Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-03-06 / 10. szám

Mf6 MINŐIG aoaíttt

Abaráról nem először — s velem — nem utoljára olvashatunk. A falu engem leginkább ama bizonyos állatorvosi lóra emlékeztet, melyen (az elmúlt negyven év) minden betegsége szemléltethető...

Első

fejezet

... melyben a Labore holtágait és a szövetkezet telepeit járják a természetvédők, a szövetkezet elnöke, valamint Móré Pista, a VPN képviselője és egy újságirónö. Az újságírónö és a természetvédők szorgalmasan jegyzetelnek. Sötét lapok lesznek ezek nemsokára a falu krónikájában! Az újságirónö a látottakat megírja a Pravdába (mely sajtótermék, mint tudjuk, december óta élenjár az egységnyi oldalszámra jutó (ön)leleplezések közzétételében) —, s kitör a botrány. A cikkben egy helyi ökológiai „katasztrófa" víziója sejlik föl.

alig pár kilométerre az egész környéket amúgy is szennyező vajáni kéményektől. Szenzációs dolog ez a mai időkben, mikor lapjaink már versengve írják, hogy az egyik legrosszabb (ha nem a legrosszabb) környezeti mutatókkal rendelkező ország vagyunk Európában. Nem csoda, ha a riport olvastán pár érzékenyebb lelkű „zöldpárti" a szivéhez kap.

Csoportunk a vizsgálódást a mészpesti telepen kezdi. Már a nyitókép megdöbbentő: a telepet körbeölelö holtágban elhullott bárányok, borjak, disznók teteme hever. A silóié a silóból szintúgy „idecsörög". Lánctalpas tolta a „folyókába" a szalmakazlat és a trágyadombot — bizonyára, hogy ne legyen szem előtt. A miértekre Papp úr, az elnök csak a vállát vonogatja.

A másik bejárandó terület az abarai

udvar, elsőképp az üzemanyagtelep. Itt például senki nem emlékszik arra, mikor szivattyúzták ki utoljára az aknából a hulladékolajat. A vegyszertároló tetején bever az esővíz — talán hogy „koncentráltabban" jussanak a mérgek a talajba?! A dudva között vashulladék vagonszám, ekék, gépek, ahogy az őszi munkák után odahagyták őket. A sertésólakból kihordott trágyát a parttól nem messze „púpozták föl", s a ganajlé egyenesen a „folyókába" szivárog. Egyáltalán: a trágyafélék errefelé honos tárolási módja ellenkezik mindenfajta előírással!

De a java még hátravan! Csoportunk dél felé veszi az útját, a holtág „mentében" sétálgat. A „folyókában" trágyalé bugyog, felszínén olajfoltok úszkálnak — az agresszív silóié télen se engedi befagyni. Képzeljük csak: nyáron ebben dagonyáznak a disznók, ebből isznak a tehenek! (S ami már egy harcedzett természetvédőnek is sok: alig pár méterre odébb fekszik a falu kútja!)

A határrész így hát teljesen mérgezett. A holtág szegélye vagy háromszáz méteren keresztül szeméttelep; gyomirtó flakonok hevernek széjjelhányva, mütrágyazsákok, szintetikus mérgek (hanyagul ürített) zacskói stb. A fényképek tanúsága szerint fél éve még jókora „műtrágyahegyet" mosott itt a víz ...

Második

fejezet

— Nekem erre az ügyre ráment az egészségem, teljesen kinyírtak — mondja Hornyák Ferenc.

Az autóban ülünk, sofőrünk lassít. Kinn járunk a határban, mellettünk a holtág. Hornyák beszél, mi hallgatunk — én kicsit unottan, fotósunk hitetlenkedve. Lassan már kezdem unni ezeket a történeteket, még ha az elején a

Vlegmérgezték az egész környéket

KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei

fir't

Ma

I v

í

Vfc f /fjjr '

*

.

I

V« | :

\ fi

V '

K-. /■

f. /

{

Jh y yv

lÁ fz

& \

\ h

[ j / > is

i \ A

r TnLíi mi

^ c

. . 4.L]

táj ? \. J

•

nő 3