Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-05-01 / 18. szám
\san minden az ellenkezőjére fordult. Most meg csak állunk, várunk, nehezen mozdul valami is — értékeli a helyzetet Czafik Géza bácsi. A szövetkezet irodájában Mikolai Vince mérnök-közgazdásztól feéfdezem: — Milyenek a szövetkezet gazdasági kilátásai? Könnyű dolga lesz az új elnöknek? Az elnökválasztás nagy javulásokat, változásokat nem hozhat. A külső hatások nagyon legyengítik gazdálkodásunk színvonalát. Tavaly csak 3 millió korona nyereséget tudtunk kimutatni az előző év 12 milliójával szemben, amikor még nem volt ilyen magas a föld- és béradó. Az állami költségvetésbe a biztosítási díjon kívül 15 millió koronát adunk ... Ha ezen nem változtatnak, bizony, nem nézünk valami rózsás jövő elé. — Ön szerint Fehérváry mérnök mivel érdemelte ki a tagság többségének bizalmát? — Fehérváry mérnök eddig mint energetikus nem állt közvetlen kapcsolatban az emberekkel. Így senkinek sem csinált sem jót, sem rosszat. Aki ma emberekbe ütközik, az nem kap bizalmat. A nagy demokráciában azt választják, aki simogatja őket, nem aki szigorúan megköveteli a munkát. Csakhát mit ér az a vezető, aki nem kéri számon a teljesítményt? Az előző elnök szigorú és következetes volt, tudta, mit akar, és ezt el is érte az embereknél. Mert különben nagyon emberséges volt. — Akikkel eddig beszéltem, mind azt állították, hogy az első szavazás volt a hiteles. Az ön véleménye? — Szerintem sem az egyik sem a másik nem volt jogerős. Egyiken sem kapta meg az elnök a tagság kétharmadának szavazatát. De én nem vagyok jogász ... A jogászt aznap, sajnos nem találtam. Az ő véleményét Így nem tudtam kikérni. AZ EMBERSÉG MAGASISKOLÁJA Másnap Fehérváry Jenő mérnök, a szövetkezet elnöke ugyancsak „felpaprikázva" fogad. Időbe telik, amíg megnyugtatom, én nem felforgatni jöttem ide, hanem az alelnök udvarias meghívására. De az már csak természetes, hogy ilyen esetben nem elégszem meg a vezető véleményével, kikérem a többiekét is. — Szükség volt az elnökválasztásra ? — Nem. És nagyon rosszkor történt — feleli szűkszavúan, és többet nem is hajlandó hozzátenni. Megértem, sőt együttérzek vele. Nincs könnyű dolga. Nem lenne itt semmi baj, ha a tagság végre megnyugodna. De a helyzet nem, és nem akar megnyugodni. Pedig a környező szövetkezetek elnökei őt már befogadták, elismerik. Csakhát itthon van még probléma ... A tagság által emlegetett öt vezetőt semmiképpen sem adhatja fel, hiszen jó szakemberek. Hol venne helyükbe másokat ?! I arga Tibor: Kor:asztoan hízott ben- Szabó bereite: Megnwtulom az igazat niik. az lett a veszte az uraknak, ha nem tetszik is! Tetóez László mentők: Lzt akartuk ... <'!) PRIKLER LÁSZLÓ felvételei Mikolai I inee mérnök: Mit ér az a vezető, uki nem kéri számon a munkái? valamelyik ágazatvezetö helyébe lépjek. Én senki leváltását nem akarom szorgalmazni. Tévednek, a tagok, ha azt gondolják, hogy engem félrevezettek az ágazatvezetők. Én tudtam emberi gyöngéikről, de mindenekelőtt a szakembert, a munkájukat becsültem bennük. Arra pedig mindig ügyeltem, hogy a legkeményebb bírálat mellett is figyelembe vegyem az embert, akivel holnap is együtt kell majd dolgoznom. Ez volt a krédóm, s ma is ehhez tartom magam. Ami történt, azt az országos helyzet váltotta ki, a pozitívumot kell kivenni belőle, a hiányosságokból pedig tanulni. Bele kell nyugodni a történtekbe, és hozzá kell látni a munkához. EPILÓGUS A volt elnökkel szótlanul, elgondolkozva távozunk a szövetkezetből. Mindkettőnk őszinte sajnálatával a kialakult helyzet iránt. Kimondatlanul lóg a levegőben a kérdés: kinek volt erre szüksége, és miért? Felborult a tagság egyensúlya, megrendült a bizalma, lelassult a termelés. Közben sok minden megváltozott. Most már csak az erős akarat segíthet: a tagság összefogása, a helyzet megértése. Elvégre az ő jövőjükről van szó. S ez a jövő csak kemény munka árán lesz rózsás. Nem szabad hát feladni! H. ZSEBIK SAROLTA Kása Imjos: Szerinttink az első választás az érvényes I alentin Manu: Iamogutttunk uz áj elnököt, csakhát... Kubttur Árpád: A demokrácia nem uz, hogy ok nélkül elzavarhatják az embert A kertészeti dolgozók véleménye: A'em az elnököt akarták k’váltani. vagyis nemcsak öt. .. A rendkívüli vezetőségi gyűlésen a termelési részlegeket képviselő vezetőségi tagok egymás után állnak elő a már nekem is elmondott érvekkel, kifogásokkal. Állítják, hogy azok, akik 10—15-éve a szövetkezet ben dolgoznak, határozottan követelik Gaál Sándor visszatérését, sőt ezt sztrájkkal akarják kikényszeríteni. Nem tudják megérteni. miért váltották le. ha nem bűnös, illetve miért „kennek rá" mindent, amikor egyedül nem lehet mindenért felelős. Csak azért mert jött néhány fiatal a NYEE-töl, és felforgatta a szövetkezetei?! S miért akar Gaál Sándor elmenni a szövetkezetből, ha itt szükség van rá?! Gaál Sándornak a lelke mélyéről jönnek a szavak, nem hiányzik belőlük a segítségnyújtás szándéka sem. Csak a körülmények ... CtÁmztmm nlUwÁrft r-r>rv-i LX vtu11 lUi iTixt Trnnoutvnv onCiiCTC ovi11 i\u zömbös a szövetkezet jövője, az a gazdaság, ahol legtermékenyebb éveim munkáját hagytam. Tudnék örülni annak, ha továbbra is jól menne a szövetkezet. Mert az emberekkel a viszonyom jó volt, s még mindig ezt érzem. De semmi esetre sem kívánok zavaró tényezőként jelen lenni a munkában. Ha segíteni nem tudok, gátolni nem akarok. Különösen nem azzal, hogy az általam is elismert, jó szakemberként számorrtartott nő 6
