Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-02-06 / 6. szám

Nehéz volna megmondani, mikor volt a szovjet filmsztá­rok népszerűsége a huszon­hat éves moszkvai Natalja Nyegodáéhoz mérhető. A külföldi mozinézők számára a peresztrojka szimbólumá­vá vált a Kicsi Vera című film, s vele együtt a fősze­replő, a törékeny Natalja Nyegoda is. A szovjetunióbeli nézők elfogultak Natalja iránt. Alekszej Jerobin, a Szov­­jetszkij Ekran című képes fo­lyóirat levelező rovatának vezetője elmondta, hogy a szerkesztőségbe érkezett le­velek túlynomó része, így vagy úgy. Nyegodával kap­csolatos: az olvasók közül sokan szinte az égig magasz­talják a színésznőt, mások szidják a végletekig. Az em­bernek az a benyomása, hogy Nyegodán kívül nem is létezik más színésznő, s a Ki­csi Verán kívül nincs is más film. Más filmek természetesen vannak, de külföldön is jól eladható, díjnyertes film — csak ez az egy van. Ami pe­dig magát Nyegodát illeti, a szovjet filmművészek első fesztiválján, ő vitte el az egyik fődíjat, amelynek elne­vezése sokat mond: „a sze­repért, amely társadalmi éle­tünk eseményévé vált". A Marija Hmelik forgató­­könyve alapján készített filmben — melyet Vaszilij Pi­­csul rendezett — alakított főszerep nem volt Natalja legelső filmszerepe. A híres moszkvai Művészszínház stúdiójának színészképzőjét végezte el, miután bemutat­kozott a Másnap háború volt című filmben, melyet Jurij Kara rendezett. Natalja egy harmincas évekbeli egzal­­tált, de nemes lelkű komszo­­molista lányt alakított. A film meglehetősen vonzotta a nézőket, a Művészszinház­­ban Nyegoda mégis — mondjuk ki nyíltan — apró szerepekben lépett színpad­ra. Tette mindezt mintegy havi százrubeles fizetésért. A Kicsi Vera főszerepére való felkéréssel némileg ja­vult a színésznő anyagi hely­zete, s ez egy időre szakítást is jelentett a színházzal, ahol még távlatilag sem voltak kilátásai jelentősebb szere­pekre. — Nem tetszett nekem a forgatókönyv — emlékezik vissza Nyegoda —, valami el­nyújtott zagyva léka volt sze­relemnek, gyűlöletnek, gyil­kossági és öngyilkossági kí­sérletnek, könnyeknek és kacagásnak. Ezt a rendező jelenlétében, egyenesen a forgatókönyv szerzőjének a szemébe mondtam. Azt mondták, majd felhívnak. Nem számítottam rá, hogy mégis megkapom a szere­pet, különösen, amikor meg­tudtam, Picsul és Hmelik — házastársak, s a rendező nyilván megsértődhetett a feleségét ért sérelem miatt. Ha én lettem volna a rende­ző, én megsértődtem vol­na ... A fiatal szerzők azonban (mindketten csak huszonöt évesek voltak) nem sértőd­tek meg. A főszerepet Nye­­godának adták. Az NN-jelenségről először Nyugaton esett szó 1988 au­gusztusában. a montreali filmfesztiválon Picsul meg­kapta a rendezői díjat és az elragadtatott újságírók díját. Az amerikaiak neki és Nye­­godának egy turnét ajánlot­tak fel, s a meghívásnak mindketten eleget is tettek. A Kicsi Vera — s vele együtt a főszereplő, Natalja Nyego­da — megkezdte hódító had­járatát a világ mozivásznain. A szovjet filmszínházakba csak néhány hónap múltán jutott el a film. Picsul kíméletlenül mutat­ja be annak a közegnek a lel­ki nyomorát, amelyben a Ki­csi Vera hősei élnek, ponto­sabban léteznek. Miközben a felnőttek igényei kimerül­nek az ételben és az italban, a fiataloké — legalábbis kez­detben — a szexben, s ezt az elsőfilmes rendező vulgari­­tások nélkül, de korántsem érdektelenül jeleníti meg. Vera és fiatal vőlegénye ké­sőbb persze kezdik megérte­ni, hogy az élet sokkal bo­nyolultabb, annál, mint ami­lyenek erről az ő elképzelé­seik. Maguk a színészek is kezdik értékelni a szerzői fi­lozófiát, s képesek művészi­leg megragadni a belső áta­lakulás folyamatát, melynek során Nyegoda hősnője (a szögletes, idétlen, bandave­­zéri gesztusokkal fellépő kis­lány) élő, szenvedő lénnyé kezd válni. Ezt azonban nem minden néző tudta értékelni. Sokan, különösen az időseb­bek. akik még a szocialista realizmuson nevelkedtek, nehéz sokkhatást éltek át, amikor — a szovjet filmvász­non először — intim sze­relmi jeleneteket láttak. A filmet végig sem nézték, fel­háborodott leveleikkel meg­rohamozták a sajtót, a rádiót és a televíziót, de még a leg­felsőbb instanciáka is — be­leértve a párt központi bi­zottságát — azzal a követe­léssel, hogy a mozivásznak­ról vegyék le „ezt a pornog­ráfiát". A Kicsi Verát azonban to­vábbra is vetítették a mozik­ban, merthogy úgy tűnik, a filmművészeti szövetség ve­zetői meg tudják különböz­tetni a pornót és az erotikát. A filmet telt ház előtt vetítik ma is, s komoly elemző cik­kek jelennek meg róla. Ellen­zői azonban még ezzel sem elégedtek meg, s Picsul film­jét továbbra is a „káros" mű­vek lajstromán tartják szá­mon. S ehhez jött még egy soro­­zatnyi, Nyegodát ábrázoló fénykép a Playboy magazin­ban. Ez olaj volt a tűzre. Tény, hogy a lap, amely egyes becsmérlő kijelenté­sek szerint „az erkölcstelen­ség megtestesítője", belső oldalán csaknem ruha nélkül mutatja be Nyegodát. Mi több. a címoldalon „az első szovjet szexsztár"-ként ha­nö 10

Next

/
Thumbnails
Contents