Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-12 / 50. szám

(Beszélgetés dr. Slavomír Krupával, a pozsonyi Matulay Intézet igazgatójával)

VALAHOL FEL KELL LOBBANNIA A LÁNGNAK

• Kissé elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy a szellemi fogyatékos gyermekeket gondozó hazai intézetek többségétől eltérően az önöké nem bentlakásos.

— Intézetünk, amely nyolc éve alakult, valóban nem bentlakásos, tehát a szülők reggel hozzák, délután viszik a gyerekeket. Még a kezdet kezdetén felmérést végeztünk a szülők körében, hogy megtudjuk, melyik intézetet részesítik előnyben: a napost vagy a bentlakásost. Kiderült hogy nyolcvan százalékuk csak átmeneti megoldásnak tekintette a napos intézetet, mivel nem tudta elképzelni, hogyan bírja erővel és energiával a fogyatékos gyermekről és a családról való gondoskodást, a munkába járást. Ezekre a családokra óriási teher nehezedik. a házaspárok teljesen új. szokatlan helyzetekkel kénytelenek szembenézni, gyakrabban kerül sor köztük konfliktusokra, sőt válásra. Most nemrég ismét végeztünk ilyen felmérést. Kiderült, hogy e nyolc év alatt a szülök felismerték a napos intézet — amely az ilyenfajta gondozás legkorszerűbb, leghaladóbb formája — előnyeit. és csak elvétve kívánják gyermeküket bentlakásos intézetben elhelyezni. Ez főleg olyan esetekben történik, amikor az anya egyedül marad és képtelen megbirkózni a ráháruló feladatok sokaságával. De vannak kifejezetten hős anyák, akik egyedül is példamutatóan gondoskodnak fogyatékos gyermekükről. Mi figyelemmel kísérjük áthelyezett növendékeink sorsát, rendszeresen látogatjuk az intézeteket Szlovákia-szerte: megállapítottuk. hogy a helyzet bennük kritikus, mondhatni, katasztrofális. Sok áldozatkész ember dolgozik ezen a területen. valóban szívvel-lélekke! végzik munkájukat, amiért minden tiszteletet megérdemelnek. De zömük nem szakképzett munkaerő, ráadásul az intézeteket sem szakemberek vezetik. Ma bárki számára elképzelhetetlen. hogy egy kórházat egy középiskolai végzettségű ember vezessen, vagy olyasvalaki, aki ugyan főiskolát végzett, de semmi köze sincs az egészségügyhöz. A szellemi fogyatékosok intézeteit mégis olyan emberek irányítják, akik egészen más területekről kerültek oda és nincs áttekintésük ebben a speciális problémakörben. Az eddigi gyakorlat olyan volt. hogy minél jobban rá volt utalva másokra, és minél kevésbé volt feltételezhető. hogy viszonozni képes valamit abból, amit a társadalom ráfordított, annál kevésbé szakszerű gondoskodásban részesült. Sok rosszat tettek a szociális szolgáltatások járási intézetei is, amelyek gazdaságilag irányították ezeket az intézeteket. Munkájukat elsősorban gazdasági szempontok vezérelték, számukra az volt a mérvadó.

hogyan teljesítik a dolgozók a költségvetési terveket, s nem az. hogyan törődnek a gyerekekkel.

• Ön szerint hogyan lehelne változtatni a helyzeten?

