Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-03 / 1. szám
KUCKÓ BBHHH ■■■■■ Gáborkának már egyáltalán nem fájl a lába. Nappalra nagymama azért még befáslizta, nehogy a járkálástól megint megdagadjon. A kisfiú már a padlásra is fölment a nagyapával. Zabot hoztak el a lovaknak: nagyapa egv zsákkal. Gáborka egy bögrével. Kicsi zsámolyt is hozott le. A zabos láda mögött találta, és nagyon megörült neki. —- Ó. ez még az apádé volt kiskorában! — nevetett nagymama, miközben tisztára törögette a zsámolyt a pókhálótól. A páé volt a zsámoly! Gáborka boldogan vitte be a szobába, és odaállította a két karosszék közé. a kályha elé. — Ma nem megyek ki az erdőre, mert lehet, hogy megérkezik az apád! — mondta nagyapa, és letelepedett megszokott helyére, a karosszékbe. Gáborka büszkén ült a zsámolyon. Innen lentről még jobban belátott a kályhába, mint a fotel magasából. Egyszer csak megszólalt: — Kár, hogy nálunk nincs ilyen kályha. Később, visszaemlékezve a zabos ládára, amelyben kedvére vájkálhalolt. azt mondta: — Kár. hogy nálunk padlás sincs. — Legalább sosem kell padlást takarítanotok — dörmögte nagyapa csöndesen. Gáborka csodálkozva nézett fel rá: — A padlást takarítani kell? — Olykor bizony kell... nehogy úgy járjunk, mint Hörcsög ár. — Miért, ö hogyan járt ? — Mindjárt elmesélem! — mondta nagyapa azon a kedves, duruzsoló hangon. Az utolsó kaland Égő gyertyaszálra futott föl a hangya, ez volt a hangyának utolsó kalandja. Dénes György rozsét halmozott fel Ürge szomszéd többször mondta neki. hogy nem lesz ez így jó. de Hörcsög úr a figyelmeztetéseket elengedte a füle mellett. Jött a tél. Dér borította a mezőt. Hörcsög úr konyhájában befagyott a víz. Kénytelen volt tüzet gyújtani a pincében álló kazánban. Jól megrakta, azután várta. hogy a fűtőtestek álmelegedjenek. Lasacskán bemelegedett a hörcsögvár. Napközben Hörcsög úr többször is alaposan megrakta a kazánt. A tüzes hamu halomba gyűlt a kazán előtt, s egyszer csak meggyulladt tőle a pincében felhalmozott rengeteg papír, nádtörek, kukoricacsutka. A tűz a pincéből átterjedt a ház többi részére is, mert Hörcsög úr a lépcsőn és másutt is tartott üres dobozokat, zsákokat. csupa olyasmit, ami könnyen lángra kap. Hörcsög úr éppen nekikészült egy hoszszabb téli alvásnak, mikor meghallotta a Nappali duruzsolás A mai távfűtéses, olaj- vagy villanykályhás lakások lakói nem is tudják, milyen hangulatos egy nagy cserépkályha előtt üldögélni, és hallgatni a fahasábok pattogását, a tűz duruzsolását. Bálint Ágnes tudja, és könyvében — a DURUZSOLÓ-ban — felidézi ennek nyomán támadt gondolatait. Illetve egy kisfiú gondolatait, aki fájós lába miatt nagyszüleinél, falun tölti a téli szünidőt, mert szülei nem vihették magukkal a sítúrára. Nagymamáéknál még van cserépkályha. és a nagy hidegben a lobogó tűz csodás történeteket mesél. Hogy miről? Nem áruljuk el. Olvassátok el a könyvet, amelyből ízelítőül bemutatunk egy mesét. amelyen a sötétben mondott mesék hangzottak el. s amelyről Gáborka mindig azt hitte, hogy a tűz duruzsol... — Hörcsög úr telirámolta a padlását mindenféle kacattal: iiies ládák, papírzsákok, kukoricaszár-kötegek, ócska bútorok. táskák, csupa olyan holmi volt. ott, amit sajnált kidobni. És ha csak a padlást zsúfolta volna tele! A pincében tömérdek kukoricacsutkát, nádtörmeléket, papírt. lángok ropogását. Már az egész földszint égett. Jaj. mit tegyen?Az emeleti ablakból nem mert kiugrani.félt, hogv nyakát szegi. Fölrohant a padlásra — ott meg lépni sem leheteti: elégnek a gerendák, és a tető is rövidesen beszakad. Hörcsög úr borzadva gondolt rá. hogy perceken belül belepotytyanhat a lángtengerbe. Már elkészült a legrosszabbra, mikor meghallotta Szarkáné asszony cserregését a magasból: — Nyugalom. Hörcsög úr, nyugalom! Szarkáné leereszkedett, erős karmaival fiilön fogta Hörcsög urat, és fölrepült vele a magasba, éppen akkor, mikor a tető nagy robajjal beszakadt. — Ó. asszonyom! Hogyan háláljam meg. amit értem tett ? — rebegte a halálra rémült hörcsög, miután Szarkáné leszállította a földre. — Majd nekem adja. amit kikotort a hamuból: üveggyöngyöt, rézgombol, apró kulcsot, gyüszűt. ilyesmit. Régi ólompitykéket is gyűjtök. Eddig jutott nagyapa a mesében, mikor kintről motorzúgást hallottak. — Alighanem megérkezett apád! — mondta nagyapa, a kutyaugatásra figyelve. Zsivaj hallatszott, és nagymama örvendező hangja: — Csakhogy itt vagytok! Gáborkának rendbe jött a hiba! Igen. Gáborka saját lábán szaladt ki a konyhába üdvözölni aput. anyut, bátyját, nővérét, merthogy valamennyien eljöttek érte. — Örülsz, hogy hazaviszünk ? — hajolt le anyu a kisfiúhoz. — Örülök! — mondta Gáborka, anyja nyakába csimpaszkodva. Ebéd után azonban, mikor a visszaútra készülődtek, és búcsúzkodni kezdtek, még beszaladt a szobába, és elhelyezkedett a karosszék öblében. Bánatosan nézte a kályhában lobogó lángokat. Hej. ha volna olyan autó, amelyikben el lehetne vinni ezt a szép, fényes csempéjii kályhát a duruzsoló tűzze! együtt! nő 16
