Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-06 / 6. szám
I rangozza be a színésznő fényképeit. Nyegoda határozottan kerüli a válaszadást a képek készítésének körülményei iránt érdeklődő kérdésekre. Csak annyit árult el, hogy a képek közléséhez hozzájárult: „Meg volt beszélve minden részlet, a testem négyzetcentimétere. Aláírásom nélkül egyetlen képet sem közöltek." Az összegről, amelyet a képekért kapott, Nyegoda szintén nem nyilatkozott. Igaz, egy ízben azért elszólta magát: „Most, ha Amerikába érkezem, nem érzem magam szegénynek. Úgy érzem, inkább gazdag vagyok." A Kicsi Vera utolsó „viszszaköszönéseként" fogható fel egy újabb főszerep Vaszilij Picsul és Marija Hmelik filmjében, melynek címe: Szocsiban az éjszakák sötétek. Sokkal keményebb, kevésbé szentimentális ez az új film, talányosabb, kevésbé realisztikus. Egy független moszkvai filmkészítő vállalat, a Podarok finanszírozza, egy olasz céggel való együttműködésben. Ez lesz talán a legértékesebb példája az új gazdasági alapokon nyugvó filmkészítésnek, ami talán magára a filmművészetre is kihat. Azt viszont nehéz lenne megjósolni, lesz-e akkora visszhangja, mint a Kicsi Verának. Úgy tűnik, hasznosabb elmélkedni arról, mennyivel egyszerűbb a Nyugattal filmcsillagokat cserélni, mint csillagháborúzni, s arról, hogy a film csillagai nem a társadalmi erkölccsel való nyílt machinációk következtében válnak sztárrá, hanem azért, mert született színészi adottságaik és a nézők szimpátiája nem helyettesíthető semmiféle doktrínával. Valószínűleg nehéz lehet tudatosítani, hogy a színésznő és hőse — nem azonos személyek, s úgy tűnik, ugyanennyire nehéz a szerkesztőségeket nem bombázni olyan kérdésekkel, mint hogy férjnél van-e Natalja Nyegoda, vagy sem ... Nincs férjnél. JELE NA KARAJ ÉVA Négyszemközt Kedves Borbála! Figyelmesen végigolvastam levelét, amelyben részletesen ecseteli, milyen rossz az ember élete, ha már a harmadik házassága sem sikerül, milyen szörnyű olyan munkahelyen dolgozni, ahol egytől egyig kiállhatatlan kollégák vannak, milyen rémes olyan házban lakni, ahol a szomszédok csak azt lesik, mikor törhetnek borsot a másik orra alá. Általában szerencsétlennek tartja magát, mert bármihez fog, semmi sem sikerül, minden szándéka balul üt ki, még a gyermekei körében sem talál nyugalmat, megértést, örömet, mert azok is örökké acsarkodnak egymásra, hiszen csupán féltestvérek, mindegyik más apától származik, nem egyezik a természetük. Az örökös vitatkozás, az emberekben való csalódás teljesen kimeríti, megkeseríti az életét. Van ebből a helyzetből kiút ? — kérdezi. Nem lehet irigylésre méltó az az ember, aki körül semmi sincs rendben, akinek örökösen viaskodnia kell valakivel, semmi szépet, semmi jót nem vél felfedezni senkiben. Házasságok csődje, kallódó gyerekek, kedvtelenül, kényszerből végzett hivatás, az emberek iránti ellenszenv és türelmetlenség, az alkalmazkodás teljes hiánya kíséri egész életét. Vajon miért ? Csak mások okolhatók mindenért? Nem ritka eset, hogy valaki nehezen tud beilleszkedni környezetébe, nehezen barátkozó, nehezen alkalmazkodó, soha sehol nem érzi jól magát. Apróságok miatt is összeütközésbe kerül családtagjaival, barátaival, munkatársaival. Érdemes lenne ilyenkor egy kis önvizsgálatot tartani, mennyi része van Önnek abban, hogy mások ilyen elviselhetetlenek ? Miért ismétlődnek sorozatosan ugyanúgy a konfliktusok az új környezetében, új munkahelyén, új házasságában is ? Úgy kell-e viszonyulnia mások dolgaihoz, úgy kell-e kimondani véleményét, ahogy Ön teszi? Soraiból azt olvassuk ki, hogy csupán az egyes szám első személyt ismeri, és körvonalazni csak azt tudja, milyennek hiszi magát, valódi énjéről fogalma sincs! Próbáljon meg gyakrabban a tükörbe nézni, és ennek alapján eligazodni az Ön körül zajló eseményeken. Kíséreljen meg másképp reagálni az eseményekre, saját érzéseit mélyebben elemezni, feszesebbre fogni indulatai mozgatórugóit. Talán így sok minden tisztázódhat, ami Önnek korábban érthetetlennek tűnt. S ha önismeretelemzéssel nem ér el eredményt, segítségre van szüksége. Tanácsos lenne felkeresnie a pszichológust. Egészségünk védelmében „Furdal a lelkiismeret" — jeligére „Fiatal házasok vagyunk. Mindketten szeretjük a társaságot, és ha összejövünk a barátokkal, egy-két üveg is kiürül. Legutóbb megittam néhány kupica konyakot, s rá két hétre megállapították, hogy terhes vagyok. Azóta