— Egyetlen módja van annak, hogyan javíthatnánk a szellemi fogyatékosokról való gondoskodást: át kell képezni azokat, akik ezen a területen dolgoznak. Mert ezek az emberek valóban nagy odaadással végzik a munkájukat, csak nem jutnak elegendő információhoz, nincs áttekintésük a szellemi fogyatékosok szociális integrációjának újabb irányzatairól. Például nem tudnak arról, hogy az izoláció mennyire káros, hogy ezeknek a gyerekeknek a lehető legtöbbet kellene érintkezniük normális emberekkel. Félő, hogy az a téves szemlélet, amely az elmúlt negyven év során gyökeret vert. továbbra sem változik, mert mostanában a piaci mechanizmusok kötik le a figyelmünket. Ha ma azt mondjuk, hogy a gazdaság mindennél fontosabb, akkor én azt mondom, hogy a gazdaság humanizálása épp ennyire fontos. Ha nem humanizáljuk a gazdaságot, nem vesszük figyelembe ezeket a rászorultakat, akkor irtózatos hibát követünk el. Az a társadalom, amely nem tudatosítja kötelességeit ezekkel az emberekkel szemben. maga is beteggé válik. Mert ha a népesség egészséges részéhez tartozó egyénnel esik meg, hogy megbetegszik és kiszolgáltatottá válik, vele szemben is ugyanazok a mechanizmusok lépnek működésbe és nem lesz képes segíteni magán, nem tudja áttömi azt a falat, amelyet a társadalom negatív erkölcsi hozzáállása emelt. Soha nem mondhatjuk, hogy a népesség fogyatékos része nem tartozik hozzánk. Ez is hozzánk tartozik, belőlünk ered. ezek a gyerekek egészséges szülők gyerekei. Az intézetünkben levő diagnózisok hetven százaléka nem tudja kielégítő módon tisztázni a baj eredetét, okát. Ez főleg az agykárosodás okozta megbetegedésekre vonatkozik. Ezt csak azért említem, hogy érzékeltessem: nem lehet azt mondani, hogy ez vagy az a felelős. Mindnyájan felelősök, bűnöstik vagyunk. Mi. akik nem gondokodunk megfelelően azokról, akik már megszülettek és itt élnek közöttünk. Csaknem minden intézetben elhanyagolják a rehabilitációt, amely pedig ennek a speciális gondoskodásnak egyik alapja. Hiányzik az időben történő diagnosztizálás. Nullától hároméves korig vákuum van. Ez az az időszak, amikor a szülő még reménykedik, várja, hogy a gyerek állapota javulni fog. holott éppen ekkor kellene a legintenzívebben dolgoznia a kicsivel. Az intézetek zsúfoltak, egyetlen dolgozóra 15—20 gyerek jut. az éjszakai szolgálatos két emeletnyi gyerekre

vigyáz, ami képtelenség. Az intézetek egyfajta izolált gettók, ahol a gondozottak inkább léteznek, mint élnek. Pedig, ha adottak a megfelelő feltételek, a szellemi fogyatékos gyerek megnyílik és olyan tevékenységre képes, ami gyakran a szakembert is meglepi. Hozzáteszem. hogy csak Szlovákiában mintegy tízezer szellemi fogyatékos gyermek él.

• Milyen az együttműködésük felettes szervükkel, az egészségügyi minisztériummal?

— Nyomban november 17-e után egy mélyreható elemzést készítettünk a szellemi fogyatékos gyermekek gondozásának helyzetéről Szlovákiában, és ezt elküldtük a minisztériumnak. A minisztérium szakemberek egy csoportját küldte ki. hogy Szlovákiaszerte végezzen felmérést az érintett intézetekben. Az így készült jelentés igazolta mindazt, amit a mi helyzetelemzésünk tartalmazott.

• Mi változott az eltelt egy év alatt?

— Nagyon kevés. Meggyőződésünk, hogy a szervezési változásokat a minisztériumban kell kezdeni. Ugyanazok az emberek vannak olt. akik november 17-e előtt. Most igyekeznek ugyan az új irányzatok felé orientálódni. de nem hiszem, hogy meg tudnának változni, hisz ne felejtsük el. hogy tulajdonképpen ők tették a helyzetei olyanná, amilyen. Mivel a helyzet kritikus, sőt katasztrofális. gyors, energikus döntésekre lenne szükség. Például külön osztályt kéne létesíteni a szellemi fogyatékosokat gondozó intézetek színvonalának ellenőrzésére. Tudtunkkal jelenleg ez egyetlen ember hatáskörébe tartozik, aki. természetesen, képtelen megbirkózni ezzel az óriási feladattal. Ám hogy objektív legyek, azt is el kell mondanom, hogy a minisztériumban is van néhány olyan ember, aki mindig bízott bennünk, támogatta a hagyományostól eltérő megoldásokat kereső törekvéseinket. nálunk még szokatlan munkamódszereinket. Nekik köszönhetjük például, hogy intézetünknek saját diagnosztikai osztálya van.

• Ügy tudom, intézetük a múlt hónap óta új néven, mint Matulay Intézet szerepel, nem szociális intézet többé.

— Az elmúlt negyven év alatt elértük azt, hogy a ..szociális intézet” elnevezés eleve kellemetlen képzettársításokat keltsen az emberekben. Karol Matulay professzor a mi ..szellemi apánk”, mint szakember és személyiség egyaránt példa számunkra. Van egy óvodai osztályunk, ahol növendékeink együtt vannak az egészséges gyerekekkel, és tudjuk, hogy épp azért nagy