Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-04 / 49. szám
E két levélhez még egy megjegyzés. Szívesen fogadnánk a többi érintett, így más „vízeséses-lakás"-tulajdonosok (Komáromból és máshonnan), valamint a gömörújfalusi vásárlók levelét. S persze a Címzettekét is! FÓRUM ÖN-**** Megdöbbentő esetről számol be Kovács Erzsébet komáromi olvasónk. Mint újdonsült tulajdonos, boldogan lépett be lakása ajtaján és... „Szörnyű látvány fogadott. Az ablakon nem lehetett kinézni, a többit egyszerűen csak Kosztanyának tudnám nevezni. Másnap elkezdtem a takarítást, de úgy éreztem, sosem érek a munka végére. Az ablakot műanyag edénysúrolóval kellet megmosni. A mellékhelyiségeket is szerettem volna igénybe venni, csakhogy itt semmit nem lehetett használni. Elkezdődött a harc, a hivataljárás tortúrája. Hiába jelentettem be többször is igényemet, az „ügy” vezetője közölte: „sajnálom, de más is vár mosdóra, WC-kagylóra, csapokra és gázra, várjon maga is. Képzelje, vannak, akik már két éve várakoznak, mit akar ön két hónap után?!" Úgy éreztem, megnyílik a föld a lábam alatt. Többszöri telefonálgatás után is elutasító választ kaptam, és akkor „elfogyott a cérna". Reggel elmentem a gazdasági igazgatóhoz, elmondtam neki a panaszomat. Türelmes embernek látszott. Azután telefonált ide-oda, és tíz napon belül minden ki lett cserélve a csapon kívül. Jött a szerelő, igazított a csapon, hogy ne csurogjon, csak csöpögjön, de zuhanyozni továbbra sem lehet. Újabb szerelő érkezett, holtpontra állította a csapot. Elviselhető volt ugyan a csöpögése — nappal. De éjjel arra ébredtem, hogy „zuhog az eső." Rohantam becsukni az ablakot, de nem volt rá szükség. Körülnézek a lakásban, hát akkor jutott eszembe a csapocskám. Kinyitom az ajtót, tátrai látvány fogadott. Ömlött kifelé a pára, zuhogott a víz, mintha egy vízesésnél álltam volna. Éjnek idején, mindenfajta utazgatás nélkül! Hogy melyik lakásba szerelték be ezt a vízesést? Mivel félek, hogy sokan szeretnék megtekinteni, csak annyit írok, hogy Komáromban, a Kassai utcában. A vízesés számomra már sok bosszúságot jelentett, a legszomorúbb, hogy a pénztárcámból folyik ki a pénz, hiszen a vízdij a lakók nevére van kiállítva." A következő panaszlevelet a Rimaszombati járás egyik kis községéből, gömörújfalusi olvasónk küldte. Teljes nevét és címét is rendelkezésünkre bocsátotta, s csak azért kéri, ne hozzuk nyilvánosságra, mert „ne legyek kitéve az illető kénye-kedvének". Lássuk csak, miről is van szó! „Bárhová vetem a tekintetem, akár akarom, akár nem, a szemem mindig furcsaságokba ütközik. Az üzlet előtt — szombat van, nincs nyitvatartás — az üzletvezetőt látom. Saját kocsijába, vagy két magyarországi autóba pakol. Ugyan mi lehet ez? Talán elfogyott otthon a sója, cukorja? Nem, ez lehetetlen, hiszen a cipő- és textilüzletről van szó. Később tudódott ki, hogy az üzletvezető két szombaton is másutt, így pl. Eger város piacán árulta a sajátjának vélt portékáját. De van más is. Érdekes, hogy a árleszállítás után az üzletben alig van leárazott áru, holott mindenki tudja, a régi áron még jóval több volt belőle. S ha rákérdezünk? A válasz így hangzik: „már elfogyott", vagy: „csak ezek lettek leárazva". Hát persze, örül a külföldi, hogy a kívánt dolgokhoz sokkal olcsóbban jut mint otthon; az üzletvezető zsebét is hajlandó megtömködni. A szegény hazai meg vegye meg, amikor drága, vagy csak nézegessen. Ezt hozta az átalakulás? Van, aki még a szocializmusban jól megszedte magát, kacsalábon álló várban lakik, s most még nagyobb teret kapott a spekulációra? Miközben néha emberi szóra sem méltatja a vevőt? Meddig mehet ez így? Szembe nem lehet megmondani az igazat, mert a szegény vásárló szeretne továbbra is itt vásárolni — amit még lehet —, mert nem tud mindig 10—20 km-t utazgatni. Különben vannak hazai protekciósok is: a hnb dolgozói, a Jenota bizottság tagjai, akik áruhozatal után, átvevéskor, kicsomagoláskor is bemehetnek, hisz elsőkként szeretnének részesülni a legszebb, legjobb és legolcsóbb ruhaneműből. Hát igen. Ebbe bele kell törődni, ugyebár. De bízok benne, hogy egyszer minden vásárló egyforma lesz, hisz a pénzünk is egyforma. Csak a vezetőket, elárusítókat kellene kicserélni lelkiismeretesebbekre, akik nem csupán a saját zsebüket fogják nézni, hanem a vásárló megelégedettségét is." A Somorjai Városi Honismereti Ház, kilépve tevékenységének regionális keretei közül, a nagy erdélyi könyvtáralapító. Teleki Sámuel