Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-03 / 1. szám
hazánk múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Az eredmény megbízhatósága érdekében 2 975 különböző rendű, rangú, munkakörű és felekezetű személynek az alábbi kérdőívet küldtük ki: 1. VÉLEMÉNYE A JELENLEGI RENDSZERRŐL a) Jó. b) Rossz. c) Se jó, se rossz, de azért egy kicsikét jobb is lehetne. d) Bécsbe vágyik. 2. ÉRZi-E A XX. SZÁZAD EMBERÉNEK MAGÁNYOSSÁGÁT a) Egészen magányos. b) Majdnem egészen magányos. c) Úgyszólván egészen magányos. d) Néha beszélget a házfelügyelővel. 3. KULTURÁLIS IGÉNYEI a) Moziba, meccsre, kocsmába jár. b) Néha kinéz az ablakon. c) Még az ablakon se néz ki. d) Helyteleníti Mao Ce-tung nézeteit. 4. MILYEN A FILOZÓFIAI KÉPZETTSÉGE? a) Marxista. b) Arrtimarxista. c) Csak Rejtő Jenőt olvas. d) Alkoholista. EREDMÉNY: 1. Az elmúlt húsz évben minden a lehető legjobb volt. 2. Most is jó minden, csak a 19-es busz közlekedik ritkán. 3. A jövő még jobb lesz, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik. (Megjegyzés: sűrítik.) GONDOLATOK A PINCÉBEN A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra. Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek. Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami. — Cicus! — szólt oda a falábú házmesterkislány. — Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám ? Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele. Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány — öt nézték cicának — meghökkent. így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle. Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sőt — mert ilyen telhetetlenek vagyunk! — mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik? De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni. f/S GÁLY KATALIN ILLUSZTRÁCIÓJA EGY POCSOLYA EMLÉKIRATAI 1972. március 22-én egész nap esett az eső, s én összegyűltem egy nagyon kellemes helyen. Meg is nevezem: Budapesten (Magyarország fővárosa), a XIII. kerületi Dráva utca 7. számú ház előtt, ahol horpadt a járda. Ott éltem, éldegéltem. Sokan belém léptek, aztán visszanézve szidtak, ócsároltak, kemény szavakkal illettek, amelyeket nem írok le. Két napig voltam pocsolya, zokszó nélkül tűrve a sértéseket. Mint ismeretes, 24-én kisütött a nap. Ó, mily paradox a lét! Fölszáradtam, amikor szép lett az idő! Mit írjak még ? Jól szerepeltem ? Dórén viselkedtem ? Mást vártak tőlem a Dráva utca 7-ben? Most ugyan már mindegy, de azért jó volna tudni, mert utánam is gyűlnek majd oda pocsolyák. Mi gyorsan élünk, napjaink ki vannak számolva, és mialatt odalent időztem, felnőtt egy tettre kész nemzedék, csupa álmodozó, nagyravágyó, potenciális pocsolya, és mind engem vallatnak, maceráinak, hogy mire számíthatnak abban a sokat ígérő horpadásban. Én azonban mindössze két napig tócsáskodtam, és ennek alapján csak enynyit mondhatok: tény és való, hogy a hangnem drasztikus, hogy a Dráva utca szeles, és minduntalan, amikor nem kéne, kisüt a nap, de legalább nem kell a csatornán lefolyni... Hej, micsoda lukak, horpadások! Csőtörések! Beroppant úttestek! Nagy szó ez manapság! Fiatalok, ha rám hallgattok előre! Irány a Dráva utca! A NAGY MENETELÉS Holt volt, hol nem volt, volt egyszer egy tojás. Ez a tojás fogta magát, és elindult világgá. Ment, ment, s szembetalálkozott Berengár királlyal. Megkérdezte a király a tojástól: — Hová, hová, tojás koma ? — Megyek világgá. — Várj egy kicsit, veled tartok. Gurult a tojás, baktatott Berengár király. Arra karikázott egy fél bicikli. Azt kérdezte Berengár királytól: — Hová, hová, Berengár király koma ? — Megyek világgá. — Várj egy kicsit, veled tartok. Görgött a tojás, ballagott Berengár király, karikázott a fél bicikli. Arra jött Jézus Mária Szent József. — Hová, hová, fél bicikli koma? — kérdezte a fél biciklit. — Megyek világgá. Ő is velük tartott. Ahogy mentek, mendegéltek, szembejött velük Bertold Brecht. Megállt, érdeklődött. — Hová, hová Jézus Mária Szent József koma? — Megyek világgá. — Én is megyek, menjünk együtt. Beállt a sor végére Brecht. Jó darab utat megtettek, mikor szembejött velük Takariko Kiriwi, japán asztalitenisz-világbajnok. — Hová, hová, Brecht koma ? — kérdezte a szemüveges Kiriwi. — Megyek világgá. — Várj egy kicsit, én is megyek. Elöl a tojás, utána Berengár király, őutána a fél bicikli, aztán Jézus Mária Szent József és Bertold Brecht, utoljára Takariko Kiriwi, a szemüveges asztalitenisz-világbajnok. Mennek, mennek, mendegélnek. Mennek, mennek, egy szót se szólnak. Még ma is mennek, ha meg nem haltak.