furdal a lelkiismeret. Mit gondolnak, árthatott a magzatnak a megivott szeszes ital? Es a jövőben egyáltalán nem ihatok?" Nem akarjuk megijeszteni, hisz lehet, hogy az a megivott néhány kupica csak egy-két féldeci volt és nem nagyobb mennyiség. Az alkoholtól azonban minden gyermekáldást váró nőnek tartózkodnia kell, mivel a szeszes ital már a fogamzás utáni első héten árthat a gyermeknek, ugyanis ekkor indul meg a magzat legfontosabb szerveinek fejlődése, amit az anyai vér alkoholtartalma kedvezőtlenül befolyásol. A terhesség első heteiben is fontos tehát a „józan élet". A testi vagy szellemi fogyatékosnak született gyerekeket évszázadokon át sorscsapásnak tekintették. Az utóbbi évtizedek tudományos kutatásai bebizonyították, hogy a fejlődési rendellenességek jelentős részét el lehetne kerülni, ha a leendő anyák a terhesség alatt teljesen lemondanának az alkoholfogyasztásról. A „sorscsapás" tehát részben nem más, mint önsorsrontás, illetve még rosszabb: egy másik ember sorsának a rontása, aki egyelőre képtelen az ellen védekezni. A terhes nő kilenc hónapon át nem egymaga eszik-iszik. Testének „lakója" mindenből megkapja a maga adagját a közös vérkeringésen, illetve a méhlepényen át: jut neki az alkoholból is. Ez pedig annyit jelent, hogy a gyerek vérének alkoholszintje azonos lesz az anya vérével. A gyerek szervezete viszont fejletlen, nincs még felkészülve az alkohol feldolgozására, így a szesz csak kárt okozhat benne: elsősorban a szív, a csontozat és a nemi szervek vannak ilyenkor veszélyben. S az eredmény: abortusz, koraszülés, születés utáni lassú testi és szellemi fejlődés. Nem elég azonban a kilenc hónapi önuralom sem. Minden folyadék, tehát az alkohol is, amelyet az anya a szoptatás hónapjaiban megiszik, az anyatejjel eljut a gyerek szervezetébe. Csakhogy a gyerek sokkal élénkebben reagál rá, mint a felnőtt. Egy csecsemő már két-három evőkanálnyi bortól elveszíti az eszméletét. Azok a kisgyerekek, akiknek édesanyjuk a szoptatás ideje alatt iddogált, sokkal hamarabb elalszanak. Ez azonban nem egészséges alvás; ha rendszeressé válik, maradandó károsodás léphet fel az agysejtekben. A csecsemőnek a mája is igen érzékeny, az alkohol következtében olyan elváltozások jöhetnek létre benne, amelynek súlyos következményei majd csak a felnőtt korban jelentkeznek. A rendszeresen alkoholt fogyasztó kismamák csecsemőinek átlagsúlya lényegesen alatta marad a normálisnak. Ilyenek azonban szerencsére nincsenek sokan. De hol kezdődik a kockázat? Mennyit ihat a kismama anélkül, hogy gyermekének ártana? Ezt egyelőre nem tudjuk biztosan. És talán soha nem is fogjuk megtudni, mert annyi bizonyosnak látszik, hogy a gyerekek nem egyformán reagálnak az alkoholra. Ezért a leghelyesebb, ha a kismamák a terhesség alatt egyáltalán nem fogyasztanak szeszes italt! Gyógyító világ „PORTRÉTERÁPIA" AZ ELMEBETEGEK GYÓGYÍTÁSÁRA Azok a gipszből és bronzból készült szoborportrék, amelyek Gagik Nazlojannak, a moszkvai Országos Elmekórtani Endokrinológiai Központ tudományos munkatársának dolgozószobájában láthatóak, bármennyire paradox módon is hangzik, az elmebetegek gyógyítását szolgálják. — Az elmebaj gyógyítására elkészítem páciensem szoborportréját. A kezelések során, amelyek néhány perctől egészen 30—40 óráig tarhatnak, megszüntetem a beteg pszichikumának zárkózott jellegét, igyekszem szoros emocionális kapcsolatot teremteni vele — mondta a 41 éves IMazlojan doktor, a pszichológiai tudományok kandidátusa. — A beteg átéléseit esztétikai kategóriákban dekódolom. Emellett szoborképmásának materializálódása révén pozitív változások jelennek meg lelkiállapotában. A tudós például mintegy két hónapig dolgozott egy fiatal lány szoborportréján, akit súlyos skizofréniával küldtek hozzá az elmegyógyintézetből. — A szobor megalkotása folyamán elbeszélgettem a pácienssel, ennek során feltártam a betegség klinikai tüneteit, és igyekeztem megváltoztatni ezeket, oly módon, hogy figyelembe vettem a szindróma személyes jellegű árnyalatait és dinamikáját. Amikor a portré elkészült, a betegnél — akárcsak valamennyi páciensemnél — katarzis kezdődött: bonyolult emocionális stressz következett be, amelynek során mintegy kitisztult a beteg pszichikuma. A lány jelenleg eredeti szakmájában, matematikusként dolgozik. A tudós körülbelül 300 olyan beteget gyógyított meg, akiken hagyományos gyógyszeres kezeléssel nem lehetett segíteni. nő n