fönti gondolatának szellemében felhívással fordul a csehszlovákiai magyar közvéleményhez, hogy könyvadományaikkal támogassák egy központi könyvgyűjtemény, egy nemzetiségi Bibliotheca Hungarica alapjainak lerakását, illetőleg annak folyamatos és rendszeres kiépítését. Felhívjuk ezért a Csemadok alapszervezetek, a Csemadok járási bizottságok, a Csemadok KB, a Jókai és Thália Színház, a járási múzeumok, az iskolák, a népkönyvtárak, a helyi és a városi nemzeti bizottságok, valamennyi egyházközség, egyszóval közűiét, továbbá a Bibliotheca Hungarica ügye iránt elkötelezett magánszemélyek figyelmét arra, hogy a birtokukban levő helyi kiadványok (Csemadok-évkönyvek, iskolatörténeti füzetek, műsorfüzetek, meghívók, plakátok, honismereti kiadványok stb.) egy példányát szíveskedjenek elküldeni a Somorjai Városi Honismereti Ház címére, legyen szó akár országos rendezvények (pl. Jókai Napok), akár regionális rendezvények (pl. Szenei Molnár Albert Napok), akár pedig helyi rendezvények nyomdai úton vagy sokszorosítással készült kisnyomtatványairól. * Honismereti jellegű kiadványok közül gyűjtési körünkbe tartoznak a kétnyelvű (szlovák—magyar nyelvű) publikációk is. Megjegyezzük: ha a kisnyomtatványok eredeti példánya nem bocsátható rendelkezéFelhivás A BIBLIOTHECA HUNGARICA LÉTREHOZÁSÁRA „Semmi sincsen inkább szívemen, mint Gyermekeimnek, s Bibliothecamnak állapottyok; azokban kívánok holtom után élni, és Hazámnak szolgálni." sünkre, szíveskedjenek arról legalább fénymásolatot küldeni. A regionális kisnyomtatványok osztálya mellett a Bibliotheca Hungaricá-n belül ki óhajtjuk építeni a csehszlovákiai magyar szépirodalom s a hazai magyar társadalomtudományi-nemzetiségpolitikai szakirodalom részlegét is. Azzal a kéréssel fordulunk azért a Madách Könyvkiadóhoz, támogassa törekvéseinket azzal, hogy: — amennyiben azt raktárkészlete lehetővé teszi — visszamenőleges érvénnyel küldje meg számunkra azoknak a műveknek egy-egy példányát, amelyek a szlovákiai magyar irodalmi termést képviselik: illetőleg, hogy felhívásunk napjától kezdve szíveskedjen folyamatosan postázni címünkre az újonnan megjelenő köteteket. Kérjük az Irodalmi Szemle szerkesztőségét, gazdagítsa a Bibliotheca Hungaricá-t azzal, hogy (pénzünk e célra nem lévén) 1991. január elsejétől tiszteletpéldányként küldje meg gyűjteményünk számára irodalmi folyóiratunk egyes számait-évfolyamait. Örömmel vennénk, ha a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága ugyancsak támogatná munkánkat: könyvtárunk értékét emelné, ha a müvekben ott állna íróink kézírásával egy-egy magvas gondolat. A Bibliotheca Hungarica betölthetné így az eddig nem létező szlovákiai magyar írói kézirattár (esetünkben, szerényebben szólva: „kézírástár") szerepét is. Számítunk ezért minden szlovákiai magyar szép- és társadalomtudományi író támogatására, dedikált könyvének megküldésére! Dokumentációs részlegünk további „műfaját" a hang -és fotódokumentumok alkotnák. Tisztelettel kérjük lapjaink fotósainak segitségét ahhoz, hogy összegyüjthessük a csehszlovákiai magyar írók, tudósok, közéleti személyiségek portrésorozatát. Felkérjük a Csehszlovákiai Rádió Magyar Föszerkesztösége kulturális-irodalmi műsorai szerkesztőit, legyenek segítségünkre abban, hogy íróinknak, tudósainknak, közéleti személyiségeinknek ne csupán az arcképe, hanem a hangja is az utókorra maradhasson: műsoraik anyagát szíveskedjenek átjátszani a Bibliotheca Hungarica dokumentumgyűjteményét szolgáló kazettákra. Végül, de nem utolsósorban: számítunk a szlovákiai magyarság olvasótáborának, könyvgyüjtö ezreinek az önzetlen segítőkészségére is. Kérjük mindazokat, akiknek a birtokában nélkülözhető fölös példány, dupla kiadvány stb. akad (legyen szó akár regionális kisnyomtatványokról, akár pedig, 1918-tól máig szlovákiai magyar alkotóktól származó könyvekről, vagy pedig ugyancsak 1918-tól kezdődőben regionális lapokról, ajánlják fel példányszámaikat a létrehozandó szlovákiai magyar központi könyvtár, a Bibliotheca Hungarica állományának megalapozására, gyarapítására. Támogatásukat előre is köszönjük! Várjuk a gondolatainkkal és szándékainkkal azonosuló szlovákiai magyar intézmények, s minden egyes magánszemély segitségét, könyvküldeményét az alábbi címre: Mestsky vlastivedny dóm — Városi Honismereti Ház (BIBLIOTHECA HUNGARICA) 931 01 Samorín. Somotján, 1990. november 2-án. Zalabai Zsigmond író, egyetemi oktató Presinszky Lajos, a VHH vezetője (rövidítve) nő 16
