Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-06 / 6. szám
Nehéz volna megmondani, mikor volt a szovjet filmsztárok népszerűsége a huszonhat éves moszkvai Natalja Nyegodáéhoz mérhető. A külföldi mozinézők számára a peresztrojka szimbólumává vált a Kicsi Vera című film, s vele együtt a főszereplő, a törékeny Natalja Nyegoda is. A szovjetunióbeli nézők elfogultak Natalja iránt. Alekszej Jerobin, a Szovjetszkij Ekran című képes folyóirat levelező rovatának vezetője elmondta, hogy a szerkesztőségbe érkezett levelek túlynomó része, így vagy úgy. Nyegodával kapcsolatos: az olvasók közül sokan szinte az égig magasztalják a színésznőt, mások szidják a végletekig. Az embernek az a benyomása, hogy Nyegodán kívül nem is létezik más színésznő, s a Kicsi Verán kívül nincs is más film. Más filmek természetesen vannak, de külföldön is jól eladható, díjnyertes film — csak ez az egy van. Ami pedig magát Nyegodát illeti, a szovjet filmművészek első fesztiválján, ő vitte el az egyik fődíjat, amelynek elnevezése sokat mond: „a szerepért, amely társadalmi életünk eseményévé vált". A Marija Hmelik forgatókönyve alapján készített filmben — melyet Vaszilij Picsul rendezett — alakított főszerep nem volt Natalja legelső filmszerepe. A híres moszkvai Művészszínház stúdiójának színészképzőjét végezte el, miután bemutatkozott a Másnap háború volt című filmben, melyet Jurij Kara rendezett. Natalja egy harmincas évekbeli egzaltált, de nemes lelkű komszomolista lányt alakított. A film meglehetősen vonzotta a nézőket, a Művészszinházban Nyegoda mégis — mondjuk ki nyíltan — apró szerepekben lépett színpadra. Tette mindezt mintegy havi százrubeles fizetésért. A Kicsi Vera főszerepére való felkéréssel némileg javult a színésznő anyagi helyzete, s ez egy időre szakítást is jelentett a színházzal, ahol még távlatilag sem voltak kilátásai jelentősebb szerepekre. — Nem tetszett nekem a forgatókönyv — emlékezik vissza Nyegoda —, valami elnyújtott zagyva léka volt szerelemnek, gyűlöletnek, gyilkossági és öngyilkossági kísérletnek, könnyeknek és kacagásnak. Ezt a rendező jelenlétében, egyenesen a forgatókönyv szerzőjének a szemébe mondtam. Azt mondták, majd felhívnak. Nem számítottam rá, hogy mégis megkapom a szerepet, különösen, amikor megtudtam, Picsul és Hmelik — házastársak, s a rendező nyilván megsértődhetett a feleségét ért sérelem miatt. Ha én lettem volna a rendező, én megsértődtem volna ... A fiatal szerzők azonban (mindketten csak huszonöt évesek voltak) nem sértődtek meg. A főszerepet Nyegodának adták. Az NN-jelenségről először Nyugaton esett szó 1988 augusztusában. a montreali filmfesztiválon Picsul megkapta a rendezői díjat és az elragadtatott újságírók díját. Az amerikaiak neki és Nyegodának egy turnét ajánlottak fel, s a meghívásnak mindketten eleget is tettek. A Kicsi Vera — s vele együtt a főszereplő, Natalja Nyegoda — megkezdte hódító hadjáratát a világ mozivásznain. A szovjet filmszínházakba csak néhány hónap múltán jutott el a film. Picsul kíméletlenül mutatja be annak a közegnek a lelki nyomorát, amelyben a Kicsi Vera hősei élnek, pontosabban léteznek. Miközben a felnőttek igényei kimerülnek az ételben és az italban, a fiataloké — legalábbis kezdetben — a szexben, s ezt az elsőfilmes rendező vulgaritások nélkül, de korántsem érdektelenül jeleníti meg. Vera és fiatal vőlegénye később persze kezdik megérteni, hogy az élet sokkal bonyolultabb, annál, mint amilyenek erről az ő elképzeléseik. Maguk a színészek is kezdik értékelni a szerzői filozófiát, s képesek művészileg megragadni a belső átalakulás folyamatát, melynek során Nyegoda hősnője (a szögletes, idétlen, bandavezéri gesztusokkal fellépő kislány) élő, szenvedő lénnyé kezd válni. Ezt azonban nem minden néző tudta értékelni. Sokan, különösen az idősebbek. akik még a szocialista realizmuson nevelkedtek, nehéz sokkhatást éltek át, amikor — a szovjet filmvásznon először — intim szerelmi jeleneteket láttak. A filmet végig sem nézték, felháborodott leveleikkel megrohamozták a sajtót, a rádiót és a televíziót, de még a legfelsőbb instanciáka is — beleértve a párt központi bizottságát — azzal a követeléssel, hogy a mozivásznakról vegyék le „ezt a pornográfiát". A Kicsi Verát azonban továbbra is vetítették a mozikban, merthogy úgy tűnik, a filmművészeti szövetség vezetői meg tudják különböztetni a pornót és az erotikát. A filmet telt ház előtt vetítik ma is, s komoly elemző cikkek jelennek meg róla. Ellenzői azonban még ezzel sem elégedtek meg, s Picsul filmjét továbbra is a „káros" művek lajstromán tartják számon. S ehhez jött még egy sorozatnyi, Nyegodát ábrázoló fénykép a Playboy magazinban. Ez olaj volt a tűzre. Tény, hogy a lap, amely egyes becsmérlő kijelentések szerint „az erkölcstelenség megtestesítője", belső oldalán csaknem ruha nélkül mutatja be Nyegodát. Mi több. a címoldalon „az első szovjet szexsztár"-ként hanö 10
