betartunk minden biztonsági előírást. A társadalom és az általa kiválasztott felelősök magas műveltségi és megbízható morális, valamint műszaki kulturált sági szintje a záloga az atomenergia biztonságos hasznosításának. De nemcsak annak, hanem mindennapi életünk általános biztonságának és környezetünk következetes védelmének. DUKA-ZÓLYOMI ÁRPÁD kutatómérnök, atomfizikus PRIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELE
