Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-06 / 6. szám
Az ideológiától és politikától mentes iskola a napjainkban zajló forradalom egyik célja. Papíron már meg is lenne, de negyven év nagy idő, s a fejekből egy-egy törvényváltozás még nem mossa ki a régi, hosszú időn át beléjük sulykolt sztereotípiákat. Hisz magunkon is érezzük: jól hordható, testhezálló ruhánkká vált a diktatúra, idomultunk hozzá, no meg meg is szerettük, mert mégiscsak jobb minden felelősség híján élni bele a nagyvilágba, várva a rég megígért Kánaánt, mint gondolkodni, fáradni, cselekedni, tudatosítva azt is, hogy ha rosszul gondolkodunk, rosszul cselekszünk, azért büntetést kapunk. ígérni mindig könnyebb volt, mint tenni. Ma is. Csakhogy a mához már az is hozzátartozik, hogy az ígéretek nem valósulnak meg önmaguktól, azokért keményen meg kell dolgozni. Emlékszem, amikor annak idején az egyetem diákja lettem, az egyik felsős „beavatott" bennünket. „Itt nem ezt, azt, meg amazt kell megtanulnotok, hanem meg kell tanulnotok X.-ül, Y-ul, Z.-ül — és felsorolta tanáraink nevét —, és akkor nyert ügyetek van. Elvégzitek az egyetemet. " Hát elvégeztük az egyetemet, ki így, ki úgy. Többnyire szertefoszlottak az illúziók, pedig néhányan még nem kölcsönkért előkészülettel mentünk tanítani gyakorlóóráinkra. Voltak álmaink, elképzeléseink a tanításról. Hangosan beszéltünk arról, hogy tanítani csak 10—15 évig szabadna legfeljebb, mert azután elfárad, sablonossá válik az ember... Aztán sorozatban kaptuk kézhez az elutasító nyilatkozatot, mert akkor éppen leszállóban volt nemzetiségi iskoláink csillaga, s velünk legfeljebb — ahogy mondani szokás — Dunát lehetett volna rekeszteni. Most kicsit sajnálom, hogy nem lettem tanár. Talán ezért is vallatnék egy fiatal pedagógust, örül-e annak, hogy újra fontos lesz a munkája, hogy újra rajta, csak rajta fog múlni szinte minden, ami pedagógus és tanuló közt történik majd az osztályban, az iskolában. Kérdezem, mit lóditott ki máris a tananyagból, amit feleslegesnek tart, hol fogja lassítani a tempót, hogy a tananyag mellett jusson idő a gyerekre is ... A válasz lelomboz. Visszazökkent a valóhoz: itt forradalom zajlik. A forradalomban pedig egyelőre a forradalom a legfontosabb. 1^^. . érkezünk meg a párkányi V/vJ y magyar alapiskolához, hogy épp „vendégeik" vannak: a városi VPN három képviselője jött ellenőrizni, hogy „depolitizálták-e" az iskolát. Jung úr, Faltysné asszony és Slabák úr részletesen elmeséltetik maguknak, mi minden történt az iskolában november 1 7-e, főleg pedig november 27-e után. Bekéretik a fiatal tanárokat, a pionirvezetőket — mert ők a legfiatalabbak —, megkérdezik, ők mivel elégedetlenek. Az egyik ifjú matematikatanár azt mondja: ez iskola, itt tanítani kell, hogy az iskola élete folyamatos legyen. Ide gyerekek járnak, tizennégy éven aluliak, nem hagyjuk, hogy politikai célokra használják őket. Neki még a történelemoktatásról is van véleménye. Nem felfüggeszteni kellene, hanem foglalkozni mindazzal, ami századunkban történt. Soha jobb alkalom, hogy megta-T nulhassák a gyerekek, mi a történelem, s hogy azt mi magunk is alakitjukf És már megy is, mert a folyom són zsibongó gyerekf had várja. És mennek ^többiek is, csak a pionírvezetők maradnak, hogy elmondják, amit mindannyian tudtunk: a pionírmunka papíron létezett, az iskola jó hírét művészeti csoportjai és szakkörei öregbítették, azok pedig pionírszervezettől függetlenül működtek ... Aztán záporoznak a kérdések: cserkészmozgalom, hitoktatás van-e ... Vannak-e eszményképeik a gyerekeknek? Tudják-e már, ki volt Stefánik? Mit tanítottak nekik róla? T. G. Masarykot és müveit ismerik-e? Slabák úr csodálkozik, mikor azt hallja, ebben az iskolában 1990 januárjának elején még nem tananyag sem Stefánik, sem Masaryk. Neki otthon van könyve Stefánikról, 1968-ban adták ki... Igaz, be is tiltották, de akkor is ... Ő cseh, a szüleitől örökölt Masaryk-müveket... Jung úr is egyetértőén bólogat, mig Faltysné asszony magyarázza, milyen fontos e személyiségeket példaként állítani a gyerekek elé ... Nézem őket, és gondolkodom. Faltysné azzal kezdte a beszélgetést, hogy ő morva. Ahol gyerekkorában élt, ott az ötvenes évek elején REMENYSEGET nő 8
