Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-09 / 2. szám
CSALÁDI KOR Hogyan élünk — harmincon innen és túl? A? első kérdés, melyet véleményem szerint a fiatalok helyzetével kapcsolatban meg kell fogalmaznunk, a kezdet, az alap kérdése. Miből is induljunk ki? A válasz önmagát kínálja: természetesen a házasságból, mely egyike legbonyolultabb társadalmi kapcsolatainknak; és életpályánkat legjobban és leghosszabban befolyásoló kötelékeinknek. Hiszen egy fiatal ember, aki huszonöt éves korában házasságot köt, a gyűrüváltássai negyven közösen eltöltött évre mond igent — már ha közben el nem válik! A fölmérések azt mutatják: a csehszlovákiai fiatalok számára a házasságkötés, családalapítás egyike a legfontosabb életcéloknak. Vajon miért ? Miért a házasságot, családot tartják a legfontosabb értéknek az életben? Mi ez a különleges „értékpreferencia"? A kimutatások szerint Csehszlovákiában a fiatal fiúk 40 és a lányok 60—70 százalékának a legfontosabb célja a házasságkötés, családalapítás. Sőt, a házasság, a család fontosságát nemcsak hangsúlyozzák, hanem öt évvel korábban is házasodnak, mint a fejlett európai országok fiataljai. Miért ez a nagy sietség? (Ezzel a kérdéssel egyáltalán nincs szándékomban lebecsülni a családnak mint a társadalom alappillérének jelentőségét, szerepét.) Okot persze számtalant találhatunk: mondhatjuk például, hogy azért házasodnak oly korán fiatajaink, mert „kénytelenek" — gyereket várnak, vagy már megszületett a közös gyerek. Az 1988-as évben például — az új interrupciós törvény életbelépésének éve! — a házasságok 45 százaléka premaritátis (házasság előtti) terhességből köttetett. Vagyis minden második menyasszony terhes volt, mikor bekötötték a fejét. A másik (s lehet, hogy a legfontosabb ok!): a házasságkötés fiataljaink számára egyben gazdasági „kényszerűség", mely részben megoldja anyagi biztosítottságukat, s lakásgondjukat. (Nálunk ugyanis szinte elképzelhetetlen, hogy egy nem házas, nem férjezett fiatal ember — lakáshoz jut.) A következő dolog, mellyel számolnunk kell: a fiatalok egy bizonyos koron túl már önállósulni szeretnének, függetleníteni magukat a szülőktől; ez a törekvésük viszont nagyon is fiktiv. Egy olyan széles körben bevetett viselkedésmodellt tükröz, melyet valójában a társadalom suggal számukra. A fiataloktól ugyanis elvárják, ha felnőnek és iskoláikat befejezik — családot alapítanak majd, és dolgozni fognak. Többek között ezért is hangsúlyozzák a fiatalok a család és a „boldog családi élet" font osságát, mivel ténylegesen más modelljeik nincsenek; vagy ha vannak is, megvalósítani azokat nem képesek. Ehhez társul még az a körülmény, hogy egy olyan társadalomban, ahol minden - ki vagy majdnem mindenki nős vagy férjezett, azokra, akik nem mentek férjhez vagy nem nősültek meg, úgy tekin-Szociológusaink egyre többet foglalkoznak a fiatalok és a fiatal családok élethelyzetével, lehetőségeivel. Következő írásunkban Hana Navarová, a Csehszlovák Tudományos Akadémia szociológusa a kalauzunk, aki néhány közérdeklődésre számot tartó kérdésre keres érdemi választ. tenek, mint „deviáns magatartású, alacsonyabbrendű, nem teljes értékű emberekre". Egyszóval, fiataljaink azért alapítanak családot oly korán: mert elvárjuk tőlük, mert ezt teszi körülöttük a legtöbb ember, mert ezt tekintik a2 érettség jelének, mert ezt sugallja gazdasági — és szociokulturális valóságuk A házasság eszköz a kezükben, méllyé a „felnőtt ember" státusát megszerezhetik, s a vele járó privilégiumokat. 4 házasság a fiatalok számára a cseh szlovák társadalomban nem csak a csa ládalapítás feltétete; nem kis részber elidegenedésüket kompenzálják vele önmegvalósítási lehetőségeik szűkös ségét, vagyis olyan „idealizált" állapot nak tekintik, melynek intimitást, stabili tást kell nyújtania, lehetőséget az ön megvalósításra. Vagyis olyan értékeket melyeket a fiatal ember sehol másut nem talál meg, se az elindító család ban, se a munkahelyén stb. Így tehát < házasság tűnik az egyedüli kiútnak mely látszólag szabadságot kínál, önál lóságot, a „felnőtt ember" státusát, tfiatalok nagy része az elején nem tuda tosítja (lényegében nem is tudatosíthat ja) azokat a gondokat, mellyel a házas ság majd együttjár. Azt esetleg mé< elismeri, hogy anyagilag nem lesz köny nyü, de a többit —hogy a házassál váltást is jelent, életmódban, életsti tusban, részben életfelfogásban, olyai kötelességeket, melyek egy szabac életfelfogással összeegyeztethetetlenel — már nem látja. Különösen a fiatal lányok, nők han< súlyozzák a család elsődlegességét, ví logatás nélkül szinte minden lány lei főbb célja: még a huszonötödik szüli tésnapja előtt „elkelni". Ez a tény mii denesetre híven tükrözi azokat a körű ményeket, melyekkel a fiatal lányok társadalomba való kilépésükkor szén besülnek, a munkába lépésnél stb. Annak a szemléletnek az eredmény mely másfajta modellt, „karrierleheti séget", mint a családit (esetleg komfc nálva a munkahelyivel) nem ismer, ne fogad el. És végső soron: mutatja, ho< egy fiatal, életerős nő számára m; lehetőség — mint a házasság, a csak — nincsen! nő io
